Felsejlenek a múlt ködéből. Tudják, abból a gomolygó, sötét homályból, a gonosz sith nagyurak idejéből (vezéreik sorrendben: Medgyessy Péter, aki még csak szürke volt, Gyurcsány Ferenc, akiről csakúgy, mint Palpatine szenátorról, csak később derült ki, micsoda is, majd Bajnai Gordon zárta a sort).

Most megint előkerültek a Sötét Oldal szolgálói. A méltán elfeledettek és joggal mellőzöttek. Ők, akiknek hála az ország már-már belezuhant a csőd szakadékába és fikarcnyi részük sem volt abban, hogy végül sikerült visszarángatni minket az épphogy túlélők földjére. Ezek után joggal hihettük, hogy a sithek és csatlósaik végleg elenyésztek a Halálcsillagukkal egyetemben, és most tessék, újra megjelentek a baljós árnyak.

A szerencsétlenkedő MDF sértett elitje, az átkos emlékezetű SZDSZ levitézlett veteránjai és az úgynevezett szakértői kormány(ok) bolsevik közgazdaságtanának emlőin nevelkedett szerencsétlenjei is előkúsztak a balliberális mocsár bugyraiból. De nem csak előkúsztak, osztják is az igét ezerrel, méghozzá nyíltan, amit a mostani sith lord, Pítör Mádjár alig győz lehazudni.

Kilépett a fényre Petschnig Mária Zita, az idős korára némileg elgyengült képességekkel bíró Kéri Lászlóval, itt van megint a méltán közutálatnak örvendő, bokros polgárnyúzó programjával büszkélkedő Bokros Lajos, a nemzet aranytartalékát szinte nullára csökkentő Surányi György, az egykoron is zavaros, azóta vérig sértődött Bod Péter Ákos, de akadnak még régi-új éceszgéberek, például a nyugdíjak megadóztatásáról, a 13. havi nyugdíj és a Nők40 nyugdíjkedvezményének eltörlését vizionáló Simonovits András, az LMBTQ-elmebaj Tisza-párti képviselője, Bódis Kriszta, aki mellesleg boldogan fogadna illegális migránsokat, köztük büszke terroristákat, vidám erőszaktevőket, szorgos kábítószerárusokat is, és ne feledkezzünk meg a Tisza alelnökéről, Tarr Zoltánról sem, aki nem beszél, mert ha megtenné, megbuknának. Vagy a fegyveres hőzöngőről, Ruszin-Szendi Romuluszról, aki mindenkit berántana és akár katonákat is vezényelne meghalni Ukrajnába. De ott van egyrészt-másrészt úr, Török Gábor is, aki még életében egyetlen bevált jóslattal, bebizonyosodott előrejelzéssel sem örvendeztette meg a nagyérdemű ellenzékieket. És még több hasonló baljós árny.

Ámde itt van, megjött, no nem Zampanó Fellini filmjéből (Országúton), hanem az SZDSZ egykori ifjú üdvöskéje, a mára már igencsak a korban benne járó, így aztán nem csodálhatóan… hát… a sosem volt tisztánlátását végleg elveszítő Horn Gábor is. Ő talán a tiszások legszorgalmasabb virtuális ökölrázója, bár nem vallja be, hogy az lenne. Viszont naponta szenved ki magából olyan Facebook-bejegyzéseket, amelyek teljességgel idegenek a valóságtól, ellenben szorgosan kormányellenesek.

A liberálbolsevik kormányok alatt 2002–2008 között a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára volt, legnagyobb teljesítménye ellenben az, hogy a 2009-es elbukott népszavazás után a főnöke, Gyurcsány szavaira reagálva lefordította számára a nép üzenetét, hogy hová kívánják az akkori miniszterelnököt. Nem idézném, túl vulgáris, bár a helymeghatározás tökéletesre sikeredett.

Mit ír most a mi sajnálatra méltó Gáborunk? Például azt, hogy Putyinnal „nincs kiegyezés, nincs alku, mert abból vér van, veríték van, halál van.” Tényleg? Mert abból, ha még néhány évig háborúznak, abból jólét és éltető jövő fakad, nemde? Bizony, Gáborunk már túl van a 70-en, nem nagyon friss az a dolog odafent a toronyban…

Azt is delirálja, amit az elmegyenge NATO-főtitkár, hogy majd jön az orosz henger és felkészül Európa a támadásukra. Vajon hogyan, amikor még Ukrajnával sem tudnak elbánni immár 3 éve? Ja, és Orbán Viktor nem a béke pártján van, mert szerinte „az van a béke partján , aki azt gondolja, az ukrán nép honvédő harca rólunk is szól, az orosz komcsi agresszor ellenünk is fenekedik, közös dolgunk a megállítása.”

Hát persze, kedves Gábor, úgy van. Igen, az ukrán nép honvédő harca ugyebár rólunk is szól. A kárpátaljai magyarság jogfosztásával, a Barátság kőolajvezeték rendszeres bombázásával, a magyarok Unióból való kizárásának követelésével. Mindez értünk, magyarokért. Hát…akinek ilyen barátja van, annak nincs szüksége ellenségekre.

Kedves Gábor, téged már csak sajnálni lehet. Ideje lenne megfelelő ápolót fogadnod magad mellé, aki még idejekorán beadja a gyógyszeredet és csitítgat: Megnyugszik a beteg… idejében, még a következő bejegyzésed előtt.