A fő szónok idén is Orbán Viktor pártelnök lesz.
Az időnek van egy különös tulajdonsága: felszínre hozza az igazságot, leleplezi a hazugságot, a hamis nagyságot és az érdemtelen tiszteletet. Ami valódi teljesítmény, az megmarad; ami csak pillanatnyi politikai konstrukció, arról előbb-utóbb kiderül, hogy micsoda – indokolta a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója a 25. kötcsei találkozó jelmondatát: „Az idő igaz, s eldönti, ami nem az”. Kavecsánszki Ádám szerint a jubileum okán akár nosztalgiázásról is szólhatna a piknik, de inkább a jelen és a jövő kihívásairól beszélnek majd. A fő szónok idén is Orbán Viktor pártelnök lesz.
– Nemrég elindult a Szabadság Tér elnevezésű kezdeményezésük. Pontosan mi a cél? Munkát ajánlanak azoknak, akik a polgári oldalon megélhetés nélkül maradtak?
– A Szabadság Tér azért jött létre, hogy a polgári hátország tagjai a megváltozott időkben se maradjanak egyedül. Közösséget és védőhálót építünk, egyfajta emberi erőforrásközpontot, ahol kapcsolatban maradhatunk egymással, találkozhat a tudás, a tapasztalat és a lehetőség, és ahol segítséget kaphatnak azok, akiknek most újra kell kezdeniük.
Nagyon sok felkészült szakember került nehéz helyzetbe, sokszor pusztán azért, mert az elmúlt években valamelyik állami, kulturális, tudományos vagy közéleti intézményben dolgozott. Azt szeretnénk üzenni nekik: számítunk rátok és ti is számíthattok ránk.
– Vannak már eredmények? Mi a tapasztalat a jelentkezések terén?
– Több százan csatlakoztak már a kezdeményezéshez, jelenleg is zajlik a jelentkezések feldolgozása. Még az ősszel szeretnénk személyesen is találkozni a jelentkezőkkel, meghallgatni őket, és közösen végiggondolni, mivel tudunk valódi segítséget nyújtani. A Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) az elmúlt több mint húsz évben komoly oktatási, képzési és ösztöndíjprogramokat épített fel. Ezeket a lehetőségeket a Szabadság Tér közössége előtt is szeretnénk minél szélesebbre tárni. A Szabadság Tér végső soron erről szól: megőrizni egy közösséget, megbecsülni azt a tudást és munkát, amely felhalmozódott, és kezet nyújtani azoknak, akiknek most újra kell kezdeniük.
– A feliratkozók megoszthatják személyes történeteiket is. Mit szűr le ezekből?
– A történetekből számomra mindenekelőtt az rajzolódik ki, hogy a kormányváltás következményei nem intézményekről és pozíciókról szólnak, hanem emberekről. Többen arról írnak, hogy korábbi munkahelyük vagy közéleti múltjuk miatt megbélyegzettnek érzik magukat, és már a magánszektorban is szembesülnek azzal a kérdéssel, hogy „kiszolgálták-e az előző kormányt”.
Ezekből az üzenetekből félelmet, bizonytalanságot és magárahagyottságot olvasok ki. De valami mást is: elképesztő tartást. Olyan emberek írnak nekünk, akik mindezek ellenére dolgozni akarnak, talpra akarnak állni, közösséghez akarnak tartozni és újra értéket akarnak teremteni.
– Az idei kötcsei találkozó jelmondata: „Az idő igaz, s eldönti, ami nem az.” Miért ezt választották?
– Mert az időnek van egy különös tulajdonsága: felszínre hozza az igazságot. Leleplezi a hazugságot, a hamis nagyságot és az érdemtelen tiszteletet. Ami valódi teljesítmény, az megmarad; ami csak pillanatnyi politikai konstrukció, arról előbb-utóbb kiderül, hogy micsoda.
Magyar Péter példája ebből a szempontból különösen érdekes. Az elmúlt tizenhat év jelentős részében az Orbán-korszak támogatója és haszonélvezője volt. Én magam is emlékszem, hogy az évértékelőkön külön figyelnünk kellett arra, hogy a kérésének megfelelően az első, csakis a legelső sorban legyen ülőhelye.
Ráadásul személyében sok mindent megtestesített abból is, amit utólag joggal lehet a nemzeti együttműködés rendszere bűnének, gyarlóságának nevezni. Éppen ezért különösen méltánytalannak érzem azt a politikai hitvallást, amelyet ma a Tisza Párt képvisel, és amely lényegében azt mondja: a múltat végképp eltörölni. Voltak hibáink, gyengeségeink, és ezekkel szembe is kell néznünk. De közben tizenhat év alatt olyan országépítés zajlott Magyarországon, amelynek eredményeit egyszerűen nem lehet kitörölni a történelemből. Kötcse idei jelmondata ezért számomra a történelmi távlatról szól. A jelen indulatai elmúlnak, a napi politikai zaj elcsendesedik, és végül az idő mond ítéletet emberről és teljesítményről.
– Ez lesz a 25. találkozó. Mit jelent Kötcse a polgári oldal életében?
– Állandó és biztos pontot. A rendelt időben és térben történő találkozást. Elnézést, ha egy pillanatra emelkedettebben fogalmazok, de szimbolikus a hely és történelmi a szellem is. Elég végignézni azokon, akik az elmúlt negyedszázadban megfordultak Kötcsén: Mádl Ferenc, Csoóri Sándor, Makovecz Imre, Nemeskürty István, Jókai Anna, Kerényi Imre, Tellér Gyula – és még nagyon sokáig sorolhatnám. Erős ajánlás ez. Többet mond minden szónál. Közben
kormányok jöttek-mentek, megváltozott körülöttünk a politika, a nyilvánosság, a kultúra, lassan egy egész nemzedék nőtt fel. Kötcse pedig maradt. Kötcse igaz és örök.
– Milyen hatással lesz az idei piknikre, hogy tizenhat év kormányzás után újra ellenzékben van a Fidesz?
– Más lesz. És szerintem másnak is kell lennie. Remélem, frissebb és üdébb is lesz, és talán több érdemi időnk jut majd egymásra. A kormányzásnak ugyanis volt egy nagyon emberi következménye: mindenki állandóan rohant. Sokszor éppen arra nem jutott időnk, ami egy közösség életében a legfontosabb: egymásra. Most biztosan lesz önvizsgálat. Lesznek kemény beszélgetések arról, mit rontottunk el, hol gyengültünk meg, mi az, amit meg kell őriznünk és mi az, amihez vissza kell nyúlnunk, ha újra építkezni akarunk.
A választást ugyanis nem egyszerűen néhány politikus veszítette el. Vereséget szenvedett a teljes polgári oldal, amelynek meghatározó tagjai ott lesznek Kötcsén. Ezért a felelősségünk is közös. Az önvizsgálat ugyanakkor nem válhat önmarcangolássá.
Értékelnünk kell a múltat, levonni a következtetéseket, aztán meg kell rázni magunkat és előre kell nézni. Nemeskürty tanár úr a korábbi vereségek után valami nagyon fontosat tanított nekünk: minden rajtunk múlik. Nem mutogathatunk örökké külső körülményekre és nem várhatunk másokra. A saját sorsunkért, jelenünkért és jövőnkért viselt cselekvő felelősség a legfontosabb dolgunk.
– Lehet már tudni valamit az előadásokról, kerekasztalokról, a témák fő irányairól?
– A részletes programot egyelőre nem szeretném megelőlegezni, de az biztos, hogy nem nosztalgiatalálkozót szervezünk, pedig a 25. jubileumi alkalom erre is lehetőséget adna. Beszélni fogunk a szabadság és az alkotmányosság helyzetéről, arról, mi történik azokkal az intézményi és társadalmi eredményekkel, amelyeket az elmúlt tizenhat évben felépítettünk, és természetesen arról is, hogyan tovább. Lesz jogi-alkotmányossági megközelítés, szóba kerül az országépítés öröksége, a polgári közösség, értelmiség helyzete, végül pedig szükségszerűen a jövő. Kötcse igazi kérdése idén az lesz: hogyan tovább?
– Tavaly nyílt közvetítéssel zajlott a találkozó, idén azonban ismét zárt lesz. Mi ennek az oka?
– A felgyorsult politikai világ és a választási kampány tavaly azt kívánta, hogy kinyissuk a kötcsei sátor ajtaját, és betekintést engedjünk abba, mi történik odabent. Én ugyanakkor mindig azok közé tartoztam, akik szerint Kötcse lelkét éppen a családias, elvonulós, zárt ajtók mögötti diskurzus lehetősége adja. A politika ma szinte teljes egészében a nyilvánosság előtt zajlik: a social médiában, kommentelők között, állandó zajban. Nekünk ezt az egyetlen csendesebb időt és teret meg kell próbálnunk megőrizni magunknak. Ennyi maradt.
Hadd szóljon ez a néhány óra az előadókról, a hallgatóságról és a közöttük létrejövő különleges kapcsolatról!
– Nagyon sokan szeretnének ott lenni. Bővül vagy szűkül a meghívottak köre? Mi alapján döntenek?
– Az elmúlt tíz esztendőben – még ha emberöltőkben mérhető tapasztalattal nem is büszkélkedhetem – Kötcse vendégköréről megtanultam valamit: olyan kevesen voltunk, mégis olyan sokan maradtunk. Közhely, de Kötcse hőskorában soha nem a létszám, hanem az emberi és szellemi minőség adta a találkozó lényegét. Aki a mostani nehéz helyzetben ott lesz a 25. kötcsei találkozón, az bizonyosan a polgári közösség egyik bátor és elkötelezett tagja. Lehet, hogy eddig többen voltunk, és a nehezebb időkre kevesebben maradunk. Ezt sem bánom.
A közösségek valódi erejét nem a könnyű idők mutatják meg. A nehéz időkben derül ki, ki az, aki marad, és hát az idei jelmondatunk is éppen erről szól.
– Milyen feladatok várnak a Fidesz pártalapítványára a megváltozott politikai helyzetben?
– Ellenzékben szerintem nem óvatoskodni kell, hanem újraszabni és megerősíteni mindazt, ami érték. A hátországot, a holdudvart, a szellemi műhelyeket, végső soron az egész polgári közösséget. Elindítottuk a Szabadság Teret. Vannak díjaink és ösztöndíjprogramjaink, oktatási és képzési programjaink, vannak olyan hagyományos rendezvényeink, mint Kötcse vagy az évértékelő, és ott van a brüsszeli képviseletünk is. Ezeknek most talán még nagyobb jelentőségük van, mint korábban. Kövér László személye az alapítvány élén garancia a stabil, következetes és értékalapú működésre. Kurátorként és főigazgatóként pedig nekem az a dolgom, hogy ebben az új helyzetben is legyenek érvényes kezdeményezéseink, legyen mögöttük valódi teljesítmény.
Amit lehet, meg kell tennünk azokért, akik készek és képesek tenni a polgári Magyarországért.
– A választási eredmény miatt jelentősen csökkent a PMA költségvetési kerete is. Hogyan tartható fenn ellenzékben a működés?
– A politikai közösségünk – és vele együtt a Polgári Magyarországért Alapítvány – 2003-as megalakulása óta megélt már néhány nagy vihart. Voltunk már ellenzékben, dolgoztunk sokkal szűkösebb lehetőségek között, és mégis felépítettünk valamit, ami több mint két évtized után is létezik. Az ellenzéki pártalapítványok együttes költségvetési támogatása éveken keresztül meghaladta a miénket, mégis egyedül a PMA tudott látható és meghatározó szereplője maradni a közéletnek. Azt hiszem, kiálltuk az idők próbáját. Természetesen kisebb költségvetésből másképpen kell működni. Prioritásokat kell felállítani, fegyelmezettebbnek és kreatívabbnak kell lennünk. De én azt mondom: minél szűkösebbek a lehetőségeink, annál nagyobb legyen az ambíciónk. A Szózatban azt olvassuk: „Megfogyva bár, de törve nem.” Ennél pontosabb működési vezérfonalat most nehezen tudnék választani.
– Magyar Pétert ismerve meddig működhet még állami támogatással a Fidesz pártalapítványa? Mi lesz, ha megszüntetik a pártalapítványok állami támogatását, ahogyan azt a kampányban ígérték?
– Érdekes helyzet, hogy nyártól már a Tiszának is van pártalapítványa, ráadásul maga Magyar Péter a vezetője. Ez akár annak elismerése is lehet, hogy a német mintára több mint két évtizede létrehozott pártalapítványi rendszerben ők is látnak értelmet és lehetőséget. Hogy a finanszírozási szabályokkal mit tesz a kormány, az az ő felelősségük. A mi felelősségünk pedig az, hogy bármilyen körülmények között folytassuk a munkát. Mi maradunk.
Idén is Orbán Viktor lesz a fő szónok Kötcsén
Szeptember 12-én, a hagyományoknak megfelelően, szombaton tartják az idei kötcsei pikniket. Havasi Bertalan, a Fidesz kommunikációs igazgatója már korábban bejelentette, hogy a találkozón idén is Orbán Viktor mond beszédet.
A volt miniszterelnök beszéde és a további előadások idén nem lesznek nyilvánosak.
Orbán Viktort a választási vereség után is újraválasztották a Fidesz elnökének, azóta viszont jóval kevesebbet szerepel a nyilvánosságban. Idén nyáron megtartotta hagyományos tusványosi beszédét, most pedig a kötcsei találkozón zárt körben szólhat majd a polgári oldal hátországához.
A feladat nem egyszerű Orbán Viktorék számára: a Fidesznek úgy kell kormányváltó ajánlatot tennie a magyar választóknak, hogy a volt miniszterelnököt és az országgyűlési képviselőik túlnyomó többségét az új kormánytöbbség egyszerűen eltiltotta a választáson való indulástól.
Az első kötcsei polgári pikniket 2004. szeptember 3-án rendezték meg. A találkozó helyszíne azóta is a Dobozy-kúria. 2018-ban kétszer is megszervezték az alkalmat, 2020-ban pedig a koronavírus-járvány miatt volt torlódás, így idén már 25. alkalommal gyűlik össze a polgári oldal Kötcsén. Emlékezetes, tavaly Magyar Péter is Kötcsére szervezett gyűlést, pont a polgári piknik napjára; a két tábor között nem történt összetűzés.
Kavecsánszki Ádám – Fotó: Magyar Nemzet/Székelyhidi Balázs