Minimális változtatás, avagy négy játékost cserélt le Robbie Keane a csütörtöki, Ludogorec elleni győztes meccsen látott kezdőcsapatából. Az Európa-liga-találkozóhoz képest Alekszandar Pesics, Kristoffer Zachariassen és Cadu kimaradt, helyettük Varga Barnabás, Tóth Alex, Lenny Joseph és Nagy Barnabás került be az újonc Kazincbarcika elleni kezdő tizenegybe. A lemenő nap csaknem megvakította a főlelátón ülőket, és talán ez zavarta meg Toon Raemaekerst, aki negyvennyolc másodperc játék után borzalmasan passzolt, de Könyves Norbert nem élt a váratlan ajándékkal, mert Dibusz Dénes óriási helyzetben védett. Éppen öt perce tartott a játék, amikor egyáltalán nem meglepő, vagy váratlan módon Varga Barnabás jó ütemben emelkedett Nagy Barnabás beadását követően, a levegőben érkező labdára, de néhány centivel eltévesztette a sarkot.

Tíz perce sem tartott a mérkőzés, amikor egy barcikai szabadrúgást követően Ibrahim Cissé próbált felszabadítani, ám Martin Slogar elpöckölte előle a labdát, a ferencvárosi pedig ellenfele lábát találta el. Berke Balázs játékvezető megnézte a felvételt, és tizenegyest ítélt. Kártik Bálint a házigazdák csapatkapitánya állt a labda mögé, szembenézett Dibusz Dénessel és a kapu mögött helyet foglaló ferencvárosi szurkolótáborral, de nem tűnt ijedősnek, higgadtan a kapu közepébe passzolta a labdát – előnybe került a Kazincbarcika (ami érdekes, a barcikai futballistának ez volt a második gólja, az első találatát az MTK Budapest ellen szerezte – büntetőből, a mérkőzés elején, akkor a 12. percben).

Az FTC megpróbálta felpörgetni a tempót, a félidő közepén a játék a barcikai térfélen zajlott, de igazán nagy helyzetet ebben az időszakban nem tudott kidolgozni a Ferencváros. Sőt, könnyen növelhette volna előnyét, ám Major Marcell hiába cselezte be magát egészen ígéretes közelségbe az FTC kapujához, lövés, vagy passz helyett inkább feldobta magát egy újabb tizenegyes reményében – ez rossz döntés volt, sárga lappal bűnhődött érte.

Ment előre, próbálkozott a Ferencváros, de a kreativitást nélkülözte a játéka, igaz a szervezetten, fegyelmezetten védekező kékek egy ideig ellen tudtak állni – aztán érkezett Varga Barnabás, és közelről egyenlített.

Ismét bebizonyosodott, őt tilos szabadon fejelni hagyni – a rögzített játékhelyzetekben nagyon erős a Fradi, ez most is kiderült. A szünetre pedig már a Ferencváros mehetett előnnyel: Tóth Alex pontos lövéssel küldte a labdát a hazai kapuba. Kiderült tehát, megérte pihentetni a játékosokat, hiszen mindkét ferencvárosi gólszerző a kispadon kezdte a csütörtöki kupamérkőzést…

A mérkőzés osztályzata egyfajta átlag – ezúttal az első félidő, akár a négyes is kiérdemelhette volna a maximálisan adható ötből, sajnos a második játékrész bőven a három csillag alatt maradt. Egyrészt a Kazincbarcika már nem tudott annyira veszélyes lenni a Ferencváros kapujára, mint a mérkőzés első szakaszában, másrészt a bajnoki címvédő előnye tudatában okosan, rutinosan menedzselte az időt, kontrollálta a játékot, és különösebb gond nélkül őrizte előnyét. Ezzel együtt ez veszélyes húzás volt, hiszen sokszor a gyengébb, alárendelt szerepbe kényszerített csapat is tud gólt szerezni, de kívülről úgy tűnt, a Ferencvárosnak megfelelt, hogy őrzi az előnyét és nem történik igazán a pályán semmi.

Érezni lehetett a csapatok közötti minőségbeli különbséget, arról nem beszélve, hogy az FTC kispadján legalább tíz olyan játékos foglalt helyet, aki egészen biztosan meghatározó játékos lenne a Kazincbarcikánál – ez sokat elárul az erőviszonyokról.

Ahogy fáradtak a hazaiak, úgy lett egyre több lehetősége a vendégeknek, s egy kontratámadás végén Cebrail Makreckis lezárta a mérkőzést. A következő hazai akció végén Gabriel Kanikovszki teljesen egyedül robogott a hazai kapu felé, de nagyon gyatrán fejezte be az akciót – ez is belefért, a Ferencváros végül igazolta a papírformát, a Kazincbarcikát mégis dicséret illeti, mert az első félidőben nagyon megnehezítette sokkal erősebb ellenfele dolgát.

Nemzeti Sport

Borítókép: Facebook/Ferencvárosi Torna Club