Most már minden rendben, a demokrácia elvetett magvai szárba szökkentek, virágot bontottak, hogy csak úgy szaglik tőlük az újmódi jogállam. Vezetői pedig elmondhatják: minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve.

Mert, ugye, a választási győzelemmel az istenadta nép beteljesítette az idők szavát és felhatalmazta jogos urait arra, amit Tarr Zoltán jó előre jelzett: mindent lehet, csak választást kell nyerni. Nyertek, tehát a nép beleegyezett a mindenbe.

Nagy bajok voltak itt, kérem, a jogállam és a demokrácia értelmezése körül, de most már minden a helyére került és kitört a boldogság. Demokrácia és jogállam 2.0.

Mert mi is a jogállam helyes értelmezése? Természetesen az, hogy az államnak – ami azonos a győztes párt elitjével – joga van bármihez.

Vitathatatlanul jogszerű volt a köztársasági elnök eltávolítása is. Nem jogos, de jogszerű, hiszen jogszabályba foglalták, hogy ilyet is lehet. Pontosabban módosították az Alaptörvényt, hogy legyen rá alap. Hiszen mindent lehet, csak nyerni kell.

Nyavalyog az ellenzék, hogy visszamenőleges hatállyal korlátozták a választói jogokat azzal, hogy a miniszterelnök és az országgyűlési képviselők csak 12 éven át tölthetik be tisztségüket, de hol itt a visszamenőlegesség? Hiszen az Alaptörvényt most módosították, nem valamikor régen. Akkor mi a probléma? Persze a hatálya visszamenőleges, de nincs ezzel semmi baj, hiszen a törvényesség és a jogállami normák betartására olyan nagyon kényes uniós vezetők nem szóltak ellene egy szót sem. Ha még ők sem, akkor mindenki más fogja be a száját. Ez az újmódi demokrácia lényege.

Nagyon is érthető, sőt előre mutató az is, ahogy a Független Média Testület és a Médiatanács tagjait választják, helyesebben nem választják.

Mert, ugye, mégis furcsa lenne, ha egy „függetlenobjektív” szervezetbe beengednének olyanokat, akik az előző kormányt támogatták. Hol függetlenek azok? Vagyis igaza van Radnai Márknak: a pártpropagandisták – és mindenki az, aki látta és nem dobálta meg tojással Orbán Viktort – helyét be lehet tölteni valóban független Tisza-szimpatizánsokkal is. Elvégre ez a kormány minden magyar ember kormánya, feltéve, ha azok nem ellenzékiek, azaz propagandisták. Nekik coki!

Épül a szeretetország is gőzerővel.

Nagy szeretetében a miniszterelnök, ugye, nem volt hajlandó közös fényképre a volt köztársasági elnökkel, a pedagógusokat nem nagyon kedvelő oktatási miniszter pedig nagy szeretetében kitiltotta a debreceni egyetem tanévnyitójáról a település polgármesterét. Mert Lannert Judit mindenkit szeret, kivéve az ellenzékieket és a már említett pedagógusokat. Nem baj, elvégre rajtuk kívül is sokan élnek még ebben az országban, akiket lehet szeretni.

Ideje, hogy a mai ellenzék végre elhallgasson és megadóan tűrjön mindent, amit csak az új kormány akar. Vegyék tudomásul, hogy ez már egy új világ, a 2.0-ás demokrácia és jogállam ideje.

Ahol – ígérik – minden kérdésben kikérik a választók és az érintettek véleményét. De ha nem – és eddig valóban nem –, azért se ágáljon senki, mert az elmaradt egyeztetés csak jó szándékból fakad. Az olyan álságos dolgok, mint a nemzeti konzultáció, sokba kerülnek, vagyis elmaradásukkal csak a költségvetést, közös kasszánkat óvják.

Jó ez így, ahogy van. Vagy talán mégsem?

Ruff Bálint miniszterelnökséget vezető miniszter és Magyar Péter miniszterelnök – Fotó: Polyák Attila / Magyar Nemzet