Hogyan válasszunk köztársasági elnököt Magyarországon?

Szerző: Fricz Tamás

VÉLEMÉNY, KIEMELT

BAKA András

A Tisza-kormány új alkotmányt akar, s a köztársasági elnök megválasztásának módja is kérdésessé vált. Éppen ezért röviden nézzük meg, milyen gyakorlat érvényesül a környező országokban, a közép-európai volt szocialista országokban.

Fontos kérdés, hogy az elnökök megválasztásának módja (közvetett vagy közvetlen, azaz parlament vagy népszavazás általi) milyen kapcsolatban áll a hatalommegosztás szerkezetével az egyes országokban.

A nyugati fejlett demokráciák tapasztalatai és a nemzetközi irodalom ebből táplálkozó „főszabálya” alapján az a kiindulópont, hogy ahol közvetlenül választják az elnököt, ott vagy elnöki, vagy félelnöki rendszerek alakulnak ki

(hiszen a közvetlenül választott elnök legitimitása igen erős, a parlamentével egyenlővé válik), míg ahol közvetetten választják az államfőt, ott parlamentáris rendszerek alakulnak ki, hiszen az elnök legitimitása „származtatott”, a parlamenttől és nem a néptől ered.

A jelenlegi állapotok szerint Bulgáriában, Litvániában, Lengyelországban, Romániában, Szlovéniában, 1999 óta Szlovákiában és 2013 óta Csehországban választják közvetlenül az elnököket, míg Észtországban, Lettországban és Magyarországon közvetett választás történik. Eszerint megállapítható, hogy a választás módja és az államfők alkotmányos szerepe koherens összefüggést mutat Bulgáriában, Romániában, Litvániában és Lengyelországban, míg Szlovéniában nem, mert ott a kormány erős és nem az elnök, illetve Szlovákiában sem, mert ott pedig a parlament és a kormány közötti erőviszonyok a meghatározóak a rendszer egészében. (Utóbbi jelenség egyébként nemcsak e régióban fordul elő, van példa rá a nyugat-európai demokráciákban is: Ausztriában is közvetlenül választják az elnököt, a hagyományok szerint azonban az államfő gyenge és protokolláris szerepet visz, míg a kormányzati rendszer alapvetően parlamentáris-kancellári berendezkedés.)

Érdekesség ugyanakkor, hogy Csehországban, ahol közvetett választás volt 2013-ig, Vaclav Klaus elnök jelentős politikai súlyt vívott ki magának, szemben elődjével, Vaclav Havellel, aki tökéletesen megfelelt a „gyenge elnök” követelményének. Ugyanez megfigyelhető Magyarországon is, ahol az első elnök, Göncz Árpád az első ciklus idején – amikor az államfő és a kormányzati többség eltérő politikai-ideológiai táborba tartozott – megerősítette a tevékenységét és gyakran akadályokat gördített a kormányfő és a kormányfő szándékai elé, ezáltal gyakorlatilag „középerőssé” vált, míg a következő ciklusban, amikor az ő politikai tábora került hatalomba, visszatért a „gyenge” szerephez. (Azóta az elnökök nagyjából tartják magukat az előírt államfői pozícióhoz.)

A továbbiakban immáron az új EU-tagországokra koncentrálva, feltehetjük a kérdést: mitől függ, hogy az egyes országokban a parlamentáris és parlamentáris-félelnöki kormányzati rendszerek melyik konstellációja alakul ki, illetve, mivel magyarázható e rendszerek időnkénti, az ideáltipikus modelltől való elhajlásai, változásai?

A kiindulópont az – melyről fentebb már szó volt –, hogy e régió országai döntően történelmi tapasztalataikból merítve választották a parlamentáris, avagy parlamentáris-félelnöki rendszereket, az azonban már többféle okra vezethető vissza, hogy e kormányzati rendszeren belül milyen konkrét hatalommegosztási konstelláció alakul ki. Előfordul, hogy ezen belül is a történeti hagyományokhoz való visszatérés a döntő szempont, de az is, hogy a politikai küzdelmek, az elitek érdekei, illetve egy-egy karizmatikus személy beállítottsága vált és válik meghatározóvá.

Magyarország 1990 előtti hagyományai azért nem igazán mérvadóak, mert 1918-ig nem voltunk államelnöki szempontból önálló ország,

a két világháború között kormányzó töltötte be az államfő szerepét, 1945 után rövid időre a parlament választotta az elnököt, de az 1948-tól kezdődő és 1990-ig tartó szocializmus-kommunizmus időszaka nem mérvadó ebből a szempontból, hiszen államelnök helyett a pártállamban egy Elnöki Tanács működött, minden demokratikus felhatalmazás nélkül. Ami igazán lényeges, az a rendszerváltás utáni időszak: bár történelmileg nem sokon múlott, de az 1989. novemberi népszavazáson az emberek, ha közvetetten is, de a parlament általi elnökválasztás mellett döntöttek – igaz, ez tényleg „centimétereken” (pár ezer szavazaton) múlott.

1990-ben jött Göncz Árpád, majd sorban a többi elnök, akiket a parlament választott meg. Mi következik ebből? Az, hogy tartsuk magunkat ehhez a „hagyományhoz”, vagy váltsunk, és népszavazás döntsön az elnök személyéről?

Hosszadalmas fejtegetés helyett jómagam a közvetlen elnökválasztás mellé állnék. Ennek az oka a következő: sajnos szinte mindegyik, eddigi köztársasági elnökünk – kivéve talán Sólyom László ötéves periódusát – pártküldöttnek bizonyult. És az igazi baj, hogy nem mérsékelten, hanem nagyon feltűnően voltak részrehajlóak egyes fontos döntéseikben.

Tehát a parlament által választott elnökök inkább voltak pártok által delegált elnökök, mintsem a nemzeti egység megtestesítői.

Ezért talán érdemes lenne megpróbálkoznunk egy olyan elnökválasztási móddal, amelyik esetében valóban nem pártküldöttek kerülnének az elnöki pozícióba, hanem olyan valaki, akibe a nép többsége a bizalmát beleveti. Nincs biztosíték arra, hogy ez biztosan jó megoldás lesz, s javul a hatalommegosztás elve hazánkban, de azt már megtapasztaltuk, hogy a pártküldött elnökök nem váltak be.
Éppen ezért érdemes lenne változtatnunk azon, ami nem működött jól. A közvetlen elnökválasztás sem garancia a tökéletes demokráciára – van olyan? –, de megpróbálkozni vele érdemes. Ha a „vox populi, vox dei” számít még valamit – ez nagy kérdés… –, akkor több szól emellett, mint ellene.

Címlapkép: Baka András megválasztott köztársasági elnök (középen) az államfõválasztáson az Országgyûlés rendkívüli plenáris ülésén 2026. augusztus 11-én – Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Köszönettel vesszük és hálásak vagyunk a megemelkedett támogatási összegekért. A kialakult helyzetnek megfelelően a hatékony felhasználásra teszünk ígéretet.

Továbbra is várjuk támogatásukat!

Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány
Unicredit Bank 10918001-00000064-35950004