A Hagyományok Háza kezdeményezésére tegnap rendezték meg első alkalommal a Verbunk Napját a Kárpát-medencében. Így Kapuvártól Székelyudvarhelyig, Felvidéktől Sárközig egy időben táncolta több száz táncos a különböző tájegységek verbunk táncait.
Székelyudvarhelyen a Művelődési Ház adott otthont a gálaműsornak. A szekelyhon.ro beszámolójából kiderült, hogy Erdély különböző tájainak verbunkjaiból kapott ízelítőt a nagyérdemű Sára Ferenc és csoportja, a Pipacsok Néptáncegyüttes, Feketelaki Tibor és Székely Melinda, az Ördögborda Néptáncegyüttes, Farkas Csaba és Kásler Magdi, valamint a házigazdák, az Udvarhely Néptáncműhely előadásában.
Fotó: Beliczay László
A kezdeményezés apropóján annyit érdemes felidézni, hogy a verbunkos magyar zenei műfaj, amely a XVIII. század második felében alakult ki. A német Werbung szó jelentése toborzás, a tánccal egybekötött verbuválás célja pedig az volt, hogy a magyar parasztlegényeket katonai szolgálatra toborozzák.
A toborzáshoz szükséges zenét Mária Terézia idejében főleg fúvószenekarral szolgáltatták, a magyaroknak viszont ez idegen volt, ezért kerültek a cigányzenészek a verbunkos zenébe. 1770–80 körül a verbunkos zene a cigányoktól kezdett átkerülni tanult zenészek körébe. Az utolsó verbuválást 1848-ban tartották, ezután a műfaj kezdett átalakulni: szelídebbé, hangulatosabbá vált. Ebben az időben keletkezett a csárdás és a palotás. (a szegény emberek a csárdában, a gazdagok pedig a palotákban járták). Mindkettő eredete a verbunkos.
