Az Országgyűlés korábbi elnöke szerint azok, akik Mohácson csatarendbe álltak, és nekivágtak az ellenség végeláthatatlan tömegének, becsülettel verekedve haltak meg. A mohácsi csata utáni százötven esztendőben is rendre felkelt a nap, és minden napot túl kellett élni.
„Ötszáz esztendő távlatából visszatekintve is megrendülést érzünk, mert ma már pontosan tudjuk, milyen történelmi fordulópontot jelentett a mohácsi csata az országunk és népünk életében. Ugyanakkor hálatelt szívvel emlékezünk tragikus véget ért elődeinkre, mert azt is pontosan tudjuk, hogy a csatatéren kiontott magyar vér nem volt hiábavaló” – fogalmazott Kövér László a bátai országgyűlés 500. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. Az Országgyűlés korábbi elnöke emlékeztetett, hogy a mohácsi csatát megelőző utolsó magyar haditanácsra a bátai Szent Vér kegyhelyen került sor.
„Az oszmán áradat 1526-ban elöntötte az országot, melyet akkorra már végképp kimerített az a jó másfél évszázados szakadatlan élet-halálharc, amelyet az életünkre, javainkra, kultúránkra és hitünkre törő iszlám hódítókkal szemben vívott, a magát kereszténynek mondó Nyugat szinte teljes közönyétől kísérten”
– jelentette ki Kövér.
Felidézte, hogy Mátyás halála után, az újkort megnyitó világrendszerváltás küszöbén a király hatalma vészesen legyengült, uzsorások függésébe került. A vezető réteg meghasonlott önmagával, ki-ki személyes érdekeit a közérdek elé helyezte még a katasztrófa árnyékában is. Cselekvő összefogás helyett mindent megbénított a másikra való irigység; a kötelességtudat és az áldozatvállalás ritka jellemvonássá vált.
„Azok, akik azon a végzetes délelőttön csatarendbe álltak, és nekivágtak az ellenség végeláthatatlan tömegének, becsülettel verekedve haltak meg”
– fogalmazott a mohácsi csata kapcsán a korábbi házelnök.
Majd megjegyezte, hogy a mohácsi csata utáni százötven esztendőben is rendre felkelt a nap, és minden napot túl kellett élni. Meg kellett maradni, meg kellett őrizni, amik voltunk, és tovább kellett adni az életet.
„A történelemből megtanulhattuk, hogy összetartozunk – jó és rossz időben egyaránt. A szabadság és a béke nem teremhet meg az egyes embereknek – csak a nemzet közösségének, együtt. Csak akkor maradhatunk meg, akkor boldogulhatunk, ha tudunk együtt és egymásért dolgozni”
– tette hozzá.
Kövér László kiemelte, hogy a keleti és nyugati birodalmak ütközőzónájában letelepedett magyarságot a 20. század végéig hétszer érte létében fenyegető kihívás, azonban eddig minden csapást túléltünk. A nyugati hatalmak számára országaink nem voltak mások, mint – koroktól és helyzetektől függően – hol erőforrásaikért meghódítandó, kizsákmányolandó potenciális tartományok, hol háborús felvonulási terület vagy ütközőzóna – vélekedett.
Végezetül a korábbi házelnök úgy vélekedett, hogy a történelem ura a mohácsi csatatér veszteseit erkölcsi győztesekké emelte: míg a csataterén túlereje révén győztes keresztényellenes birodalom fél évezred alatt eltűnt a történelem színpadáról, addig a mohácsi csata veszteseinek utódai megmaradtak magyarként ezeréves országukban.
„Adja a Jóisten, hogy mindez a jelenben és újabb ötszáz esztendő múltán is erősítsen bennünket magyarokat azon bizodalmunkban, hogy ha keresztény hitünkben, anyanyelvünk és szülőföldünk iránti szeretetünkben és hűségünkben kitartunk, akkor minden körülmények között, bármilyen történelmi zivatarok vagy bármilyen körmönfont cselszövések ellenére is Szent István országa magyar ország marad”
– fogalmazott.
Címlapkép: Kövér László, az Országgyűlés volt elnöke beszédet mond a bécsi magyar nagykövetség évnyitó fogadásán 2026. január 12.-én – Fotó: MTI/Filep István