A rendszerváltozás előtt, 1988-89-ben a rablóprivatizációval az állami vagyon egy jelentős része került mélyen áron alul a pártállami elit vagy külföldi befektetők kezébe. Aztán, 1994-től az MSZP-SZDSZ kormány tovább folytatta az állami vagyon eltékozlását. A globális pénzvilág emberei megjelentek Magyarországon, hogy a privatizáció haszonélvezői legyenek. A közel negyven évig tartó szovjet megszállás után Magyarország védtelenül és kifosztva került a kilencvenes években kialakuló globális világgazdasági rendszerbe.

A stratégiai ágazatok külföldi kézre juttatása hosszú távon gazdasági kiszolgáltatottságot és tartós tőkekiáramlást eredményezett, a folyamat társadalmi következményei – a munkahelyek tömeges megszűnése, a regionális leszakadás és a vagyonkoncentráció – évtizedekre visszavetették Magyarország fejlődését.

Sorozatunkban a történtek egy-egy meghatározó mozzanatát és azok következményeit mutatjuk be. Szolgáljon mindez tanulságul a választások előtt, hogy soha többet ne kerülhessünk ilyen helyzetbe!

Boros Imre közgazdász egy korábbi podcast-beszélgetésben kiemelte:

Ők már akkor is el tudták intézni, hogy a gyerekeik ide, oda, amoda mentek ki ösztöndíjra, meg őket is meghívták előadásra stb. Szóval építgették…

Na most ezek, amikor pártstruktúrába tömörültek, ugye a népibb jellegűből lett egy MSZP nevű párt. A nemzetközi orientációjúból meg egy SZDSZ. És ők már tudták, hogy jó-jó, majd az első választás az elmegy, de azért ott van mindenhol a mi kezünk-lábunk. Mert ugye…

Az országvesztésről és rablóprivatizációról készített további tartalmainkért kattintson ide!

A Boros Imrével folytatott beszélgetésünket itt hallgathatja meg: