A bándi Essegvárnál lezárult az idei ásatás, már a régészeti feltárás leletanyagának átválogatása során került elő a legértékesebb, legérdekesebb emlék: a bakonyi középkor ritkasága egy korabeli Barbie-baba karcsú, elkelő öltözetű figurája.
Néha nem az ásatáskor derül fény a legérdekesebb leletre, hanem az utólagos válogatás, tisztogatás során. A bándi Essegvár régészeti feltárása után, már a veszprémi, múzeumi munka során fedeztek fel egy ilyet. A szobrocska a vár déli épületszárnyának köves-habarcsos törmelékéből kiszedett csontfaragványok között volt egy zacskóban. A bakonyi középkor ritkasága lehet a hazánkban egyedinek számító kerámiafigura, amely valószínűleg egy korabeli sorozatgyártott játékbaba, a mai Barbie-babák múltbéli megfelelője. Ám még ennél is érdekesebb szerepe is lehetett.
A bakonyi középkor ritkasága került elő
Az agyagból formált, jól kiégetett figuratöredék egy előkelő hölgyet ábrázol késő középkori viseletben. Nagy Szabolcs Balázs régész szerint az idei feltárás ásatási leletei között az egyik legnagyobb meglepetést okozta, pedig csupán tenyérnyi a mérete.
A törtfehér színű tárgytöredék mindössze 7,2 centiméter hosszú.
„A késő középkori elit viseletét hordó női torzó az előkelő hölgyet válltól térdig ábrázolja, jellegzetes, a kezeket medencetájékon összekulcsoló, álló testhelyzetben. Egy jellegzetes tárgytípusról van szó, amely ugyan a magyar emlékanyagban kifejezetten ritka, de a Németalföldön és a német területeken nagy számban került elő”
– állítja a régész.
Lengyelországban, Csehországban, Ausztriában is ismertek példányai, Szilézia területén még helyi gyártást is sikerült igazolni.
Sorozatgyártás a középkorban?
Az essegvárihoz hasonló, agyagból formált, jól kiégetett szobrocskák már a sorozatgyártás felé mutatnak, ugyanis nem egyedi kisplasztikai alkotásokról van szó, hanem formába nyomott kerámia tárgyakról.
A bándi lelet töredékessége ellenére jó állapotban maradt fenn, a készítéstechnikai jegyek jól megfigyelhetőek rajta.
A szobrocska frontális felét láthatóan formába nyomták, a hátsó, szinte lapos és jóval kevésbé részletgazdag felét kézzel formálták. Az apró díszeket kerámiarátétekkel oldhatták meg. Egykori értéke, vásárlási ára nem lehetett igazán magas. Külföldi műhelyben készülhetett.
Bár a kerámiafigura feje letörött, az ábrázolás jellegzetességei, a testtartás, a ruházat, a méret, a készítéstechnika és a nyersanyag alapján így is valószínűsíthető, hogy az úgynevezett Kruseler Puppen típus egyik hazai képviselőjéről van szó.
Mi az a kruseler-baba?
Ez a típus az egykori fejet övező, dúsan fodrozott szegélyű fejkendőről kapta a nevét. Az előkelő hölgyek körében rendkívül népszerű viselet a 14. század közepétől a 15. század első évtizedéig volt divatban.
Érdekesség, hogy állítólag már Árpád-házi Szent Erzsébet is ilyen kruseler-babákat osztogatott, bár ezt inkább legendája miatt írhatták róla, mert nem korának szokásairól árulkodik.
Mit tudhatunk, gondolhatunk a bándi középkori Barbie-ról?
Származási ideje valószínűleg a 15. század derekára keltezhető. Mivel a déli épületszárny és a talán vele keletről szomszédos négyzetes torony omladéka között leltek rá, a kerámiafigurát utoljára az épületszárny vagy a torony egyik emeleti helyiségében használhatták.
A legáltalánosabb nézet szerint az olyan figurák, mint a bándi Barbie, gyermekjátékok voltak. Azokkal a lányok felkészülhettek a rájuk váró női szerepekre, miközben a fiúk hasonló kerámia lovagalakokkal játszhattak.
Miért lehettek a Kruseler Puppenek a késő középkor Barbie-babái?
Azért, mert igazán ideális, gazdag és szép nőalakot megformázó, sorozatgyártott babák voltak.
Lehetett azonban ezeknek a figuráknak vallásos, moralizáló, kifejezetten erotikus szerepe is, illetve több típusuk készülhetett aszerint, hogy milyen funkcióra szánták.
A kerámia kruseler-figurák szolgálhattak egyszerű díszként is, de akár lehettek mellékszereplők bibliai jelenetek eljátszásakor.
Tehát nem biztos, hogy a bándi lelettel egykor az Essegvár egyik várurának vagy várnagyának lányai játszadoztak a palotaszárny emeleti szobájában mintegy 600 éve. Tömegáru révén megfizethető áron lehetett elérhető falusiak számára is a középkor végén.
A bándi Essegvár kutatási szelvénye, ahol megtalálták a hazai régészet leletanyagában ritkának számító figurát – Fotó: Laczkó Dezső Múzeum