A szuverenista magyar jobboldallal szemben mindenkor és bármikor szerveződő „domináns ellenzék”  át akarja adni a kormányrudat a globalista erőknek, mutatott rá az Alapjogokért Központ főigazgatója.

Szánthó Miklós szerint az már évek óta nyilvánvaló, hogy a mai világ fő politikai törésvonala globalisták és szuverenisták között húzódik. A globalisták azok, akik valamilyen „nemzetközibb” kormányzást szeretnének, s ennek érdekében folyamatosan azon dolgoznak, hogy kiszervezzék) a döntéshozatalt helyi szintről föderális (például ezrópai uniós, vagy ENSZ-es) szintre. Az elemző rámutat: először persze ez az önallóságról történő „nagyon pici lemondással” kezdődik.

„A szuverenisták ezzel szemben azok, akik a demokrácia szabályai szerint a döntési hatásköröket a néphez legközelebbi, helyi-nemzeti szinten akarják tartani” – hangsúlyozza Szánthó, aki arra is rámutat: mivel a fő nemzetközi intézményrendszereket és a párhuzamos politikai struktúrákat (NGO-k, mainstream média, akadémiai szektor stb.) a globalisták uralják, ezeket is arra használják fel, hogy a legváltozatosabb eszközökkel – általában a „liberális demokrácia”, az „emberi jogok” vagy a „jogállamiság” nevében – aláássák azon szuverenista erők legitimitását, melyek egy országban hatalmon vannak.

„A magyar belpolitika elmúlt 14-15 évének harcai ebből a dimenzióból érthetőek meg igazából – akár globális pénzügyi vagy migrációs válságról, akár genderőrületről, járványkezelésről vagy ukrajnai háborúról van szó. 2010 óta van egy szuverenista kormány, mely nem akar több hatáskörről lemondani az Unió vagy bármilyen más nemzetközi entitás javára, nem akar megfelelni a progresszív sajtó »kultúretikai« elvárásainak és nem fogadja el a hol puha, hol erős nyomásgyakorlást a külföldről szervezett hálózatok részéről” – hangsúlyozza Az Alapjogokért Központ főigazgatója.

Szánthó szerint a „szuverenista magyar jobboldallal szemben mindenkor és bármikor szerveződő »domináns ellenzék« ennek a politikának akar véget vetni és lényegében átadni a kormányrudat a globalista erőknek”.

„A nemzeti szintű hatáskörgyakorlásra allergiás globalista erők számára ugyanis egy »különutas«, valójában a saját útját járó, önérdekkövető, magabíró kormányzat tüske a köröm alatt.

A nyomásgyakorlási eszközök változatosak:

hol erőszakba fulladó »tömegtüntetések«, hol feles többséggel történő alkotmányozásról szövögetett tervek (»a jogállam ideiglenes felfüggesztése a jogállam helyreállítása érdekében«), hol az Országgyűlés pulpitusának vagy a közmédiának »élőtestes elfoglalása«, hol sajtómanipuláció, hol a baloldal kampányának közvetlen, illegális finanszírozasa, hol egy amerikai nagykövetnek öltözött túlfeszült aktivista. És mindig volt hozzájuk egy kintről ledobott vagy belülről kiemelt plakátarc, aktuális rising star a baloldalon: Mesterházy, Bajnai, Vona, Jakab – legutóbb Márki-Zay. (»Kár értük, jó ügynökök voltak«.)” – mutatott rá Szánthó.

A főigazgató szerint ezek mind elfuserált puccskísérletek lettek, s a puccsisták mindannyiszor felsültek a négyévente tartott általános országgyűlési választásokon.

„Egy ideig ilyenkor volt köldöknézegetés vagy a választók lehülyézése/parasztozása, aztán helytartóik továbbléptek és kitaláltak valami újat: most éppen Magyar Pétert meg az előrehozott választásokat (bár tény, utóbbi nem túl invenciózus, Gyurcsány Ferenc már akkor is ilyet követelt korábban, ha a Fidesz elvesztett egy külsős bizottsági helyet egy kistelepülési önkormányzat képviselő-testületében)” – emelte ki Szánthó, aki szerint az újdonság most persze az, hogy Magyar „tervét” igyekeznek tág politikai koordináta-rendszerbe helyezni, mint egy valódi alternatívát, kiutat „a jelenlegi, megroggyant politikai helyzetből” – holott ha a magyar alkotmányos-politikai rendszer valami, akkor stabil.

„Magyarországon nincs társadalmi kataklizma, nincs általános sztrájk, nincsenek valódi anarchista tömegtüntetések, utcai rendbontás, tömeges erőszak rendőrök és a magántulajdon ellen (ahogy például szilveszterkor volt ilyen számos nyugat-európai nagyvárosban).

Igen, Franciaországban, ahol nincs stabil parlamenti többsége a kormánynak, Németországban, ahol szétesett a kormánykoalíció, vagy Ausztriában, ahol épp most mondott le a kancellár, ott valós alternatíva/szükség az előrehozott választás – Magyarországon egy hivatalában zsinórban négyszer megerősített miniszterelnök, stabil kormánytöbbség van, működő parlament, elfogadott költségvetés” – hangsúlyozza az elemző, aki szerint a „felvetés tehát nem pusztán alkotmányjogilag hülyeség (az államfő jelen helyzetben az alkotmány szerint nem oszlathatja fel az Országgyűlést, maximum maga a testület mondhatná ki önmaga feloszlását abszolút többséggel), de politikailag is irreleváns”.

Szánthó szerint az akció célja tehát „pusztán a hangulatkeltés, a demoralizálás, a szuverenista kormány legitimitásának kommunikációs aláásása – mondhatnánk, hogy egy külföldi megbízásból tevékenykedő reklámügynök pancserpuccs-kísérlete”.

„Ha jogilag, pláne politikailag nem is fog nyilvánvalóan célt érni, előrevetíti, hogy a ’26-os választásokig hátralévő időszak is a globalisták és szuverenisták küzdelméről fog szólni. A tét is világos: vagy egy, kizárólag Magyarország érdekét néző és annak stratégiai autonómiáját megóvni szándékozó kabinet – vagy azt kibuktatva a hatalomból egy, a legfőbb kérdésekben (migráció/multikulti, »transzgenderizmus«, ukrajnai háború) a nyugati globalista elit kívánságait követő, egyebekben meg trendi-fancy módon jóemberkedő komprádorkormány” – zárta posztját Szánthó, aki szerint mindez azt bizonyítja: a nemzetközi politika belpolitikává vált.

Borítókép: Szánthó Miklós szerint a baloldal pancserpuccsal próbálkozik
Forrás: Facebook/Szánthó Miklós