Amit tegnap láttunk, inkább az a fajta humor, amitől még a strasbourgi bírák is felnéznek a papírjaikból, és azt mondják: „Komolyan?”

Amit tegnap láttunk, az nem kormányzati átadás-átvétel volt. Inkább egy rossz maffiafilm, ahol a főnök nem pisztolyt, hanem hivatalos papírt lenget, és azt hiszi, ettől független lesz a bírói hatalom és megnyílik számára az igazságszolgáltatás, mint egykor a Vörös-tenger.

Pedig a magyar alkotmányos hagyományból és a hatályos jogszabályokból kristálytisztán következik: a politikusok diszkrecionális döntéseikért elsősorban politikai felelősséggel tartoznak. Nem börtönnel. Nem vagyonelkobzással. Nem „majd mi most megmutatjuk, fiúk” típusú „jegyzőkönyvmaratonnal”. És a vonatkozó szakirodalom különböző szerzőktől származó, de egybehangzó tételmondatai mind ugyanazt mondják: a rossz gazdaságpolitika, a gyanús közbeszerzés vagy a stratégiai baklövés nem büntetőjogi kategória, hacsak nincs kézzelfogható bűncselekmény. Az Alkotmánybíróság is többször kimondta: politikai döntés = politikai felelősség. Nem bosszúhadjárat.

Az Európai Unió is évekig azt szajkózta Magyarországnak: ne használjátok a jogot politikai leszámolásra, srácok, az sérti a jogállamiságot. Amit tegnap láttunk, inkább az a fajta humor, amitől még a strasbourgi bírák is felnéznek a papírjaikból, és azt mondják: „Komolyan?”

Persze, vizsgálni kell mindent, ami gyanús. De nem így. Mert ha most ezt megengedjük, akkor a következő váltásnál majd a tiszásokat fogják ugyanígy „jegyzőkönyvezni”. És akkor majd mindenki csodálkozik: „Hát miért nem működik a jogállam?” Mert mindig csak a másik oldalon követelik, amikor éppen ők vannak hatalmon.

És ne felejtsétek: ha legközelebb valaki azt mondja „most majd elszámoltatunk”, kérdezzétek meg tőle: „És utána ki jön?”

Forrás: Magyar Nemzet

Címlapkép: hirado.hu/Horváth Péter Gyula