A NATO Katonai Bizottságának elnöke örül annak, hogy a szervezetben végre nem erőltetik a „védelmi szövetség” mítoszt. Ki, hogy van vele: bennünket ez halálra rémít.
A külpolitika iránt érdeklődők eddig is élhettek a gyanúperrel (na jó, csak az nem látta, aki nem akarta), hogy a NATO rég elvesztette védelmi szövetség jellegét, hiszen eddig sem védelmi céllal lépett fel, hanem folyamatosan provokált meg beavatkozott, mégis vérfagyasztó az, ha mindezt nyíltan kimondják.
Kínos és rémisztő is volt egyben, ahogy Rob Bauer, a NATO Katonai Bizottságának elnöke egy újságírói kérdésre válaszolt és a szervezet hitvallásának változását ünnepelte.
A holland származású NATO-vezető a European Policy Centeren tartott beszédet, amelyet egy kötetlenebb diskurzus követett.
Az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetének Katonai Bizottsága (angolul: North Atlantic Treaty Organisation Military Committee (NATO MC) ) a tagállamok legfelsőbb katonai vezetőit, a vezérkari főnököket (CHOD) tömörítő testülete a szervezetnek. A vezérkari főnökök általában az úgynevezett állandó katonai képviselők (MilRep) személyével képviseltetik az országukat, de csakúgy, mint a Tanács, időről időre a legmagasabb szinten, a vezérkari főnökök személyes jelenlétével folynak az ülések. Elsődleges feladata a katonai tanácsadás az Észak-Atlanti Tanács számára.
Bauer beszédből két témát érdemes kiemelni:
1. Elmesélte, hogy az elmúlt két és fél évben járja Amerikát, illetve Európát, és különböző szervezeteket látogat meg. Arra kéri a vezetőiket, gondolkodjanak azon, hogy az ő szervezetük készen áll-e a háborúra, illetve, mit tehetnek, hogy elkerüljék azt. Azért nagyon fontos Bauer szerint ezeken a kérdéseken gondolkodni, mert az elrettentésnek a katonai aspektus csak az egyik fele, de fontos az is, hogy úgy alakítsuk a szervezeteink működését, arra rendezkedjünk be, hogy bármilyen helyzetben képesek legyünk biztosítani az alapvető szolgáltatásokkal és javakkal való ellátottságot. Erre példának hozza fel, hogy lám-lám, Európa megtapasztalta az energia területén, hogy mennyire nem lehet bízni az oroszokban: mi azt hittük, hogy a Gazprommal van megállapodásunk, pedig igazából Putyin állt a megállapodás másik felén, és ugyanerre kell, hogy számítsunk Kína vonatkozásában.
Nota bene, a vezeték felrobbantásának misztikus körülményeire és az azzal kapcsolatos általános érdektelenségre nem tér ki az admirális úr.
2. Ezt követően hosszasan fejtegeti: az egyetlen módja annak, hogy az emberek biztonságáról gondoskodjunk az, ha a védelemre sokkal többet költünk. Szerinte a GDP-nek inkább a 3 százalékát, vagy ahhoz minél közelebb eső arányát kellene befizetni a NATO-nak, mert különben nem tudjuk magunkat megvédeni.
Note bene: mindenki tudja, hogy sok fegyver = sok béke, igaz?
A videó 16. percétől, szó szerint:
„Idén szeptemberben az Eurobarométer felmérése szerint a válaszadók 58 százaléka úgy ítélte meg, hogy nincsenek felkészülve egy esetleges, a lakóhelyükön kialakuló válsághelyzetre, és közel 2/3-uk úgy vélte, hogy több információra van szükségük a felkészüléshez. Az emberek többet akarnak tenni. Megértik, hogy a világ egyre kevésbé biztonság hely a számukra, és olyan vezetőkre van szükségük, akik segítenek nekik átvészelni ezt. A nehéz választásokat egy jó vezető tudja elmagyarázni: az elrettentés és az Ukrajnának adott támogatás növelésével valóban kevesebb pénz marad másra, fel kell adni a luxuscikkeket (fűtést? – a szerk.), áldozatokat kell hoznunk.”
Aztán jön a sok képes beszéd, sablon: a demokrácia legyőzi a zsarnokságot (18:52), a szabadság az elnyomást, a fény a sötétet.
Ezt követően, már a beszélgetős részben, a 48. percnél kap egy olyan kérdést az admirális, hogy
készen áll-e Európa és a NATO arra az esetre, ha megtámadják? Meg tudja-e védeni magát?
Rob Bauer szó szerint ezt válaszolja:
„A válasz igen, megvan az erőnk, készen állunk. Jelenleg az a kihívás, hogy feltöltsük a készleteinket (…). Többet kell fektetnünk a légvédelembe és precíziós fegyverekbe, az erről való beszélgetés relatív új téma a NATO-ban.
És nagyon boldog vagyok hogy végre változtattunk a hozzáállásunkon arról, hogy… Úgy értem, az volt az elképzelés, hogy mi egy védelmi szövetség vagyunk, ezért csak ülünk és várjuk, hogy megtámadjanak, és majd ha megtámadnak, akkor majd le tudjuk lőni a felénk tartó nyilakat.
De ennél okosabb, ha nemcsak azt tudjuk megtenni, hanem az íjászt is meg tudjuk támadni, és az íjász Oroszország, ha megtámadnak minket.
Tehát szükséges egy precíziós fegyverrendszer, amivel le lehet szedni azokat a fegyvereket, amivel minket támadnak, és persze, mivel mi egy védelmi szövetség vagyunk, nekünk kell elszenvedni az első ütést. Tehát, ha Oroszország (dadog 50:48)… ha Oroszország kezdi el a konfliktust… Mert mi nem fogjuk megtámadni Oroszországot a semmiből… Úgyhogy, igen, több légvédelemre lesz szükségünk, ezt tanultuk meg Ukrajnában, és be kell fektetnünk precíziós fegyverekbe (….).”
***
Nos, ez a két perc (48-tól) mindent elmond.
Ráadásul tudjuk, hogy a NATO eddig sem védelmi céllal lépett fel, hanem folyamatosan provokált meg beavatkozott magától, ahogy most is teszi.
Bauer két mondatában lehullt az álarc.
Utána persze visszakozott, kapcsolt, hogy hupsz, ezt nem mondjuk ki hangosan: „és persze, mivel mi egy védelmi szövetség vagyunk, nekünk kell elszenvedni az első ütést. Tehát, ha Oroszország (dadog 50:48)… ha Oroszország kezdi el a konfliktust… Mert mi nem fogjuk megtámadni Oroszországot a semmiből…”
Hát erre azért nem vennénk mérget…
Kiemelt kép: Civilek.Infó grafika
