Nem támadhatók a közerkölcs által védett, hagyományként is tisztelt családon belüli szabadságjogok.

A magyar társadalom a genderkövetők attakja alatt áll, remélhetőleg nincsenek közöttük cukrosbácsik és -nénik. Mindenesetre vigyázzunk gyermekeinkre. Az édesgetés a politikusok fegyvertárában is megjelent. Az ellenzéki pártok a magyar gyermekvédelmi törvényt támadják, mert az szerintük nemcsak a pedofíliáról szól. Igyekeznek kiharcolni, hogy a melegszervezetek a törvényeket kikerülve szabad bejárást kapjanak érzékenyítés céljából az óvodákba és az iskolákba.

Az állami, magánóvodák és iskolák, a szülők adóforintjaiból fenntartott helyek, azért működhetnek, mert tőlük bizalmat kaptak. Olyan ismeretterjesztés, amely a közerkölcs szabályai szerint vitatható, és merőben eltér a társadalom nagy többsége által elfogadott nevelési felfogástól, ezeken a helyeken nem terjeszthető. A szülő, aki a nagykorúságig eltartja, felneveli gyermekét, joggal követeli legfőbb kincsének felügyeletét. Miért is gondolnánk, hogy a szülők gyermekeik vágyait nem tudják tiszta szívvel követni, mikor normális esetben még életüket is feláldoznák leszármazóik boldogságáért.

Nem támadhatók a közerkölcs által védett, hagyományként is tisztelt családon belüli szabadságjogok. Ez az istenadta közösség, ha szükségét látja, megfelelő intézkedéseket hoz a saját érdekében. Így nem lehet kivétel a nemiséggel összefüggő problémák feloldása, a felkért és hivatalosan elfogadott szakemberek bevonásával.

Erre a kis kitérőre azért volt szükség, mert az ellenzéki pártok egyes tagjai kezdenek hasonlítani a cukrosbácsikra és -nénikre, akik teljesíthetetlen dolgokat ígérgetnek a hatalom megszerzéséért. Ilyen például Dobrev Klára, aki a DK miniszterelnök-jelöltjeként, már odáig jutott, és azt ígéri, hogy aki rá szavaz, annak az égről is le tudja hozni a csillagokat. Mindenki tudja azonban, hogy legfeljebb a Kreml tornyáról próbálhatja meg kölcsönkérni a vörös csillagot. Putyin elnök ezt nem fogja odaadni annak, aki úgy véli, hogy kérésére egy Szemlőhegyi úti vacsora és a mellé ajándékozott pulikutya erre őt feljogosítja.

Klára asszony most már ott tart, hogy a munkavállalóknak olyan szakszervezeteket ígér, amelyeknek közösségi érdekeit, akár az egyének vonatkozásában is miniszterelnökként képviselni tudja. A harcos amazon azonban emlékezetkiesésben szenved. Nagyszülei és szülei e körben őt megelőzően már ígéretet tettek hiszékeny népünknek, de a közeli történelem már bizonyította, hogy ez nem volt más, mint hazugság.

A bolsevik, kommunista és szocialista szakszervezeti vezetők szinte egytől egyig kiválasztott pártkáderek voltak, elkötelezett hívei az egypártrendszer uralmának, amit jól példázott a kádári szakszervezeti vezetők munkássága. Áldemokratikus módon a munkavállalók fölött egy úgynevezett vállalati négyszög döntött, idetartozott a vállalati igazgató, a párttitkár, a szakszervezeti titkár és a KISZ-titkár.

A szakszervezeti vezető így teljesítette a hatalom által rá bízott küldetést, egyetlen komoly munkája a tagdíjbeszedés volt. A jutalmazásokat és béremeléseket pedig státusuk megtartása érdekében a talpnyalóknak és a csókosoknak juttatták. Magáncégek alapítására kivételes esetekben került sor, a megbízható elvtársak kaptak ilyen engedélyt, ki tudja, milyen célokból. A vendéglátásban megvalósított gebines rendszer erre jó példa.

Dobrev Klára most ismét nekirugaszkodott a szakszervezetek munkavállalókról való leválasztásához és egy olyan intézményrendszer kialakításához, amely teljes mértékben az ellenzéki párt érdekei alapján folytatná a régen bevált, álszent működését.

Ma már nem lehet megvenni „Apró” pénzen a mai kor munkavállalóit. Ők felismerik a politikai érdekeket hordozó cukrosbácsikat és -néniket, mert tudják, hiszen Niedermüller elvtárs megmondta, hogy a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak mellett bizony a nők is lehetnek „rémisztő képződmények”.

A nők képességeiket bizonyítva a Gyurcsány családban is megmutatták, hogy képesek a királycsinálásra. Nem kellett más hozzá, mint banki háttér, az elkobzott javakból jött gazdagság és rafinéria. Az már nem az Apró–Dobrev család hibája, hogy a rablóprivatizációban szabad kezet kapott Gyurcsány Ferenc végül is a politikai porondon a miniszterelnöki működése kapcsán csak egy lemeztelenedett „királlyá” alacsonyodott.

A CÖF–CÖKA a valódi szakszervezetek szükségességét vallja, amelyek a keresztény civilizáció értékeire alapoznak, a munkavállalói érdekek valós képviseletét úgy látják el, hogy azt a szabadon választott képviselőikre bízzák. A kapitalista gazdasági rendszernél jobbat még a világ nem talált ki. Ezt a rendszert azonban jól művelni csak a közjót szem előtt tartó állami tulajdont kezelő kormányzás, a magántulajdon és a munkavállalók konszenzusa tudja optimálisan működtetni.

Elvetendő az a gondolat, hogy a munkavállalók szakszervezetei osztályharcos képződmények, és érdekellentétben állnak a tulajdont képviselőkkel. Világos, hogy mindhárom fél egy hajóban evez, kockázatuk súlyának megfelelően érdemlik meg cégük és az ott dolgozó egyének gazdagodását. A szakszervezeti jogok gyakorlásának a teljes közösség érdekeit kell szolgálnia. A tulajdonosok jól tudják, hogy a munkavállalók teljesítménye viszi előre őket céljuk teljesítéséhez, a dolgozóik pedig családként kezelik azt a közösséget, amely fehér asztal mellett képes a mindenkori érdekek egyeztetésére.

A pártosság nem keverhető össze a gazdasági érdekeltséggel, ugyanakkor a valódi szakszervezetek célja sem lehet a fölöslegesen kreált barikádharc és az utcán való pártérdekű tüntetések szervezése. A Dobrev Klára álmait megvalósító szakszervezetek létesítése átlátszó, émelyítő, és az elmúlt időket idézi. Lendülete kapcsán várjuk, hogy milyen ígéretek mentén szervezné újjá a Munkásőrséget, hiszen ha hazugságokkal betelik a pohár, esetleg a védelemre is szükség lehet.

A CÖF–CÖKA azon munkálkodik, hogy a civilek érdekeit egységben tudja képviselni a társadalom mind több szférájában. Ennek köszönhető, hogy partneri viszonyunk a nemzet és kereszténység mellett elkötelezett konzervatív szemléletű magyar, lengyel és olasz szakszervezetekkel egyre jobban szélesedik.

Csizmadia László, a CÖF–CÖKA kuratóriumának elnöke