Vonuljon szépen nyugdíjba, és várja a jó szerencsét, amikor majd valaki mások, majd „azok” Kossuth-díjat is adnak önnek, üzente a publicista a humoristának, aki a minap elpanaszolta, hogy nem kapta meg a legmagasabb rangú állami elismerést.
Éppen itt az ideje, hogy valaki mondjon egy tisztességes „fityfülüttyöt” Fábrynak. Ha már egyszer a „pitiáner ócskaságok” kisboltjában ilyen előkelő helyre tornászta magát a kirakatban.
Na, hát akkor a fityfülütty:
Ön, Fábry úr, minden évben ott púposkodik közöttünk Kötcsén, beb…va hülyeségeket beszél, végtelenül nagyképű és arrogáns, miközben a teljesítménye úgy tíz éve egyenlő a nullával.
De legalább amióta kormányzunk, egyetlen egyszer sem állt ki egyetlen egy ügyben sem mellettünk.
Biztos nem volt rá ideje, mert lássuk be, nem kis elfoglaltság azt a két és fél milliárdocskát felvenni és elkölteni. De gyorsan fogy, úgy látszik, mert ön, Fábry úr, a Kossuth-díjat is a lóvé miatt szeretné olyan nagyon, igaz?
És azt megmondaná, hogy mire föl kellene önnek Kossuth-díjat kapnia?
Elővezetné azt a teljesítményt, ami odaemelné önt Agárdy Gábor, Huszárik Zoltán vagy éppen Huszti Péter mellé?
Nincs ilyen teljesítmény Fábry úr.
Így marad a fityfülütty.
Meg az „ezektől nem várok semmit, drágám”.
Azt jól is teszi, Fábry úr.
S ha megkérhetném, ezentúl kíméljen meg bennünket az egyre kellemetlenebb társaságától Kötcsén is és mindenhol máshol. Leginkább vonuljon szépen nyugdíjba, és várja a jó szerencsét, amikor majd valaki mások, majd „azok” Kossuth-díjat is adnak önnek. Igaz, ahhoz még sokszor kell ilyen aljas szarembernek lennie, de biztos lehet benne, a hála nem fog elmaradni.
Fityfülütty, Fábry úr. Ezzel a hóna alatt mehet a világkörülire…
Borítókép: Fábry Sándor
Fotó: Ficsor Márton
