Mi lesz velünk, ha az Európai Unió vezetése kereszül tudja erőltetni eszement, gazdaságellenes terveit? Mennyire képes ennek ellenállni az évek óta folyamatosan támadások kereszttüzében létező Magyarország? A kérdésre Boros Imre közgazdász segítségével keressük a választ.
– Az Európai Unió katasztrofális politikája szinte naponta szolgál valami új, még tragikusabb lépéssel, de legalábbis annak szándékával, amelyek szörnyű következményekkel fenyegetik a magyar gazdaságot is. Ráadásul azt is láthatjuk, hogy ezeket az agybeteg lépéseket akár az uniós szabályok durva felrúgásával is keresztül veri a kommunista-globalista többség. Elég csak visszaidézni, mi történt a migránskvóta ügyében vagy az Erasmus programból való kizárásunkkal kapcsolatban. Ezekhez a kérdésekhez – bevándorlás, oktatásügy – a világon semmi köze nem lenne Brüsszelnek.
– Nem véletlen, hogy ma már messze nem olyan vonzó az uniós csatlakozás, mint nemrégiben még volt. Hosszú ideig mindenki be akart lépni, aztán az angolok kiléptek. Ott van Georgia, akik felfüggesztették a csatlakozási folyamatot 2028-ig, a következő uniós választásig, mert látják, hogy a mostani vezető garnitúra kifejezetten a szétesés felé tereli az Uniót.
A mai Brüsszel nem tud semmi olyan demokratikusan igazolható alternatívát a bent lévő nemzetek csoportjának adni, amire egyébként vágynának.
Hogy miközben szabadon kereskednek, egyébként mindenki nemzeti alapon végezhetné a saját dolgát. Ehelyett durván beleszólnak mindenbe, előírnák, hogy neked mit kéne csinálni ebben vagy abban a rájuk nem is tartozó kérdésben. A migránskérdés például kifejezetten ilyen, mert ők úgy döntöttek, hogy így kell csinálni. Ezzel is szétroncsolják azt a demokratikus szerkezetet, ami azért a nyugat-európai országban elméletileg létezik. De ez a cél, a társadalmi immunitást lecsökkenteni. Egy-két helyen ez már elég sikeresen halad, hogy aztán mikor, hol, mekkorát robban majd a dolog, azt még nem tudjuk, de egyszer csak robbani fog.
– Nem szólva az eszement erkölcsi ficamaikról…
– Igen, a polgári értelemben aberrált dolgokat erőltetik, még szerencse, hogy egyelőre nem tették kötelezővé. Ha pedig valaki el meri mondani, hogy ez nem tetszik neki, azonnal kikiáltják homofóbnak, meg ilyen fóbnak, olyan fóbnak. Nekem nincs semmi bajom a mássággal, mindaddig, amíg ezt magánügyként kezelik. De ha nekem elkezdik riszálni a hátsójukat az Andrássy úton, az viszont már fölháborít.
Penetráns, aberrált dolgokat kvázi normaként tüntetnek fel, hát mi ez, ha nem a társadalmi szerkezetnek a szétdúlása?
– A hagyományos családot is megpróbálják idejétmúlt alakulatként megbélyegezni, sőt nevetségessé tenni.
– Na a család, az náluk szitokszóvá vált, alig kaptak levegőt, amikor mi beírtuk az Alaptörvénybe – amit egy normális világban nem kell beírni, mert természetes, de muszáj volt, nehogy egyszer jöjjön egy olyan kurzus, amelyik az aberrációt támogatja -, hogy az apa férfi, az anya nő, a család pedig férfiból, nőből és gyerekeikből áll. Ez is az úgynevezett európai mainstream miatt történt, ők erőltetik az LMBTQ marhaságot.
– De az ukrajnai háború folytatását is, ami önmagában tragikus, mert emberéletek tíz- és százezreit követeli, de a magyar Gazdaság szempontjából is veszélyekkel jár. A kötelező betelepítési kvótákkal az országnak újabb, hihetetlen gazdasági terheket kellene vállalnia, nem beszélve a társadalmi hatásokról, de ez Brüsszelt abszolút nem érdekli. Kötelezővé akarják tenni Ukrajna támogatását, eltörölnék a mezőgazdasági támogatásokat és még sorolhatnánk.
– Gyakorlatilag az a testület, amit úgy hívnak, hogy Bizottság, irányítás szempontjából teljes mértékben elszakadt a tagoktól, akiket ő úgymond irányít. Mert ő a parancsokat máshonnét kapja, a nemzetközi magánpénztől. Mi van a háttérben?
Két stratégiailag fontos terület, az élelmiszertermelés és az energiahordozók. Felesleges újra elmondani, hogy miért tört ki az orosz-ukrán háború, a lényeg, hogy az ukránok azért hullatják a vérüket, hogy a nemzetközi magántőke meg tudja tartani a befektetéseit.
Az eredmény, hogy az egykor 52 milliós ország mára nagyjából 25 milliósra olvadt, részben az elmenekülő polgárok, részben a hadi veszteségek miatt és Ukrajna viseli azt a terhet, amit nem Ukrajna, hanem a nemzetközi magánpénz érdekében lőcsöltek rájuk.
Az Unió pedig úgy szolgálja a pénzhatalom érdekeit, hogy önti a háborúba a közös pénzünket.
Csak ez sajnos a politikai kommunikációban nem derül ki. Ugyanakkor nő az uniós tagállamokon belül az elégedetlenség, a kötél feszül, csak az a kérdés, mikor szakad el. Magyarország azon dolgozik, hogy ne szakadjon, hanem engedjük el azt a kötelet és térjünk vissza a normalitás útjára.
– Mint már megbeszéltük, kívülről állandó a nyomás ellenünk. Ugyanakkor nincs szükségünk külső ellenségekre, van nekünk abból itthon is, amelyik nem kis mértékben kiszolgálja az európai korifeusokat. Nagy támogatójuk, a magyarok „védelmezője”, Manfred Weber és Ursula von der Pfizer nem is titkolja, hogy őket igyekszik hatalomra segíteni.
– A rendszerváltás utáni évtizedek egy úgymond politikai váltógazdaság jegyében teltek egy ideig. Leegyszerűsítve, hol a nemzetérdekű politikai erők, hol a internacionalisták voltak kormányon. De már 14 éve nincs váltás és ez nem tetszik a nyugati testvéreknek.
Mostanra rájöttek, hogy a Feri-féle brigáddal már nincs mit kezdeni, akkor meg minek pazarolják a pénzt rájuk. Találtak egy új embert, ráadásul abból a haszonleső bagázsból, amely elég jól járt az elmúlt években, de a saját megítélésük szerint ez mégse elég.
Nos, ezekből is van egy osztagnyi és Magyar Péter is ilyen. Ő is ennek a kurzusnak a kegyeltje volt, más kérdés, hogy a tehetséges, okos, ügyes felesége vitte a zászlót. A feleségét elkísérte Brüsszelbe és ott ő jobbára csak bébiszitter, háztartásbeli volt. Nem szégyen az, én is, mint nagypapa, sokszor ellátom a kisunokáimat.
Utólag úgy gondolom, hogy a jóembert már akkor, Brüsszelben megtalálták és amikor hazatértek, a házasságuk már romokban hevert.
Amit a felesége és a barátnője elmondott róla, az kirajzolja ennek az embernek a karakterét. A keresztény-konzervatív magyar kormány ellenségeinek meg kifejezetten ilyen agresszív figurára van szükségük, akihez képest Feri egy jámbor szerzetes volt. Mármost sajnálatos módon minden társadalomban van 25-30 % olyan ember, akinek teljesen mindegy, hogy milyen éppen a hatalom szerkezete, protestál, demonstrál, utcára vonul, köveket dobál. Ők ma a tiszások táborának gerincét alkotják.
– Nagy talány, mit lehet tenni egy agresszív, buldózerként törtető, soha igazat nem mondó, ráadásul vitaképtelen alakkal sztemben.
– A lecke egyszerű, megint gatyába kell rázni a gazdaságot,
ami persze nem könnyű, mert a nemzetközi körülmények se valami acélosak, az Unió is visszatartja a nekünk járó forrásokat, vagyis a mostaninál még jobban oda kell tenni magunkat. Vannak biztató jelek, a kormány meghirdette, hogy nem csak nyugaton süt a nap, mert leginkább keletről kel fel, és ezt komolyan gondolták. Azaz a gazdasági kapcsolatrendszer diverzifikálására van szükség.
Nekünk a nyugati gazdasági racionalitás alapján működő cégek és a keleti technológiai cégek közötti házasságokat kell létrehozni.
Ott van Debrecen környéke, épül egy hatalmas gyár 400 hektáron, Szegednél meg a BYD épít autógyárat, tehát gyakorlatilag egyfajta tempó- és irányváltás is bekövetkezett, a nyugati megtartása mellett a keleti is megjelenik, illetve a kelet-nyugat összeházasítása zajlik nálunk. Ezeknek a dolgoknak termőre kell fordulniuk, és miután a miniszterelnök lényegesen többet tud konkrétan ezekről az ügyekről, ő talán kellő magabiztossággal jelentheti ki, hogy a 2025-ös év már trendforduló lesz. A 2024-es esztendő, ezt be kell vallanunk, betli volt… Tehát nem véletlen, hogy a kormány új gazdasági irányt hirdetett meg.
– Erről szól a Nemzeti Konzultáció is…
– Egyértelmű, és fontos, hogy minél többen vegyenek benne részt, mert ha erős a kormány politikáját támogató háttér, akkor könnyebb ellenállni a brüsszeli törrekvésnek, az elszigetelődés gazdaságpolitikájának. A Nemzeti Konzultáció tulajdonképpen hungarikum, hogy a kormány időnként kíváncsi a polgárok véleményére. Azt mondják a mindent ellenzők, hogy jaj, szájbarágósak a kérdések és a válaszlehetőségek, de be lehet ám írni az igenek mellé saját véleményt és lehet akár nemleges válaszokat is adni. A konzultáció intézményét az Unióban is támadják, nehogy már lehetősége legyen a pórnépnek véleményt mondani, majd mi, nagyokosok megmondjuk, mi a jó nektek. Szerintem meg igenis jó dolog, ha egy kormányt érdekli a választók véleménye. Egyébként jobbára csak azok töltik ki a kérdőíveket, akik érdeklődnek a napi politika iránt, ez a népesség nagyjából 5-10 százaléka. Mondhatni, hogy a megmondóemberek, vagyis a borbély, a pincér, az orvos. Vagy a fogorvos, aki amikor a beteg a száját tátja, ő beszél. Ilyen a taxis is, meg még jónéhányan.
A nagy többség passzív, jól van ez ahogy van, csak rosszabb ne legyen. De rosszabb lesz, ha az Európai Unió tervei megvalósulnak.
Szerencsére már akadnak, akik az Európai Parlament ballibsi idiótáinak ellent mernek mondani, de ez még nem elegendő. Viszont ne legyünk türelmetlenek, mert bár sajnos a történelem kereke lassan fordul, de fordul. Egy veszély azonban közvetlenül fenyeget: nehogy ezek a balfácán liberális erők annyira kiélezzék az ukrajnai helyzetet, hogy abból egy nagyobb konfliktus, ne adja Isten esetleg világháború alakuljon ki. Van még néhány hét Donald Trump belépéséig, akinek éppen az uniós héjákkal ellentétes az álláspontja, de nem szabad lebecsülni ennek a regnáló EU-s globalista kurzusnak az aljasságát.
Szerző: Ifj. Tóth György
Fotó: Karnok Csaba / Délmagyarország
