Több száz fős belső-ukrajnai kommandó igyekszik levadászni a férfiakat. Ukrajnában büntetőeszközzé vált a mozgósítás: vannak, akik a családtagjaikat adják fel, és vannak, akik a konkurenciára hívják ki a hadkiegészítőket.
Nem könnyű ma Ukrajnában férfinek lenni. A brutális embervadászat ugyanis akkora méreteket öltött, hogy már az sem számít, ha valaki rokkant vagy éppen nincs egy lába, a frontszolgálatra így is alkalmasnak találják. Csak a gazdagok és a politikusok gyermekei menekülhetnek meg, jó részüket még a háború kitörése előtt nyugatra küldték. Akik maradtak, azok pedig zsíros, állami védettséggel járó állásokat kaptak, ami magába foglalja a katonai felmentést is.
Az elmúlt napok rendkívül kegyetlenek voltak Kárpátalján. Nem elég a helyi hadkiegészítők brutalitása, most ismét belső-ukrajnai toborzókat küldtek rá a megyére.
Helyi információk szerint a maszkos, fegyveres kommandósok Lembergből, Galícia fővárosából, az ukrán sovinizmus fellegvárából érkeztek, hogy begyűjtsék áldozataikat.
Ungvár főútvonalain például random ellenőrző pontokat állítottak fel, és mindenkinek lecsekkolták a papírjait, aki pedig hadköteles, azt azonnal, pardon nélkül bezsuppolták egy mikrobuszba, majd az elosztóba szállították.
Persze az akciók nem értek véget az utcákon, ugyanis a fegyveresek ezután Ungvár korzóit szállták meg, ahol sok esetben nők siettek a védelmükre. Volt, akit a nadrágjánál fogva rángattak a láthatóan háborús „kattanást” szerzett, agyilag nem tiszta toborzók.
Az éttermek és a bárok sem maradhattak ki Ungváron. A „bátor” egyenruhások hordákba verődve törtek be a óváros hangulatos kis utcáin levő vendéglátóipari egységekbe. Minderről amatőr felvételeket is készítettek a vendégek. A hadköteles korúakat bilincsbe verték, és mint a bűnözőket, úgy vezették ki őket a helyiségekből.
Ungváron emiatt olyan mértékű pánik uralkodott el, ami korábban nem volt tapasztalható.
Emellett építkezésekre is betörtek az álarcosok, ahol fegyverrel keresték a potenciális honvédőket.
Sok kárpátaljai ukrán eddig orosz propagandának és megrendezettnek tartotta azt a temérdek mennyiségű kényszersorozásos videót, ami az interneten kering, most azonban a saját bőrén tapasztalhatta meg Zelenszkij háborújának igazi arcát.
A hazaszeretet gyorsan tovaszállt, és igen, már azok is Orbán Viktornak kezdenek igazat adni, akik eddig a magyar kormányfőt szapulták józan, békepárti álláspontja miatt.
Nem beszélve arról, hogy miután a kijevi hatalom felfüggesztette a külföldön tartózkodó hadköteles korúak számára a konzuli segítségnyújtást (nem kaphatnak új útlevelet, jogosítványt, ügyeket sem intézhetnek stb.), sok helyi ukrán vélekedett úgy, hogy a kárpátaljai magyarok szerencsések. Róluk ugyanis állampolgársággal gondoskodott az anyaország.
Sok ukrán persze örömmel visszaadná az ukrán papírját, miután más állampolgárságot szerzett, az azonban még annak sem kell, aki adta… A lemondás pedig többéves, körülményes hajcihő, amely amúgy a hadiállapot idején meg is van tiltva.
Az ukrán hadivalóság azonban meghazudtolná magát, hogyha nem lenne benne egy csipetnyi sztálinizmus, amely a modern világot megtestesítve magában hordozza a piaci rést, vagyis a korrupciót is. Számos olyan történet ismert Ukrajnában, hogy a mozgósítást már meg lehet rendelni politikai célokból, pénzért is.
Ha a hatalomnak nem tetszik, hogy valaki kritizál, arra ráküldik a toborzókat, és az illető gyorsan a fronton találja magát.
Ugyanez a helyzet a korrupciós sémákat leleplező újságírókkal is, akiket – a cikkeik megjelenése után – a házuk vagy éppen a munkahelyük előtt várnak az egyenruhások a halaszthatatlan behívóparanccsal. De ez van az üzleti világban is. Ha egy védett cég konkurenciát érez, akkor elviteti az ellenlábasa alkalmazottait. Mindez csak pénz és jó kapcsolatok kérdése.
Persze sok esetben a családtagok jelentik fel a saját hozzátartozóikat.
Ennek oka lehet a rossz házasság, a családon belüli erőszak és egyéb viszály is. Számos olyan esetről tudósított az ukrán sajtó, ahol a saját anyósa vagy éppen a felesége jelentette fel a bujkálót a hadkiegészítőknél.
Az egyenruhások így pontos címre érkezhettek, ahonnan azonnal elvitték a férfit. A legtöbb ilyen esetben a telefonáló feleség arra hivatkozik, hogy a férje alkoholista és megveri, ezért jót tenne neki egy kis fegyelem. Abba azonban már nem gondol bele, hogy a félrecsúszott házasságot úgy oldja meg, hogy egyenesen a halálba küldi egykori szerelmét.
Az ukrán sajtó az elmúlt két évben, egyfajta szovjet, észak-koreai és modern európai stílust próbál meg ötvözni. A kettős mércét alkalmazó Nyugaton ezt megtapsolják, sőt anyagilag támogatják is.
Most az egyik ilyen finanszírozású televízió adott le egy olyan riportot, amelyben hadkiegészítőket kísérnek el bevetésre. Az interjúalany, egy fiatal toborzó nő arról mesél benne, hogy gyakorta kapnak olyan telefonhívásokat, ahol a vonal másik végén egy nő van, és azt mondja: a férjem bujkál, nem szeretnék véletlenül mozgósítani? A toborzó sietősen hozzáteszi: ők ilyet nem tesznek, mert ez törvénytelen. Ez persze nem igaz.
Viszont a riportban olyan felhőtlenül, hahotázva beszélgetnek a még ostobábbnak tűnő riporternővel, mintha természetes dolog lenne, hogy nem a béke, hanem a háború az egyetlen választható megoldás ebben a helyzetben. Azt pedig szintén elfelejtik, hogy az általuk reklámozott embervadászat következtében már több mint félmillió ukránt kellett eltemetni.
Borítókép: Erőszakos sorozás Ukrajnában
Forrás: Screenshot/Telegram
