A testület szerint hatásköre kizárólag az alaptörvény módosításának megalkotására és kihirdetésére vonatkozó eljárási szabályok ellenőrzésére terjed ki, a kifogásolt rendelkezések tartalmát azonban nem vizsgálhatja. Így nem került sor sem Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatásának megszüntetésére, sem a tizenkét éves képviselői mandátumkorlátra, sem az alkotmánybírák hetvenéves korhatárára vonatkozó szabály érdemi alkotmányossági vizsgálatára.
Az Alkotmánybíróság hétfői teljes ülésén három, az alaptörvény tizenhetedik módosításának egyes rendelkezéseit támadó indítványról döntött.
A testület mindhárom esetben visszautasította a kérelmeket.
A közlemény szerint a döntések közös alapja az volt, hogy az alaptörvény az alkotmánymódosítások vizsgálatát szűk körre, a megalkotásra és kihirdetésre vonatkozó eljárási követelmények ellenőrzésére korlátozza.
Az első ügy a köztársasági elnöki megbízatás megszüntetését érintette. Az alaptörvény 17. módosítása kimondta, hogy a módosítás hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik. Ezt a rendelkezést országgyűlési képviselők támadták meg az Alkotmánybíróság előtt, arra hivatkozva, hogy
az Országgyűlés az alkotmánymódosítási eljárást valójában egy konkrét személy mandátumának megszüntetésére használta fel.
Az Alkotmánybíróság azonban úgy ítélte meg, hogy az indítványban felvetett kérdések nem az alkotmánymódosítás elfogadásának konkrét eljárási hibáira vonatkoztak. A testület szerint a kérelem lényegében azt célozta, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja meg a rendelkezés célját, joghatását és jogi természetét, vagyis tartalmi kontrollt gyakoroljon az alaptörvény módosítása felett. Erre azonban a jelenlegi alkotmányos szabályok alapján nincs hatásköre.
Az Alkotmánybíróság külön hangsúlyozta: a testület nem vizsgálhatja, hogy az alaptörvény módosítása tartalmilag összhangban áll-e az Alaptörvény más rendelkezéseivel. A hatáskör a módosítás elfogadásának olyan objektív eljárási kérdéseire terjed ki, mint például az előterjesztésre való jogosultság, a szükséges kétharmados többség, az aláírás vagy a kihirdetés szabályainak betartása.
Vagyis a testület nem azt mondta ki, hogy a Sulyok Tamás megbízatásának megszüntetését előíró rendelkezés tartalmilag alkotmányos, hanem azt, hogy annak érdemi alkotmányossági vizsgálatára nincs hatásköre.
Orbán Viktor mandátumát is érinti a döntés
A második ügy az országgyűlési képviselők választhatóságának új korlátozását érintette. A 17. alaptörvény-módosítás szerint nem választható meg országgyűlési képviselőnek az, aki korábban összesen legalább tizenkét évig töltött be képviselői mandátumot, vagy akit legalább három alkalommal országgyűlési képviselővé választottak. A szabály a korábban megszerzett mandátumokat és választásokat is figyelembe veszi.
A rendelkezés politikai jelentőségét növeli, hogy a korábbi ciklusok beszámítása miatt olyan politikusokra is kiterjedhet, akik már korábban teljesítették a tizenkét éves vagy háromválasztásos feltételt. A támadott szabály ugyanakkor a hatálybalépéskor hivatalban lévő képviselők aktuális mandátumát nem szünteti meg,
az átmeneti szabály azonban csak a fennálló mandátum idejére biztosít kivételt.
A kérelem benyújtói éppen azt kifogásolták, hogy a módosítás korábbi, már lezárt tényekhez – korábbi képviselői megbízatásokhoz és választásokhoz – kapcsol új, hátrányos jogkövetkezményt. A szabály alapján ugyanis már a hatályba lépéskor objektíven azonosítható, hogy kik azok, akik a jövőben nem indulhatnak országgyűlési választáson a tizenkét éves vagy háromválasztásos korlát miatt.
A szabály így Orbán Viktor jövőbeli országgyűlési képviselői mandátumszerzését is érinti, amennyiben a korábbi parlamenti megbízatásai alapján teljesíti valamelyik kizáró feltételt.
Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben sem vizsgálta érdemben, hogy a korábbi mandátumok beszámítása, illetve az ebből következő választhatósági korlátozás megfelel-e az alaptörvénynek. A testület szerint az indítványozók nem valamely konkrét, az alaptörvényben rögzített eljárási szabály megsértését állították, hanem azt vitatták, hogy az Országgyűlés egyáltalán alkalmazhatta-e az alkotmánymódosítási eljárást ilyen tartalmú rendelkezés megalkotására. Ez azonban a testület szerint már tartalmi kérdés.
Az alkotmánybírák hetvenéves korhatára is marad
A harmadik ügy az Alkotmánybíróság tagjainak hetvenéves korhatárát érintette. A módosítás főszabályként kimondja, hogy az alkotmánybíró megbízatása a hetvenedik életév betöltésével megszűnik. A jövőben megválasztott alkotmánybírákra ez a szabály felmenő rendszerben alkalmazandó.
A vita azonban elsősorban a már hivatalban lévő alkotmánybírákra vonatkozó átmeneti rendelkezés miatt alakult ki. A 36. pont ugyanis a már hivatalban lévő tagokra is kiterjeszti az új megszűnési szabályt.
Akik már betöltötték a hetvenedik életévüket, azoknak rövid időn belül megszűnik a megbízatásuk, akik pedig később érik el ezt a kort, azoknak a mandátuma a hetvenedik születésnapjukon ér véget, függetlenül az eredetileg meghatározott megbízatási időtől.
Az indítványozók szerint ezzel a módosítás utólag avatkozik be a már hivatalban lévő alkotmánybírák határozott időre létrejött megbízatásába. Azt is kifogásolták, hogy a módosítás valódi intézményi átalakítás nélkül változtatja meg a testület személyi összetételét.
Az Alkotmánybíróság azonban ezt a kérelmet is visszautasította. A testület álláspontja szerint az indítványozók itt sem a módosítás elfogadásának vagy kihirdetésének konkrét eljárási hibáját állították, hanem a szabály tartalmát, funkcióját és időbeli hatását vitatták.
Több alkotmánybíró sem értett egyet
A döntésekhez ugyanakkor több alkotmánybíró is különvéleményt, illetve párhuzamos indokolást fűzött. Ez különösen a Sulyok Tamás megbízatásának megszüntetését érintő ügyben jelentős, ahol több bíró szerint az indítvány érdemi vizsgálatára és a vitatott rendelkezés megsemmisítésére is lett volna lehetőség.
Az egyik különvélemény szerint a köztársasági elnök mandátumát megszüntető rendelkezés közvetlenül egyetlen, pontosan azonosítható személy jogviszonyát zárta le, ráadásul automatikusan.
Az érvelés szerint ez funkcióját tekintve egyedi, személyre szabott közhatalmi döntés, amelyet az alkotmánymódosítás formája önmagában nem tesz normatív szabállyá.
A különvélemények egyikében az is szerepel, hogy a vitatott rendelkezés ugyanahhoz a személyi joghatáshoz vezet, mint a köztársasági elnök közjogi felelősségére vonatkozó eljárás: az államfő elveszíti tisztségét a mandátuma lejárta előtt.
Ezt azonban a módosítás úgy valósította meg, hogy nem indult meg a megfosztási eljárás, és nem állapítottak meg az elnök terhére semmilyen, az alaptörvényben meghatározott jogsértést.
A képviselői mandátumkorláttal kapcsolatban szintén született olyan különvélemény, amely szerint az Alkotmánybíróságnak érdemben kellett volna megvizsgálnia, hogy az új szabály a korábban már teljes egészében megvalósult mandátumokhoz és választásokhoz kapcsolva alkotmányos jogkövetkezményt, valóban az alkotmánymódosító hatalom gyakorlásának körébe tartozik-e.
Mindezek ellenére a többségi álláspont szerint az Alkotmánybíróság mozgástere egyértelműen behatárolt.
A testület arra hivatkozott, hogy az alaptörvény 24. cikkének (5.) bekezdése kifejezetten kizárja az Alaptörvény-módosítások tartalmi felülvizsgálatát.
A hétfői döntések ezért nem a vitatott rendelkezések tartalmi alkotmányosságáról szólnak, hanem arról, hogy az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel ezeknek a kérdéseknek az érdemi elbírálására.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu