Hosszú kampányba kezdett a guruló dolláron, eurón kitartott tábor.

A lépcsőházi celebek friss hajtása, Azahriah színpadra álmodta a mindentszarozás himnuszát. Előbb született meg a szöveg, mint a dallam. Hogy aszongya: „Gyönyörűen süt a nap, mert ő is tudja, hogy már csak az igazán szektás, értelmileg és mentálisan is visszamaradott véglények maradtak, mint Fidesz-szavazók.” Valamivel később szégyenlősen kivonta a szöveget online felületeiről azzal, hogy pardon, bocs, nem úgy gondolta, csak hát mindig vannak, akik félremagyarázzák. Addigra persze a lájkolók tízezrei már megosztották az eszmei mondanivalót. A művész most pihen, alkotói szabadságra küldte magát, de alighanem már dolgozik azon, hogy a mindentszarozás himnusza megszülessen. Ezzel áll majd színpadra, mikor Majka vonul el kiégés – és alighanem leégés – ellen pihenni.

Így megy ez napjainkban. Hosszú kampányba kezdett a guruló dolláron, eurón kitartott tábor. Ők azok, akik a magyar válogatott mérkőzésein leveszik a hangot a tévéről, mikor hatvanezren éneklik együtt, „hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk/mi egy vérből valók vagyunk!”

Nehéz időket élünk. Hosszan kell keresgélni, míg olyan ügyre bukkan az ember, melyről joggal feltételezi, hogy minden magyart elégedettséggel, sőt büszkeséggel tölt el.

Mikor Kapu Tibor elindult a világűrbe, könnyelműen bíztam abban, hogy ezt a küldetést a mindentszarozók népes zenekara legalább békén hagyja.

Kapu Tibor még úton volt az űrállomásra, mikor először küldött haza rádióüzenetet. Ezt mondta: „Hálás és büszke vagyok, hogy magyarként itt lehetek. Különleges érzés volt percekkel ezelőtt látni a kis országunkat a világűrből” – mondta.

Mikor pedig már javában zajlottak a kutatások, így felelt Orbán Viktor miniszterelnök érdeklődésére, hogy látszik-e a háború odafentről. „Idefentről én csak szépet és jót látok, megmondom őszintén, csak gyönyörű színeket, gyönyörű felhőket és városokat.”

Na, erre varrjatok „mocskosfideszt”, „orbántakarodjot”, jól fizetett mindentszarozók! Hamar be kellett látnom, hogy tévedtem.

A Magyar Hang a következőképpen méltatta a fellövés pillanatát: „Az expedíció csupán egy kormányzati „lájkvadászat”, az Axiom pedig „egy űrhajózási utazásközvetítő, amely összehozza a SpaceX által kínált rakétakapacitást és a Nemzetközi Űrállomáson rendelkezésre álló szálláshelyeket a fizető kuncsaftokkal”.

Nyilvánvaló üzenet: a guruló dollárokon hizlalt Magyar Hang szerint Kapu Tibor NER-lovagot csak azért lőtték fel, hogy relaxáljon egy jót az űrködben.

A felszállás reggelén, június 25-én pedig így tálalták a történelmi eseményt: „A rakéta felbocsátása problémamentesen zajlott. A fedélzeten az Axiom Space vállalat profi űrhajósa, Peggy Whitson parancsnok és három fizető vendég (kereskedelmi űrhajós vagy űrturista, ahogy tetszik): Kapu Tibor a Hunor Magyar Űrhajósprogram, Shubhanshu Shukla az indiai űrügynökség és Sławosz Uznański-Wiśniewski a lengyel űrprogram képviseletében.”

Azon a napon Kapu Tibor a Föld körüli pályára érve a következőket üzente nekünk: „Tizenötmillió magyar emelt ma idáig, támogatásotok a szürke hamu alatt nyugvó parázs: csendben izzik, de ha fát dobnak rá, akkor egyként lángol fel.”

A cinizmus divatdiktátorai is idézték, majd rögtön hozzátették: nem hisszük, hogy ezek a saját gondolatai, biztosan előre megírták neki – nyilván Rogánéktól fúj a szél. Az önálló gondolkodás mellett hiányzik belőle a spontaneitás, és a többi, és a többi…

1969. július 11-én, mikor az első ember, Neil Armstrong a Holdra lépett, elhangzott legendás mondat: „Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek.” Képzeljük el, mi lett volna, ha akkor az ilyen-olyan oldali világsajtó azon lamentált volna, hogy ezek valóban az asztronauta gondolatai-e, vagy hogy fogalmazhatott volna ügyesebben is. Képtelenség. Azt a médiumot, azt az újságírót, aki ezzel a kicsinyes, rosszindulatú, ostoba okoskodással állt volna elő, kineveti a világ. A céh pedig kizárja a mérvadó médiumok közül. Akkoriban sem volt minden rendben, gondoljunk csak Nixon szégyenletes bukására. Mégis működött egy mérce, ami alá nem mehetett senki a nyilvánosságban.

Nézzük, hova süllyedtek 2025-ben a balliberális megmondók: „Az megközelítés kérdése, hogy Kapu Tibor állami űrturista vagy komoly asztronauta-e, mindenesetre a magyar kormány által közzétett minimális szakmai részletek alapján nem lehet megítélni a vállalkozás tudományos értékét. Azt is csak áttételes információkból (a Magyar Közlönyben megjelent, illetve az Axiom által szervezett egyéb kiruccanások áraiból) lehet sejteni, hogy e kéthetes utazás mennyi pénzbe kerül a magyar adófizetőknek. A kormány nagyjából 27 milliárd forintot különített el a Hunor űrprogramra, az Axiomnál pedig nagyjából 65 millió dollár a helyjegy ára.”

Eközben az űrkutatás jövője, az élet lehetőségeinek bővítése, új gyógyszer összetevők feltalálása szempontjából meghatározó jelentőségű kutatások zajlottak odafönt a potyautasok jóvoltából, köztük a mi Tiborunktól, aki huszonöt önálló kísérletet végzett a világűrben töltött tizenkilenc nap során.

Űrhajósunk hazaérkezésekor a HVG éles hangú üdvöskéje, átélve a pillanat emelkedettségét, azt bírta kérdezni Kapu Tibortól: megkeresték-e már a pártok, hogy vállaljon politikai szerepet? Sok mindenre számított, de arra nem, hogy ezzel fogadják a hazaérkezés órájában. Egyébként nem kapott ilyen megkeresést – mondta.

Nemzeti ünnepünkön a világűrben járt hőseink, Farkas Bertalan és Kapu Tibor megkapták a legmagasabb magyar kitüntetést, a Szent István Rendet.

Csak súgok a hitványak táborának: magyar forintok járulnak a díj mellé. Indulhat a lejárató, lekicsinylő verseny. Megbízóitok egyezményes nyelvén: ready, steady, go. Befogott orral várom legújabb zsengéiteket.

Borítókép: Sulyok Tamás köztársasági elnök (k), illetve a Magyar Szent István Rend kitüntetéssel elismert Farkas Bertalan, a HUNOR Magyar Űrhajós Program tanácsadója, nyugállományú dandártábornok, vadászpilóta, kutatóűrhajós (b) és Kapu Tibor, a HUNOR Magyar Űrhajós Program kutatóűrhajósa (j) az elismerések átadásán, az államalapítás és Szent István király ünnepén a Sándor-palotában 2025. augusztus 20-án.
Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd