A RÉGI JOBB VOLT – Vadai Ágnes és Magyar Péter miatt alaposan be kell illatosítani a keszkenőt!
Nem is tudom, hol kezdjem. Amúgy bárhol kezdem, illatos keszkenőt kell szorítanom az orrom alá, mert olyasmikkel kell foglalkoznom, amiket csak így lehet kibírni.
Kezdjük a Vadaival.
Pontosabban kezdjük a Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó szócikkével, hátha nem tudja mindenki, miről is van szó – hát erről: házszentelés, házáldás (latinul benedictio domorum): lakóház, lakás megáldása.
- Vízkereszt (január 6.) napján, illetve hetében a pap szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat. Az ajtó szemöldökfájára (szentelt) krétával fölírja az évszámot és a népi értelmezés szerint a háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit. Más értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e hajlékot!). Végeznek ugyanilyen módon házszentelést a lakás fölújítása vagy a ház fölépülése után is. A népi hagyomány a házszentelésnek gonoszűző jelleget tulajdonít. Régebben a házszentelő egyúttal a hívők lajstromba szedésének napja, s a pap és kántor javára fizető nap is volt. Néhol legutoljára a községházát szentelték föl, ahol az elöljáróság jelenlétében a bíró a papnak a tulajdonképpeni céljaira pénzalamizsnát adott át. Egyes helyeken aznap szenteltvízzel maguk a háziak szentelik meg házukat: szobájukat és az istállókat, ólakat is.
- Húsvéti házszentelés egykori szokásáról a Rituale Strigoniense (1909) és a Rituale Agriense azonos házszentelési szövegei (benedictio domorum in sabbato sancto paschae) tanúskodnak. A pap karingben és fehér stólában a keresztkútból a szentolaj belevegyítése előtt merített vízzel indult a lakóházak megszentelésére. E házszentelés emlékezetét több helyen őrzi a hívő nép, s főleg a székelységben társult sok szokással: Csíkménaságon a pap az udvarára csöbrökben odakészített vizet megszenteli, mindenki hazavisz belőle, s otthon a pimpóval, vagyis a virágvasárnapi szentelt barkával a családbeliek hintik meg a házat, a jószágot, udvart, gazdasági épületeket. Zagyvarékason kereszt alakban a kútba is öntenek belőle. Ki mit tud, azt mondja hozzája: Őrizzen meg a Jóisten minden szerencsétlenségtől! Vagy: Négy evangélista álljon a négy sarkára, hogy a gonosz sátán meg ne kísérthesse.
És akkor most jöhet a Vadai, jó (rossz?) szokásunk szerint a HVG tálalásában és körítésével, mert úgy igazán „élvezetes”:
„Január 6-án, vízkeresztkor ismét megszentelték a karmelita kolostort, az eseményről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes számolt be Facebook-oldalán. »Isten segítségével kezdjük az új évet« – írta Semjén Makláry Ákos görögkatolikus pap látogatásáról a miniszterelnök irodájánál, amelyről Vadai Ágnes, a DK képviselője nyújtott be írásbeli »kérdést«.
»Ez a karmelitaszentelés nem lett elbesézve?« – szerette volna megtudni Vadai és felidézte, korábban a NER sztárpapja, Bese Gergő áldotta meg a miniszterelnöki irodát még azelőtt, hogy lebukott volna azzal, melegszexpartikon vett részt. A DK képviselője megjegyezte azt is, Orbán Viktor nem volt ott a hétfői házszentelésen, mert »épp Indiában tuktukozik«.
Semjén Zsolt nem méltatta részletes válaszra Vadai érdeklődését, így – ha már köteles volt valamit írni – mindössze annyit közölt: »Kedves Ágnes, imádkozom Önért!«”
Tulajdonképpen minden stimmel és minden a helyén van. De azért bontsuk ki a lényeget, vagyis a Vadait.
Adott tehát egy sok évszázados hagyomány, a házszentelés hagyománya vízkeresztkor. E hagyomány jegyében történik a karmelita kolostor megszentelése, s e hagyomány jegyében szentelte meg katolikus pap barátom a mi hajlékunkat is, pontosan ugyanilyen módon. Ez tehát a lényeg, ez az európai, a keresztény, a katolikus hagyomány, ez (volt?) a nyugati kultúrkör – ez a fontos és ez az emberi.
Ez alatt van a többi.
Például a Bese Gergő.
Bese Gergő, aki katolikus papként megtagadott és leköpött mindent, mindent, ami emberi, mindent, ami hagyomány, ami tisztesség; megtagadta és leköpte esküjét, egyházát, Istenét – eladta lelkét az ördögnek. És – az ilyenekre oly jellemző módon! – mindjárt orgiával kezdte s végezte be, hát mi mással, ugye…
Ez természetesen elsősorban Bese Gergő „atya” problémája, másodsorban az egyház problémája, ellenben nem problémája a sok évszázados hagyománynak, nem problémája a hitnek. Attól, hogy Bese Gergő az, ami, nem rendül meg sem az istenhit, sem a római katolikus anyaszentegyház, sem a vízkereszti házszentelés hagyománya. Sőt.
A teljes írás a Magyar Nemzetben olvasható.
Címlapkép: Demokrata/Vermes Tibor
