A posztkommunisták, a szélsőséges ultraliberalizmus képviselőivel karöltve mindent megtesznek annak érdekében, hogy a globalista birodalmi szemléletük szárba szökkenjen.

Világunk sokszor volt már az ígérgetők és az ígérgetés földje. Mi, magyarok is számtalanszor beugrottunk olyan figuráknak – általuk tálalt szemléleteknek –, akik hamis messiásként a hatalom megszerzését tűzték zászlajukra. A kivitelezéshez minden esetben megkeresték a megfizethető, árulásra alkalmas segédjeiket, kiskirályi, helytartói szerepekért feláldozták, feláldoznák hazájukat, családjukat, gyermekeik jövőjét.

Az állítást maga a történelem igazolja, a tanulságokra érdemes visszaemlékezni, például a Kádár -rendszerben leeresztett vasfüggönyre és a hátunk mögött felállított ÁVH-s pribékekre.

1990-ben, amikor nemzeti egységben lehetőségünk mutatkozott a rendszerváltásra, a magyarok többsége élt a lehetőséggel.

1994-ben, ugyan alig telt el négy év, mégis a posztkommunisták és álliberalisták meghosszabbított csápjai utolértek bennünket, megroppantották éledező szabadságvágyunkat.

1998-ban a választópolgárok ébredező akaratából visszaszereztük a nemzeti érzelmű kormányzást. Az ország lendületet vett. Mindhiába, mert sajnos ismételten elmulasztottuk az országrontó rablók felelősségre vonását.

2002-ben a megtévesztett választópolgárok még mindig hittek abban, hogy a hatalmi váltás előre visz, és most már csak a nemzet egységét és a lakosság jobblétének érdekeit képviselik majd a posztkommunista rendszer utódai. Mint kiderült, tévedtünk, és a kormányra került Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-félék nyolc éven át képesek voltak a szabadrablás eszközeivel nemzeti ezüstünket kiárusítani, csalással, hazugságokkal hatalomban maradni. Ne hallgassuk el, hogy saját népük ellen fegyveresen is felléptek.

2010-ben a hazaszerető, a politikai és gazdasági tényeket felismerő választópolgárok érzékelték, hogy még mindig nem hajtottuk végre a teljes rendszerváltást és ezen belül az elszámoltatást.

Új idők kezdődtek, a kétharmados parlamenti többség megteremtődött, a jogállamiság feltételeinek biztosítása mellett országunk rendbehozásához.

A nemzeti-konzervatív alapokon nyugvó kormányzás biztosította, hogy az emberek kétkezi munkáját a jövőben ne a hazát kiárusító dorbézoló Júdások élvezzék. Összeszedtük nemzetünk erőforrásait, és immáron 15 éve a Békemenetekkel, kétharmados egységünkkel őriztük a gondoskodó kormányzást. Eredményeink magukért beszélnek.

Közben körülöttünk a világ is megváltozott. A keresztény-nemzeti jobboldal azonban ismét az úriemberek hibájába esett, és a posztkommunista, neoliberális kormányzás bűnöseit elmulasztotta tételesen elszámoltatni.

Ezért is lehetséges, hogy az Európai Unió többségi pártpolitikai erőit felhasználva, régi módszereit elővezetve, a hazai ellenzék a 2026-os választások előtt előrehozott választást vizionáljon.

Az elmúlt 15 évben nem volt olyan perc, amikor hataloméhségük nyomán nem támadták volna a többségi demokráciát, a stabilan működő társadalmi rendszert.

Nyugatról kiépített, pénzzel támogatott álcivil szervezetekkel, médiaerejükkel a kormányzás átvételére készülnek. Tennék ezt viharos gyorsasággal, mert a mögöttük álló európai uniós bürokrácia tartópillérei meggyengültek.

Vegyük fel a kesztyűt, végre vívjuk meg a harcot, végérvényesen temessük el a beteges eszméket!

Megtehetjük, mert a nyugati világhoz hasonlítva gazdaságunk stabil. A középhatalmak volt gyarmatosítói, Franciaország, Németország, Hollandia, Nagy-Britannia, Spanyolország, Portugália stb. akaratuk ellenére leszakadtak az őket tápláló közel-keleti, afrikai gazdasági köldökzsinórról, a vérátömlesztés megszűnt. Az USÁ-nak lett olyan elnöke, aki hasonlóképpen, mint az európai patrióták, saját nemzetét kívánja újra naggyá tenni.

Az orosz-ukrán háború megmutatta, hogy a „medvét” bumeráng-szankciókkal nem lehet legyőzni.

Egyre biztosabb, hogy nem ez a megoldás. Európa erejét úgy lehet ismét visszanyerni, ha nemzetei és képviselői patrióta szemlélettel az Unióban is és hazájukban is megvívják a szuverenitásukat biztosító harcukat.

Magyarország szellemi honvédői, civiljei példát mutathatnak. Fogjuk vitorlánkba a kedvező széljárást. Az ellenzék kijelölt messiását szorítsuk vissza a munka világába, az erkölcs és a jog eszközeivel, igaz adatokkal térítsük észhez a félrevezetetteket.

Miként? Alkotmányunk, Alaptörvényünk szerint, a polgári és büntetőjog szellemében. Tegyük mindezt a közjó és a közerkölcs normái szerint. Államcsínyt szervezőknek börtönben a helyük.

Országgyűlésünk kétharmados többségét a népakarat eredményezte. Az ellenzék/„ellenség” működő társadalmunkat, fellendülő gazdasági életünket kívánja tisztességtelen eszközökkel, puccsal ellehetetleníteni.

Fogalmazzunk egyszerűen: a farok nem csóválhatja a kutyát. Mindazok, akik hazánkat elárulják, zsoldosként szolgálják ellenségeinket, rémhíreket és hazugságokat terjesztenek, esetenként lopnak-csalnak, most már „élvezzék” a törvény erejét! E feladatot igazságszolgáltatási rendszerünk oldja meg.

Mi, a népakarat többségét hordozók, akik az elmúlt 15 évben kirabolt országunkból szinte a semmiből teremtettük meg új világunkat, ragaszkodjunk jussunkhoz. Előre hát és ne hátra!

Csizmadia László,
a CÖF-CÖKA elnöke