A Civil Összefogás Fórum, a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány és a Szellemi Honvédők közössége által szervezett Civil Akadémián Csizmadia László, a CÖF-CÖKA tiszteletbeli elnöke és ifj. Lomnici Zoltán, a CÖF-CÖKA elnökének meghívására a vendég Szabó Gyula mezőörsi plébános és Gulyás István Táncsics Mihály-díjas újságíró volt szerdán Budapesten, a Polgárok Házában. A beszélgetés középpontjában a keresztény értékek védelme, a történelmi emlékezet megőrzése és a mai magyar közélet erkölcsi kérdései álltak.
Az est meghívója arra figyelmeztetett, hogy a közösségi médiában elharapózó gyűlölködés, a névtelen hozzászólók agresszivitása és az egyre erősödő intolerancia már a mindennapi életet és a hitéletet is áthatja. Ebben a légkörben különösen fontos azoknak az egyházi személyeknek a megszólalása, akik a közélet erkölcsi kérdéseiben is vállalják véleményüket.
Szabó Gyula a beszélgetés elején az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulójának jelentőségéről beszélt. Úgy vélte, a magyar történetírás máig adós az események teljes feltárásával, és a rendszerváltozás óta sem sikerült minden fontos történelmi kérdést megnyugtatóan tisztázni.
A plébános különösen fontosnak nevezte Mindszenty József bíboros példáját, aki a nyilas és a kommunista diktatúrával egyaránt szembeszállt, súlyos üldöztetése ellenére pedig megőrizte hitét és nemzete iránti elkötelezettségét. Felidézte a bíboros 1956-os szerepét, emigrációjának körülményeit, valamint azt, hogy a kommunista rendszer nyomására egyházi tisztségétől is megfosztották.
„Mindszenty végigéli a barna ingeseket, a vörös ingeseket és azt is, hogy Rómában cserbenhagyják, és megmaradt hűségesen Magyarország, a magyar nép és az egyháza mellett kitartva”
– fogalmazott Szabó Gyula, aki szerint a bíboros életműve és helytállása méltó lenne arra, hogy az egyház a szentek sorába emelje.
Gulyás István az 1956-os események mellett a húsz évvel ezelőtti, 2006. októberi budapesti rendőri fellépést is felidézte. Az újságíró élesen bírálta az idei évforduló hivatalos megünneplését, amely szerinte inkább a jelenlegi politikai vezetés önünnepléséről szólt, mint a szabadságharc hőseiről.
A beszélgetés egyik fontos kérdése a fiatalok történelmi tájékozatlansága volt. Gulyás szerint ebben a mindenkori oktatáspolitikának is komoly felelőssége van: a pedagógusok társadalmi megbecsülésének csökkenése mellett az is gondot jelent, hogy a közelmúlt történelmét nem sikerült a fiatalok számára érthető és vonzó módon bemutatni.
„Nagyon fontos a történelmi gyökérzet. Az, hogy tudjuk, hogy honnan eredünk, hová jutottunk és közben mit rontottunk el. Ez a legfontosabb. Mert ha nem tudjuk, hogy mit rontottunk el, akkor újra és újra el fogjuk rontani ugyanazt”
– figyelmeztetett Gulyás István.
Az újságíró szerint a nemzeti önismerethez nem elegendő a történelmi események felsorolása, azok tanulságait is át kell adni a következő nemzedékeknek. Ehhez azonban olyan oktatásra van szükség, amely képes a fiatalok érdeklődését felkelteni, és a múltat nem száraz tananyagként, hanem a jelenünket is meghatározó örökségként mutatja be.