Egy súlyos egészségügyi válsághelyzetben hozott politikai döntéssort csak akkor lehet tisztességesen megítélni, ha a magyar számokat nem elszigetelten, hanem a korabeli európai döntésekkel együtt nézzük. Akkor ugyanis kiderül: mennyiségben és pénzben sem a magyar, hanem a később feleslegesnek bizonyuló uniós vakcinabeszerzés volt a nagyobb és papíron „feleslegesebb”.
2026 szeptemberében nyilvánosságra került egy dátum és aláírás nélküli „külügyi háttéranyag”. A dokumentum egy magyar vállalkozás által szállított 30 ezer Covid-gyorstesztről megállapítja: a cég Kínában 186 ezer dollárért vásárolta az árut, majd a minisztériumnak 570 ezer dollárért adta tovább. A különbözet 384 ezer dollár, ami a vételár 67,37 százaléka. Ugyanebben a körben, hat közvetítő esetében a kifizetett és a tényleges beszerzési ár között a tárca új vezetése 15,5 milliárd forintos különbséget állapított meg. A lélegeztetőgép-program teljes kerete 16 863 készüléket és valamivel több mint 300 milliárd forintot ölelt fel. Emiatt Orbán Anita külügyminiszter feljelentést tett.
A közzétett adatsorok kontextusuk nélkül nem alkalmasak jogi vagy szakmai konklúzió levonására.
2020 tavaszán a megrendelők nem listaárat fizettek, hanem magát a szállítást: azt a garanciát, hogy a teszt, a maszk és a gép egyáltalán megérkezzen. Az akkori piaci körülmények között a közvetítői díj a sikeres beszerzés elengedhetetlen költsége volt, amelyből több egy esetleges eljárás szempontjából döntő szempont következhet.
Fontos hangsúlyozni, hogy az alábbi okfejtés alapján, az, hogy a fentiek utólag bűncselekménynek minősülhetnek-e, nemcsak megalapozott gyanú nyomán kell és lehet vizsgálni, hanem meggyőződésem szerint akkor járunk el helyesen, ha ugyanezt a jogi mércét Brüsszelre is alkalmazzuk.
Amit a számok ténylegesen mutatnak
A külügyi tárca 2020-ban korántsem csupán harmincezer tesztet vásárolt. Egy korábbi közérdekű adatigénylésre adott válasz szerint összesen 2 043 280 vírustesztet szerzett be 9 580 639 177 forintért, ami darabonként átlagosan 4689 forintos árat jelentett. Ugyanebben a hónapban a kormány 19 500 forintos hatósági árat állapított meg a lakossági tesztelésre. A bevezetőben említett kft. tétele – 30 ezer darab, 570 ezer dollár értékben – a teljes tesztprogram elenyésző töredéke volt.
A lélegeztetőgépek terén az eredeti kormányzati koncepció a járvány előtti, megközelítőleg 2000 darabos állomány 8000-re történő bővítését célozta meg; a szakértői „legrosszabb forgatókönyv” ugyanis 7500-8500 egyidejű gépi lélegeztetési igénnyel számolt. A tárca ennél nagyobb kontingenst rendelt, mivel a kínai és délkelet-ázsiai piacon egyáltalán nem volt garantálható, hogy a lekötött szállítmányok mely része érkezik meg valójában. Szijjártó Péter az Országgyűlés külügyi bizottsága előtt úgy fogalmazott: „ebben a helyzetben nem voltak piaci viszonyok”, és „nem volt kereslet-kínálati görbe által elmetszett ár”.
A 2020-as gyári listaár és a budapesti szerződéses ár közötti különbség ezért önmagában nem perdöntő. A valódi kérdés az volt, hogy ki képes a gépet, a védőfelszerelést és a diagnosztikumot megszerezni, majd célba juttatni egy olyan időszakban, amikor a globális ellátási láncok teljesen megbénultak. A közvetítők éppen ezért léptek be a folyamatba.
Az említett háttéranyag megléte ráadásul nem elhallgatást bizonyít, hiszen a tárca maga rögzítette az árrést. Az a körülmény pedig, hogy 2020 végén – a tomboló járvány közepette, a folyamatos szállítási kapcsolat fenntartása mellett – ne indítsanak azonnal pert, valóban vezetői mérlegelés tárgya volt, de erre bármilyen – polgári, pláne büntető – jogi felelősséget megállapítani, abban a helyzetben az alábbiak szerint is erősen kétséges.
Az uniós lépték
Az Európai Számvevőszék szerint a Bizottság 2020 augusztusa és 2021 novembere között 11 szerződést kötött nyolc gyártóval: akár 4,6 milliárd adag vakcinára – opciókkal együtt –, közel 71 milliárd eurós várható költséggel. A Pfizer–ţBioNTech harmadik szerződése, 2021 májusában, 900 millió biztos plusz 900 millió opciós adagról szólt; ebből 1,1 milliárd lett kötött rendelés. A korábbi uniós Pfizer-ár 15,5 euró volt adagonként; a harmadik szerződésnél a nyilvánosságra került adatok szerint 19,5. Ez az egy ügylet több tízmilliárd euró.
A Politico 2023-as összesítése: az uniós tagállamok legalább 215 millió már leszállított adagot semmisítettek meg, körülbelül 4 milliárd eurós veszteséggel. Az ECDC szerint 2023 őszére körülbelül 1,49 milliárd adag érkezett az EU/EGT-be, a beadott mennyiség körülbelül 981 millió.
A magyar 300 milliárd forint 2020-as árfolyamon, körülbelül 351 forint/euró mellett nagyjából 850 millió euró. A hat cégnél közölt 13,5-15,5 milliárd forint körülbelül 38-44 millió euró. A vállalkozás 384 ezer dolláros különbözete 115-130 millió forint. Az uniós vakcinapazarlás önmagában a teljes magyar lélegeztetőkeret négy-ötszöröse, a vitatott hatcéges különbözetnek a százszorosa körüli.
Egy főre vetítve: a külügy 16 863 gépe 9,8 millió lakosra jutott; országosan körülbelül 19 ezer. Az uniós szerződéses keret 447 millió emberre – opciókkal – akár tíz adagnyi is lehetett; a lehívott mennyiség ettől kisebb. A kidobott 215 millió adag így is több, mint húsz teljes magyar lakosságnyi oltás.
A harmadik Pfizer-szerződést nem nyílt árverésen kötötték. A New York Times 2021-ben megírta: Ursula von der Leyen szöveges üzenetekben tárgyalt Albert Bourla Pfizer-vezérigazgatóval. A Bizottság később azt mondta, az SMS-ek „efemer” jellegűek, és nem találhatók. Az uniós Törvényszék 2024. július 17-én az Auken (T-689/21) és Courtois (T-761/21) ügyekben megállapította: a Bizottság nem adott kellően széles hozzáférést a vakcinaszerződésekhez. Elmarasztaló büntetőítélet von der Leyenről nincs. A Törvényszék a szerződéseket nem semmisítette meg. A magyar háttéranyag legalább papírra került.
A magyar büntetőjog: szándék, kár, kockázat
A Btk. 376. §-a szerinti hűtlen kezelés csak szándékosan valósítható meg. A Kúria Bfv.I.346/2016. számú határozata elválasztja ezt a Btk. 377. §-a szerinti hanyag kezeléstől: ha a kötelességszegés szándékos is, de a vagyoni hátrányra a tudat csak gondatlanságként terjed ki, a cselekmény nem hűtlen, hanem hanyag kezelés.
A legfelsőbb bírósági, illetve a kúriai gyakorlat jelentősen árnyalja a vonatkozó kérdést. 1999.287. szerint a hűtlen kezeléshez a kötelességszegésen túl az kell, hogy a vagyoni hátrányra is kiterjedjen az elkövető – legalább eshetőleges – szándéka. A Kúria későbbi gyakorlata ugyanezt tartja: a magatartás és a tulajdonos oldalán beálló hátrány között okozati összefüggés kell.
A kormányzati eljárás szempontjából a legerősebb magyar precedens a BH 2015.B.13. (EH 2015.04.B13.). Eszerint a szokásos kockázatvállalást meghaladóan eljáró vagyonkezelő bűnössége nem állapítható meg hűtlen kezelésben, ha szándéka arra irányul, hogy a kockázatos intézkedéssel a megbízó számára kedvezőbb helyzetet teremtsen, és az ehhez szükséges körülményeket kellő körültekintéssel vette figyelembe.
2020 tavaszán a kedvezőbb helyzet nem osztalék volt, hanem az, hogy legyen teszt, maszk és lélegeztető. A gyári listaár sokszor nem volt elérhető ár. Elérhető az volt, amit a közvetítő, a charter és a pekingi raktár abban a hétben ki tudott adni.
A vagyoni hátrány ettől még felmerülhet. A büntetőjogban ez úgy értelmezendő, hogy mennyivel lett kevesebb az állam vagyona, és mi maradt el. Az ügy szempontjából perdöntő jelentőséggel nem a számháború fog bírni. A döntő az, hogy a tartalék politikai döntés volt: legyen eszköz, ha a szállítmányok egy része elakad. A Kúria Bfv.I.346/2016. és a BH 2015.B.13. szerint hűtlen kezeléshez az kell, hogy a döntéshozó ne csak drágán vegyen, hanem szándékosan károsítsa a rábízott vagyont. A megbízó ellátását célzó, a szállítási kockázatra tekintettel vállalt tartalék nem ez.
Politikai döntésből fakadó kár a hatásos bírói gyakorlat figyelembe vételével – hogy utólag kiderül: kevesebb gép is elég lett volna, vagy a közvetítő sokat keresett egy működő szállítmányon – messze nem minden esetben alapoz meg büntetőjogi felelősséget. Ebben az esetben is inkább költségvetési vitának és esetlegesen polgári jogi kárigénynek van helye meglátásom szerint.
Az uniós jog, amely a magyar eljárást is igazolta
A 2014/24/EU közbeszerzési irányelv 32. cikk (2) bekezdés c) pontja lehetővé teszi a tárgyalásos eljárást előzetes közzététel nélkül, ha előre nem látható események miatti rendkívüli sürgősség miatt a rendes határidők nem tarthatók. A Bizottság 2020. április 1-jei iránymutatása („swift and smart solutions”) erre buzdította a tagállamokat: nincs kötelező hirdetmény, nincs minimális ajánlattevői létszám.
Az iránymutatás hivatkozik a Bíróság C-275/08. (Bizottság kontra Németország) és C-352/12. (Consiglio Nazionale degli Ingegneri) ügyeire: a kivétel szűken értelmezendő, a feltételeknek együttesen kell fennállniuk, a sürgősség nem lehet az ajánlatkérőnek felróható. A járvány pont az a tényállás, amelyre a 32. cikket írták. A WHO 2020. március 11-én hirdette ki a világjárványt; az exporttilalmak és a légi kapacitás összeomlása nem a magyar külügy késlekedéséből eredt.
Ugyanez a keret védte Brüsszelt. A Tanács (EU) 2020/521 rendelete aktiválta a sürgősségi támogatási eszközt. A Bizottság a Számvevőszék 19/2022. különjelentésére adott válaszában rögzítette: a vakcinabeszerzés az Emergency Support Instrument és a költségvetési rendelet szerint történt. A Törvényszék 2024-es ítéletei a 1049/2001/EK rendelet szerinti dokumentumhozzáférést találták túl szűknek. A szerződéseket hatályukban hagyták.
Megjegyzendő, hogy az Egyesült Államokban a PREP Act és a Defense Production Act tágította a felelősség alóli mentesítést és a gyorsított beszerzést. A londoni High Court a „VIP sávot” az egyenlő bánásmód szempontjából vizsgálta, és használhatatlan köpenyeknél visszafizetést rendelt el. A határ ott is a hamis vagy használhatatlan teljesítés, nem a puszta árrés egy leszállított árura.
Amit 2020-ban a nagy beszerzők csináltak
2020-ban a nagy nyugati beszerzők – az Egyesült Államok, a brit kabinet, a német tartományok, az Európai Bizottság – tartalékot képeztek.
A hiánytól féltek, nem a maradéktól.
A magyar tartalékképzés – 8000 helyett 16-17 ezer külügyi gép, országosan körülbelül 19 ezer, plusz kétmillió teszt – ebbe a mintába tartozik. Szijjártó Péter tárcája diplomáciai úton hozta be azt, amit a rendes piac nem adott. Ez volt a feladata.
A késve közzétett szerződéseket, a közvetítői árrést, a raktári készletet és az utólagos ártárgyalás elmaradását vizsgálni lehet. Ellenőrizni lehet. Polgári peres úton érvényesíteni is. A 2020-as háttéranyag ezt rögzítette.
A büntetőjognak ott van elsősorban dolga, ahol a jogcím hamis, az áru nem érkezik meg, vagy a döntéshozó tudatosan kárt okoz. A Kúria Bfv.I.346/2016. és a BH 2015.B.13. szerint a megbízó ellátását célzó, körültekintően vállalt kockázat nem ez a kategória. Ha ettől elválik a vita, és a működő szállítmány válságárazása kerül a vádiratba, a következő válságban a döntéshozó vagy nem dönt, vagy már a vádiratra készül.
A mérleg, ami inkább tiszás bosszút sejtet
A feljegyzést lehet úgy olvasni, mintha a tárca tudott volna, és semmit sem tett volna. A dokumentum azt mutatja: tudták, leírták, és 2020-ban – még tartó járványban – nem bontották fel a szállítói láncot egy 384 ezer dolláros tételért. Sem pénzben, sem mennyiségben nem ez a tétel a járvány európai mérlege.
Magyarország: 300 milliárd forint lélegeztető, 9,6 milliárd teszt, hat cégnél 13,5-15,5 milliárd forintos kimutatott árrés. Európai Unió: 71 milliárd eurós szerződésállomány, akár 4,6 milliárd adagos keret, legalább 215 millió kidobott oltás, 4 milliárd eurós veszteség, a harmadik Pfizer-szerződés SMS-ben előkészített tárgyalása. A Törvényszék a Bizottságot dokumentum hozzáférésben marasztalta el; a szerződéseket hatályukban hagyta.
Aki 2026-ban ítélkezik 2020 márciusa fölött, annak ugyanazzal a „vonalzóval” kell mérnie Budapestet és Brüsszelt. A 2014/24/EU irányelv 32. cikke, a Bizottság 2020. április 1-jei iránymutatása, a 2020/521 rendelet, a BH 2015.B.13. és a Kúria Bfv.I.346/2016. együtt azt mondják: a Fidesz-kormány sürgősségi beszerzése, tartalékképzése és a szállítási kockázat beárazása a korabeli uniós jog és a magyar büntetőjogi gyakorlat szerint volt kezelhető.
Ami 2026-ban új, az nem a szám. A szám 2020 óta ismert. Új az, hogy a Tisza a válság idején hozott tartalékképzést – ugyanazt a típusú döntést, amelyet Brüsszel milliárdos adagszámban, SMS-ben előkészített szerződéssel is meghozott – utólag koncepciós jelleggel büntetőüggyé kívánja emelni, Brüsszel cinkos támogatása és hallgatása mellett.
Aki 2026-ban ítélkezik 2020 márciusa fölött, annak ugyanazzal a „vonalzóval” kell mérnie Budapestet és Brüsszelt – Fotó: MTI/Vajda János