„Tudják, hol nem történik ilyen őrültség? Magyarországon. Csak mondom” – ezzel a felvezetéssel számolt be Rod Dreher ismert amerikai konzervatív publicista és író a Twitteren egy igen bizarr hírről.
Kaliforniai szülők felháborodva szereztek tudomást arról, hogy egy nyári táborban az ötödikes lányokkal egy szobában helyeztek el olyan férfi tanárokat, akik a jellemzően magukat nembináris neműeknek vallók által favorizált semleges személyes névmásokat használják, szóval esetünkben lényegében nőnek tekintik őket.
A szülők kérdésére, hogy tudták-e a tábor szervezői garantálni, hogy a kislányaik nem aludtak felnőtt férfiakkal egy szobában, a válasz nemleges volt. A kérdéses tanárok identitása a fentiek alapján homályos kérdés, és nem nehéz átérezni, hogy az érintett szülők miért nem elégedtek meg az iskola magyarázkodásával.
Ahogyan arra Dreher is utalt, a fenti eset csak egy abból számtalan, az amerikai és nyugati sajtóban olvasott ügyekből, amelyek az igazolják,
hogy a gyerekvédelmi törvénnyel a magyar kormány bizony nem alaptalan rémképekkel harcol, ahogyan azt a liberálisok állítják. Néhány éve még csak nevettünk azon, hogyan problémáznak a tengerentúlon a semleges nemű vécékkel, de ahol ezek az ügyek tartanak az iskolákban, az már régen nem vicces.
A tendencia ugyanis az, hogy az iskolákban az ideológiai neveléshez nemhogy nem kérik ki a szülők engedélyét, hanem egyenesen titkolóznak előttük, kiveszik a kezükből a döntés vagy akár a tájékozódás jogát, elidegenítik a saját gyerekeiktől. Amivel a disztópiákban találkozhattunk, az ma valóság. Persze az Egyesült Államokban sem egységes a kép: noha az ország balliberális vezetése bátorítja a progresszívnek tartott agybajt, az egyes államok szintjén nagyon is van ellenállás. Floridában a magyarhoz hasonló gyermekvédelmi és szülőjogi törvény készül.
Megtiltják például az iskoláknak, hogy eltitkolják a szülők elől a gyermekkel kapcsolatos információkat. Túlzásnak hangzik, de nem az: egyre elterjedtebb, hogy ha egy gyerekben kétségek ébrednek a nemi identitásával kapcsolatban, az iskola azt egyből bátorítani kezdi, a szülők elől azonban szabályosan titkolják. Közelebbi példa is van, hiszen Skóciában már arról volt szó tavaly, hogy a négyéves gyerek is bemondás alapján dönthesse el, milyen nemű, az óvoda, iskola azt tartsa tiszteletben, és a szülőknek se muszáj szólniuk. Arról pedig akkor még nem is beszéltünk, mi mindennel tömik szerencsétlen amerikai iskolások fejét „kritikus fajelmélet” címén.
A magyar gyermekvédelmi törvénytől úgy félnek a nyugati liberálisok, mint a tűztől. Nem véletlenül, hiszen ahogyan a 2015-ös migrációs válság után, úgy most is azt látják, hogy a magyar példa ragadós. Az amerikai mainstream sajtóban rémüldöző elemzések sora lát napvilágot arról, hogy Orbán Viktorért rajonganak az amerikai konzervatívok, és még a végén olyan intézkedéseket hoznának, mint a magyar kormány. A nyugati országokban élők csendes többsége pedig egyre kevésbé csendesen teszi fel a kérdést, hogy ha a magyaroknál lehet még a józan ész nevében védeni a családokat, akkor náluk miért nem.
A gyerekvédelmi törvény elleni támadások – beleértve a forrásokkal való nyílt brüsszeli zsarolást – célja elhitetni, hogy annak lényege nem a szülők és a gyerekek jogainak védelme. Egy friss lengyel törvény támogatottsága is jelzi, a szülők nem akarják, hogy a tudtuk nélkül mindenféle NGO-k mondjanak a gyerekeiknek ki tudja, mit. Mi még nem vagyunk elkésve, erős üzenetet kell küldeni
Forrás: magyarhirlap.hu/Őry Mariann
Kiemelt kép: MH/Purger Tamás
