„Nincs kétség: mi vagyunk a többség” olvasom az egyik – országos listát állított – szervezet választási iránymutatását. Eszembe jut az első szabad választáson győztes párt 1990-es kampánymondata: „Ma az MDF a holnap.” Közben meg holnapután lett…

Így aztán a 2026-os „Most vagy soha!” vagy utáni része – az áthúzás ellenére – könnyen teljesülhet. De ezt legalább nem vetetik le a kerítésekről, az erkélyekről, ablakokról vagy a gépkocsik oldaláról. Oda ugyanis maguk a kiscserkész szorgalmú tulajdonosok madzagolták, szögelték, ragasztották. A főváros virágtartó oszlopaira gyorskötözött arcmásokat már a kampánykezdet másnapján leszedették. Az állványok ugyanis önkormányzati tulajdonban vannak, és a testület nem adott engedélyt a választási plakátok kifüggesztésére.

Régi szép idők, amikor még a polgármesteri hivatal ajándékozott felületet a képviselőjelöltek plakátjai számára. Ráadásul ingyen. Más kérdés, hogy a közterületeken terpeszkedő, kétoldalú táblákon megjelent arcmások, feliratok kihívást jelentettek az akkori idők graffitiseinek. Mai világunkban ehhez még festékszóró és utcai kalandozás sem kell. A fotelterroristák okos eszközeikről küldözgetik a butábbnál butább megnyilvánulásaikat. Persze azért a kandeláberek derekáról lecsúszott arcképek sem ússzák meg. Ugyan a „Szőlő utca” meg a fiatalok kórusa által skandált „mocskos Fidesz” lelógnának ezekről a plakátokról, az O1G-nek pedig már rég lejárt a szavatossága, így aztán marad a GÖD. Csak ennyi. Aki érti, az érti, aki meg nem, az azon töpreng, hogy mi baja lehet a festékszórósnak a képen látható képviselőjelölttel? Ha meg ennyire haragszik rá, akkor miért fordítva firkálta oda gyűlölködő szitokszavát?

A rendszerváltoztatás hajnalának legkitartóbb falragasza Balatonszentgyörgyön virított a vasúti fölüljáró melletti téglafalon. Nagytakarítást ígért! Ráadásul tavaszit, de még a következő év őszén is. Pedig akkor már mindenki tudta, hogy semmi sem lesz sem ebből, sem az akkor sokaknak megnyugvást ígérő, cirill betűs feliratú, „TOVARISCSI Konyec”-ből sem. Mindenki olvashatta a kereszténydemokraták tíz pontját, láthatta a fiatal demokraták üzenetét, amely ránk bízta a választást. Brezsnyev és Honecker nyelves csókja vagy egy fiatal pár csókolózása. Akkor még természetesen szavaztunk az utóbbira. Ma már nem merném megjósolni egy ilyen választás végeredményét…

Országos listát – 36 évvel ezelőtt – 12 párt vagy szervezet állított. Az Agrárszövetség, a FIDESZ, az FKgP, a Hazafias Választási Koalíció, a KDNP, az MDF, a Magyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, az MSZP, az SZDSZ és a Vállalkozók Pártja. Pedig akkor még 386 tagú volt a törvényhozás a mostani 199-el szemben. Akkor még virágok is színesítették a képet. Volt rózsa, tulipán, no, és az azóta már szintén végleges hervadásnak indult vörös szegfű, amelyet az egykori kommunistákból szocializálódott szocialisták kézimunkáztak az ötágú vöröscsillagból. Szóval a mainál sokkal színesebb volt a belpolitikai életünk. Aki látta, könnyen felidézheti azt az elegáns férfiút, aki némán, a fényképével is képes volt megszólítani újkeletű demokráciánk magyarjait. Magabiztosságot, megfontoltságot, eltökélt küldetéstudatot sugárzott. Teljes alakos fotója maga volt a megtestesült nyugalom. Erre a mozdulatlanul ülő, sötétzakós, nyakkendős, mutató ujjával az állát támasztó elegáns úrra – az elvtársi idők utáni első percekben – rábízhatta az ország sorsát a gondolkodó választópolgár. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Antall József, az Magyar Demokrata Fórum elnöke lett a diktatúra szűk félévszázadát váltó, szabadnak megélt időszak első miniszterelnöke. Aztán persze gyorsan jött a kijózanodással egyidőben az ámulat mételyével mérgező kábulat. Máris annak a tisztázatlan körülmények között balesetet szenvedett, egykori pufajkásnak tapsolt a nép, akit a választási plakáton egy sokat ígérő dosszié mögé ültettek. Hogy ne a „davajgitár” jusson az eszünkbe, még a szemüvegét is rákomponálták az asztallapra. Azért, hogy senki se nyúljon mellé a szavazófülkében, Horn Gyula összekacsintós, szűrt mosolya fölött eltéveszthetetlenül virított – vörös háttér előtt – a „4-es lista”. Ez volt a szocialista… Az értetlenebbek kedvéért még az „igen” is a plakátra került úgy, hogy az i betűből nőtt ki a már megidézett vörös szegfű. El is zavarta a nép a 15 millió magyar mártír miniszterelnökének gyászban megtört csapatát. Vesszen a király, éljen a király! Ebben a félrevezető hangzavarban évekre megtorpant a rendszerváltoztatás, és szabad prédaként hordták szét a nemzet vagyonát a globális bankvilág privatizőrei valamint az őket kiszolgálva a saját zsebükre is figyelő magyarországi vazallusaik. A baloldalon már az sem segített, hogy Gyurcsány képmásával terítették be egy 17 emeletes zuglói ház egyik falát a padlástól a pincéig. Ferenc fotója még a felújítás előtti Citadelláról is látszott. Ezzel az 1700 négyzetméterrel legyűrte ellenfelei legalább 200 óriásplakátját. A frissített választói névjegyzékben viszont már bőven vannak, akik nem is emlékeznek az őszödi beszélő nagyra nőtt arcára.

Mára mintha csak két csapat venne részt a voksolási bajnokságban. Igaz, az öltöző környékén többen keresik a szertárost, mert szeretnének valamilyen elfogadható mezbe bújni, de a pályán – egyelőre – csak ketten melegítenek.

Van a cselekvők és állításokat megfogalmazók csapata, és ellenfelük, a mindent tagadó ígérgetők légiósokkal teli klubja. A mérkőzés még csak az elején tart, de az eredményt sugallók, sejtetni akarók, nyíltan remélők és megrendíthetetlen biztos forrásból tudók percenként változtatják a kijelző kiírását. Szeretnék elérni, hogy a meccs végén éppen az általuk ígért állást pillantsák meg a szurkolók. Közben a pálya széli kórus már csalásról beszél, bundát kiabál.

Hogy mi lesz még itt, az 50 napos adok-kapok végéig, azt csak a zűrzavar kezelésében több ezer éves gyakorlattal rendelkező Szentlélek tudja. Ám, ha a Holdról nem is, Kapu Tibor kabinjából egészen biztosan jól látszik majd a választási végeredmény.

Április 12. ugyanis az űrhajózás világnapja.

Borítókép: Egy megrongált Fidesz-plakát – Fotó: Fidesz Baja és térsége Facebook-oldal