Az Országgyűlés tiszás többsége kedden megválasztotta Fejes Pétert legfőbb ügyésznek, aki a szintén Tisza által választott Baka András köztársasági elnök jelöltje volt a pozícióra. Az új legfőbb ügyész személyéről és a megválasztása után kialakult helyzetről ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász rámutatott: a legfőbb ügyész megválasztását átjárja a Tisza kormányzásának illegitim jellege.
A kiindulópont az az illegitim helyzet, hogy Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész 2026 júliusában lemondott, miután Magyar Péter többször is felszólította – bizonyos értelmezés szerint megfenyegette – az általa „Orbán-báboknak” nevezett közjogi méltóságokat – köztük a legfőbb ügyészt – a távozásra. A tisztség ezután hónapokig betöltetlen maradt. Baka András, akit a Tisza kétharmad választott köztársasági elnökké augusztusban, októberben jelölte Fejes Pétert, miután első jelöltjét a parlamenti többség elutasította – foglalta össze az előzményeket ifj. Lomnici Zoltán.
A kedden megválasztott Fejes Péter közel 40 évet töltött az ügyészségen, és olyan jelentős ügyekben képviselte a vádat, mint a körmendi gyermekgyilkosság vagy az ajkai vörösiszap-per. Emellett PhD-vel és oktatói tapasztalattal is rendelkezik. Szakmai múltja és rangja alapján a poszt betöltésére alkalmasnak mondható a hagyományos ügyészi mércével – jelentette ki az alkotmányjogász. Azonban jelezte: az érintett jelölése egy olyan pozícióra irányult, amely politikai nyomásra szabadult fel, és egy olyan államfő nevében történt, akit kizárólag a 2026-os választások után kialakult új többség juttatott hivatalba.
„A Tisza saját narratívájában ez a »jogállamiság helyreállítása«; a folyamatot kritikusan nézve a közjogi intézmények személyi cseréjének eszköze és folyamata egy kétharmados önkény nyomására”
– hangsúlyozta. Majd rámutatott: a végeredmény pedig az, hogy a Tisza többsége elégedett, a köztársasági elnök pedig kijelentheti, hogy teljesítette a feladatát, és a továbbiakban nem kell ezzel foglalkoznia.
A köztársasági elnök retorikája, amikor olyanokat mond, hogy ez „fontos lépés a jogállamiság helyreállítása felé”, illetve, hogy ezzel „az intézmény függetlensége megerősödik” azért is fontos, mert ez a szabadulást is takarja: a megaláztatás utáni arcmentés és a folyamat lezárása egy illegitim berendezkedés legitimációs nyelvi kontextusában – tette hozzá.
Nem a független intézményépítés volt a célja a legfőbb ügyész megválasztásának
– A Tisza kormányzásának illegitim jellege áthatja a történéseket: a pozíció politikai nyomásra szabadult fel, a jelölő államfőt a Tisza kétharmada juttatta hivatalba, és a jelölés sikerét ugyanez a többség döntötte el – mutatott rá ifj. Lomnici Zoltán.
Baka András számára a második kör nem a független intézményépítés, hanem a megaláztatás utáni visszavágás és a szabadulás kísérlete volt. Az államfő és a kormányoldal kommunikációja a megválasztást a közbizalom visszanyerésének, az intézmény függetlensége megerősítésének és a jogállamiság helyreállítása irányába tett lépésnek állítja be – jelezte az alkotmányjogász. Hozzátette: Fejes Pétert „párpolitikától független”, a szervezet szakmai és erkölcsi megújítására alkalmas emberként mutatták be.
„Ez politikai kommunikáció, amely a Tisza kormányzásának legitimációs nyelvezete”
– hívta fel a figyelmet. Kifejtette, hogy a „függetlenség megerősítésének” hangsúlyozása paradoxon: a tisztséget egy olyan államfő jelöli, akinek saját hivatalba kerülése a Tisza kétharmadán múlott, és a jelöltnek a Tisza-frakció támogatására volt szüksége a megválasztáshoz. A Tisza kormányzásának egészét áthatja ez a logika: a közjogi intézmények „felszabadítása” és „tiszta lap” valójában a politikai többség által ellenőrzött személycsere alapvetően alkotmányellenes külső nyomásgyakorlás által – tette hozzá.
Baka András valójában saját renoméját kívánta helyreállítani, nem a jogállamot
Fejes Péter Baka András második jelöltje. Az elsőt, Szathmáry Zoltánt a Tisza-frakció elutasította, a parlamenti szavazás sikertelen volt. Az államfő formális jelölési jogát a saját többsége nyilvánosan és egyértelműen felülírta – emlékeztetett.
Elmondta: ez a közjogi méltóság számára megaláztatás: az első fordulóban a jelöltje nem ment át, a „szakmai egyeztetés” retorikája mögött a Tisza-frakció döntött, nem ő.
Érdekes párhuzam, hogy a francia Ötödik Köztársaság egyes elnöki jelölései az elmúlt években gyakran alakultak hasonlóan, amikor a parlamenti többség akár a saját táborból visszautasította az elnök első jelöltjét egy kulcspozícióra, és a második, „elfogadhatóbb” személy már a többség ízlésére szabva került be. Az elnök formálisan megőrizte a jelölés jogát, de a valóságban a többség diktálta a feltételt – mutatott rá.
„A visszautasítás után a második jelölés gyakran már nem a »független szakértő« keresése, hanem a tekintély helyreállításának és a folyamat lezárásának eszköze”
– hangsúlyozta. Majd jelezte, hogy Baka András esetében ugyanez a minta látszik: a második jelölt a Tisza által korábban megfogalmazott elvárásoknak jobban megfelelt, a szavazás simán ment, az államfő pedig „helyreállításról” és „függetlenségről” beszélhetett.
Az alkotmányjogász szerint az államfő az első fordulóban megalázva érezhette magát: a saját pártja által választott köztársasági elnök jelöltjét a saját többsége dobta vissza. A második jelölés ezzel a revans eszköze is. A „párpolitikától független”, a „közbizalmat helyreállító” ember narratívája egyszerre szolgálja a tekintély visszaszerzését és azt a szándékot, hogy Baka András szabaduljon a folyamat egészéből. A posztot betöltötték, a Tisza többsége elégedett, az elnök pedig kijelentheti, hogy teljesítette a feladatát, és a továbbiakban nem kell ezzel foglalkoznia – tette hozzá.
Ifj. Lomnici Zoltán, a CÖF-CÖKA elnöke – Fotó: Civilek.info