Egy jó családban is vannak konfliktusok, vannak büszke pillanatok és olyanok is, melyekre később inkább nem is akarunk emlékezni, mert cikik. Ugyanígy van ez a nemzet történetében is.
Vannak ilyen ciki pillanatok az elmúlt 16 évben is bőven. No de! Boncolgathatjuk nagyító alatt az elkövetett kisebb-nagyobb baklövéseket, de ne menjünk el azok mellett a dicsőséges, még a Holdról is látható eredmények mellett sem, amelyek ennek az időszaknak a nagy részét adták. Az ország soha nem látott függetlenségre tett szert, a lakosság jó(jobb) léthez szokott. Aki dolgozik, megbecsülik. Az állam támogatja adókedvezménnyel stb. azokat, akik munkából élnek és gyermeket nevelnek. A korábban gyermekvállalásra motiváló családtámogatási rendszer helyett azokat támogatja, akik a gyermekvállalás mellett munkát is vállalnak, egyensúlyba hozva a munkavállalást és családfenntartást.
Visszavásároltak olyan, korábban állami vállalatokat, melyek profitábilisak, a lakosság javát szolgálják profitjukkal. Gondoljunk csak a Molra, mely a jelenlegi rezsicsökkentés alapját szolgáló rezsivédelmi alapba termel pénzt. Vagy gondoljunk a régióban is hatalmassá duzzadt MVM-re, mely több országot lát el stratégiai mennyiségű energiával.
Újjáépültek nemzeti kincseink, az autópályákat folyamatosan, európai színvonalon tartják karban.
Jó magyarnak lenni, büszkeség magyarnak lenni.
Miniszter. Kiskorunkban sokan ministráltunk a templomban, szolgáltuk a papbácsit és szolgáltunk az Úristen és Úrjézus asztala körül. A miniszternek is ez a feladata. Szolgálat, elsősorban a nép, a nemzet szolgálata. Minden cselekedetével a közjót, a népet, az őt megválasztókat kell szolgálnia. Sőt, azon túlmutató is ez a szerep, hiszen azokat is szolgálnia kell, akik nem rá vagy az ő politikai formációjára szavaztak. Nyilvánvalóan nehéz feladatuk van, hiszen az őket delegáló politikai erőknek is vannak elvárásaik, kívánságaik, azonban ezt a kettőt harmonizálni kell és mindenképp erősebbnek kell lennie a társadalmi célok elérésének.
Vannak döntések, vannak időszakok, melyek fájnak a lakosságnak. Ekkor is a célt kell szem előtt tartaniuk. A nemes célt, az emberek szolgálatát. Ilyenkor magyarázatra szorulnak a fájó intézkedések, hogy megértse a lakosság, hogy miért is kell a pillanatnyi fájdalmat elviselni. A fogorvosnál is fáj, ha fúrják a fogamat, de tudom, hogy utána elmúlik a sokszor napokig vagy hetekig tartó fájdalom.
A szolgálat emellett művészet is. Hiszen ezt az előbb említett fájdalmat csak annyira szabad előidézni, hogy abba ne rokkanjon bele senki. Nem egy-egy társadalmi réteg, hanem az egyén sem! Művészet, mert lavírozni szükséges a politikai megbízások és a lakosság érdekei közt, elsősorban ez utóbbit hangsúlyosabban szem előtt tartva.
Kívánom, hogy a most hivatalba lépő minisztereket ezen fentebb megjelölt szolgálat motiválja, őrizzék meg azt, ami az elmúlt parlamenti ciklusokban értékként született, alkossanak újabb értékeket és elsősorban a Hazát szolgálják!
Olvasónktól
A Tisza-kormány minisztereinek csoportképe eskütételük után az Országház főlépcsőjén 2026. május 12-én. Elöl Kármán András pénzügyminiszter, Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszter, Magyar Péter miniszterelnök, Orbán Anita miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter és Gajdos László élő környezetért felelős miniszter, a második sorban Ruff Bálint, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter, Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter és Pósfai Gábor belügyminiszter, a harmadik sorban Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter, Görög Márta igazságügyi miniszter, Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdasági miniszter és Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter, a hátsó sorban Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, Kátai-Németh Vilmos szociális- és családügyi miniszter, Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter és Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter (b-j) – Fotó: MTI/Illyés Tibor