Harminc éve történt a rendszerváltozás utáni időszak legnagyobb botránya, a Tocsik-ügy. A privatizációért és az állami vagyon kezeléséért felelős ÁPV Rt. által kötött megbízás és Tocsik Márta ügyvéd fiktív szerződései az évtized korrupciós skandalumát eredményezték.

Az ügy lényege, hogy a központi és helyi hatalom közötti osztozkodás közepette az ÁPV Rt. százmilliós nagyságrendű sikerdíjért alkalmazott külső szakértőt az önkormányzatoknak a belterületi földekért járó részesedés lealkudására.

Hat évvel a rendszerváltozás után a Horn-kormány volt hatalmon, szocialista-szabaddemokrata koalícióval súlyosbítva. Akkoriban fölerősödött az állami vagyon kiárusítása. A nagyszabású privatizációs manőver közben érte a kormányt az öntudatra ébredő önkormányzatok jogos igénye. Suchman Tamás privatizációs miniszter nem véletlenül nyilatkozta akkoriban: „az államot az a cél vezérli, hogy a belterületi földekért minél kisebb összeget kelljen fizetnie.”

Megszületett az első, precedens értékű bírói döntés, mely a Dunai Vasmű kapcsán támasztott igény teljes összegét, hárommilliárd forintot megítélte Dunaújvárosnak. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy önkormányzat pert nyerjen az állammal szemben.

Ez az ítélet úgy hiányzott a Horn-kormánynak, mint üveges tótnak a hanyatt esés, hiszen országos szinten egy csapásra a nyakukba szakadt az önkormányzatok több mint 50 milliárdos követelése.

Ami azt illeti, lett volna miből fizetni, hiszen a Horn-kormány 1994 nyarától 1996 végéig 720 milliárd forint értékű vagyont privatizált, két és félszer annyit, mint az Antall- és a Boross-kabinet.

Ekkortájt lépett színre Tocsik Márta, aki átlagosan tíz százalékos részesedést kapott abból az összegből, amelyet az önkormányzatok elengedtek, így összesen 804 millió forint sikerdíjat vett fel a vagyonkezelőtől.

Ez mai áron több mint 4 milliárd forint. „A közvetítésemmel létrejött szerződéseket a kormány határozatban ismerte el” – nyilatkozta a jogásznő.

1996. szeptember 19-én robbant ki a botrány. Ekkor jelent meg ugyanis „A megtakarító” címmel a Figyelő című hetilap cikke. Pár napra rá Deutsch Tamás fideszes országgyűlési képviselő szellőztette meg az ügyet a parlamentben.

Olyan mértékű volt a felháborodás, ami legfeljebb a mesterségesen gerjesztett taxis blokádot kísérő népharaggal ért fel.

Tocsikot perbe fogták, amit aztán egy tizennégy éven át (!) tartó jogi procedúra követett.

A Fővárosi Bíróság bűncselekmény hiányában felmentette a csalás bűntettének és az okirat-hamisítás vétségének vádja alól Tocsik Mártát és Liszkai Pétert, az ÁPV Rt. ügyvezető igazgatóját. Ettől azonban nem jutott nyugvópontra az ügy. Sőt, most kezdődött a tánc. 2000 áprilisában a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és az eljárás megismétlésére utasította a Fővárosi Bíróságot, amely 2002. március 18-án Tocsik Mártát hűtlen kezelés miatt négy év letöltendő börtönbüntetésre és 640 millió forint vagyonelkobzásra, az ÁPV Rt-től Liszkai Pétert bűnsegédként három év hat hónapra, Szokai Imrét, a privatizációs szervezet volt elnökét pedig négy év hat hónapra ítélte.

Időközben egy politikailag pikáns részlet is napvilágra került. Kiderült, hogy Boldvai László szocialista képviselő és Budai György „SZDSZ-hez közeli vállalkozó” benyújtották a pártjaikhoz közel álló „alvállalkozók” számláit Tocsik Mártának, aki fizetett. Százmilliók vándoroltak a hatalmon lévő pártok kasszáiba, miközben a kijáró emberek is jól jártak.

Három év elteltével a Legfelsőbb Bíróság másodfokon, jogerősen felmentette a csalás vádja alól Tocsik Mártát, magánokirat-hamisítás miatt pedig 400 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Boldvai László és Budai György kijáró urak felmentő ítéletet kaptak, mondván, hogy az általuk közvetített alvállalkozói díjakat a cégek hiánytalanul visszafizették az államnak.

A bírósági eljárások sora azonban nem ért véget, mert a párhuzamosan futó polgári perben mégiscsak elmarasztalták a jogásznőt, akinek 578 millió forintot és annak 1996 óta számított kamatát kellett a sikerdíjából az államnak megfizetnie. A pénzt részletekben vonták Tocsik Márta nyugdíjából.

A Tocsik-ügyben végülis senki nem került börtönbe. Kétségkívül megrengette a politika világát, de kormányválságot nem okozott. A koalíció összezárt. Annyi történt, hogy Horn Gyula megvált Suchman Tamás privatizációért felelős tárca nélküli minisztertől.

Azóta is egy új kifejezés gazdagítja a köznyelvet. A tocsikolás, amit a politikai hatalom korrupt készpénzre váltásának szinonimájaként emlegetnek.

A kínos ügyet kirobbantó Figyelő újságírója ezt írta a jogásznő 2013-ban bekövetkezett halálakor: „Tocsik Márta rosszkor volt rossz helyen. Élete tönkrement egy olyan botrány miatt, amelyben ő feltételezhetően csak ugyanolyan játékszer volt, mint az a pár százmillió, ami átfolyt rajta. És minden bizonnyal ez is része volt betegségének és halálának. Azt kívánom neki, hogy nyugodjék békében.”

Címlapkép: Tocsik Márta – Fotó: Bruzák Noémi/MTI