Az amerikai kormány az Egyesült Államok történetében novemberben először értékesít mélytengeri ásványkincsek kitermelésére szóló koncessziókat: az Amerikai Szamoa közelében kijelölt tengerfenéki terület nikkel-, kobalt-, réz- és mangánlelőhelyeket rejthet. A Trump-adminisztráció a stratégiai nyersanyagok hazai ellátásának erősítésével csökkentené az Egyesült Államok függőségét a kínai dominanciájú ellátási láncoktól.

Az amerikai kormány november 19-re tűzte ki az ország történetének első tengeri ásványkincs-kitermelési koncessziós árverését. Az Amerikai Szamoa közelében fekvő, összesen mintegy 127 500 négyzetkilométer tengerfenéket felölelő terület nyersanyag-kitermelési szempontból két potenciálisan bányászható részre oszlik: a nagyobbik mintegy 66 ezer négyzetkilométer, a másik mintegy 61 500 négyzetkilométer. A koncessziók kikiáltási ára területenként 3 millió dollár, a kezdeti bérleti időszak pedig húsz év. A kereskedelmi kitermelés első öt évében a jogdíj a kitermelés értékének 2 százaléka lenne, ezt követően 5 százalékra emelkedne.

Kína nyersanyagpiaci fölényét törné meg Washington

A kijelölt területeken polimetallikus gumók (krumpli nagyságú, értékes ásványokat tartalmazó csomók) és vas-mangán-kéregképződmények találhatók, amelyek jelentős mennyiségű, az energiaátmenet és a modern ipar számára fontos fémet tartalmazhatnak. A szóba jöhető nyersanyagok között szerepel

• a nikkel,
• a kobalt, a réz és
• a mangán.

Ezek az alapanyagok többek között az akkumulátorgyártásban, az elektromos járművek előállításában és az energetikai infrastruktúrában játszanak fontos szerepet. Az Egyesült Államok számára ezért a mélytengeri lelőhelyek nem csupán új bányászati lehetőséget, hanem stratégiai ellátásbiztonsági tartalékot is jelenthetnek.

A Trump-adminisztráció a kritikus ásványkincsekhez való hozzáférést nemzetbiztonsági kérdésként kezeli, és az amerikai kitermelési kapacitások bővítésével igyekszik mérsékelni a kínai ellátási láncoktól való függőséget.

A mostani, a bányászat és a nyersanyagipar szempontjából történelmi jelentőségű árverés ennek a törekvésnek az egyik fontos állomása lehet.

A koncessziók megszerzése ugyanakkor nem jelent automatikus engedélyt az ipari bányászatra. A nyertes vállalatok első körben feltérképezési és környezeti felméréseket végezhetnek, a részletesebb kutatáshoz, a tesztkitermeléshez és a kereskedelmi célú bányászathoz azonban további szövetségi engedélyekre és környezetvédelmi vizsgálatokra lesz szükség.

A halászat és a tengeri élővilág is veszélybe kerülhet

A terv komoly ellenző reakciókat váltott ki a környezetvédő szervezetekből. Az Oceana szerint a mélytengeri bányászat megnyitná az utat az óceáni ökoszisztémák ipari léptékű kiaknázása előtt, miközben a tevékenység hosszú távú környezeti következményei még nem kellően ismertek.

A tervezett koncessziós területek közelében található a Rose Atoll tengeri nemzeti emlékmű, amely többek között tengeri teknősöknek, hosszúszárnyú bálnáknak és más fajoknak biztosít élőhelyet. A mélytengeri bányászat során távirányítású gépek gyűjthetik össze a tengerfenéken fekvő ásványi gumókat, vagy távolíthatják el a víz alatti kőzetek ásványi kérgeit. A műveletek közvetlenül károsíthatják a tengerfenéki élőhelyeket, az üledékfelhők pedig a kitermelés helyszínétől távolabb is hatással lehetnek a tengeri élővilágra.

A gazdasági kockázatok különösen fontosak Amerikai Szamoa számára, ahol a halászat a helyi gazdaság egyik meghatározó ágazata. Pulaali’i Nikolao Pula kormányzó a koncessziós eljárás során benyújtott észrevételeiben

a szigorúbb környezeti megfigyelést, a tonhalhalászat védelmét és a Pago Pago kikötőjét használó hajók fokozott ellenőrzését sürgette.

A kormányzó arra is felhívta a figyelmet, hogy a bányászathoz kapcsolódó hajóforgalom többletterhet róhat a kikötői infrastruktúrára, a hulladékkezelésre és a vízminőség védelmére. Szerinte a későbbi kereskedelmi kitermelés engedélyezéséről külön kell dönteni, vagyis a koncessziók értékesítése nem teheti automatikussá a bányászat megindítását.

Amerikai Szamoa azt is szeretné elérni, hogy részesedjen a szövetségi ásványkincs-hasznosításból származó bevételekből, erre azonban a jelenlegi jogszabályok nem biztosítanak egyértelmű lehetőséget.

Kína uralja a ritkaföldfémek piacát, az Egyesült Államok importra szorul

Kína meghatározó szerepet tölt be a ritkaföldfémek globális ellátási láncaiban, különösen a feldolgozásban és a nagy teljesítményű mágnesek gyártásában. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint 2024-ben az ország adta a mágnesgyártáshoz használt ritkaföldfémek bányászatának 60 százalékát, a finomítás 91 százalékát, valamint az állandó mágnesek gyártásának 94 százalékát.

Az Egyesült Államok jelentős mértékben függ a külföldi beszállítóktól: az amerikai földtani szolgálat (USGS) szerint 2020 és 2023 között az ország ritkaföldfém-fogyasztásának 56 százalékát kínai import fedezte. A függőség azért is stratégiai jelentőségű, mert ezek az anyagok nélkülözhetetlenek többek között az elektromos autók, a szélturbinák, az elektronikai eszközök és a hadiipari berendezések gyártásához.

Kína 2025-ben bevezetett exportkorlátozásai megmutatták az ellátási lánc sérülékenységét: egyes autógyártók nehezen jutottak hozzá a szükséges mágnesekhez, Európában pedig bizonyos ritkaföldfémek ára a kínai árszint akár hatszorosára emelkedett az IEA beszámolója szerint.

Washington ezért a hazai feldolgozókapacitások kiépítésével és az importforrások diverzifikálásával próbálja csökkenteni a függőségét. A mélytengeri bányászat is ebbe a stratégiába illeszkedik, de önmagában az új lelőhelyek megnyitása nem oldja meg a problémát: a nyersanyagok finomításához és ipari felhasználásra alkalmas termékekké alakításához is megfelelő technológiára és kapacitásokra van szükség.

Új iparágat építene ki az Egyesült Államok

A mostani árverés egy szélesebb amerikai stratégia része. A kormányzat egy másik, az Északi-Mariana-szigetek közelében található területre vonatkozó ásványkincs-hasznosítási javaslaton is dolgozik, miközben az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) a nemzetközi vizeken végzett mélytengeri ásványkincskutatási kérelmeket is kezeli az amerikai jog alapján.

A november 19-i árverés tehát fontos lépés az amerikai mélytengeri bányászati iparág kialakítása felé, de egyelőre nem tudni, mikor és milyen feltételekkel indulhat meg a kereskedelmi kitermelés.

A beruházások megtérülését a további engedélyezés, a technológiai költségek, a környezetvédelmi előírások és a helyi halászati érdekekkel való konfliktusok egyaránt befolyásolhatják.

Az Amerikai Szamoát érintő mélytengeri bányászatot előkészítő hivatalos koncessziós kiírás október 20-án megjelent az erre szolgáló hivatalos kormányzati felületen.

Világgazdaság

Donald Trump amerikai elnök – Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo