Novák Katalin a Vatikáni Rádiónak: Erőt, bátorságot és alázatot kérek az Úristentől

Mint ismert Ferenc pápa augusztus 25-én fogadta Novák Katalin köztársasági elnököt. Az audiencia után az elnök asszony a Vatikáni Rádió stúdiójában interjút adott Vértesaljai Lászlónak, a magyar szerkesztőség vezetőjének – amelyet a Magyar Kurír adott közre. A beszélgetésből néhány részletet idézzünk:

– Nagy szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió stúdiójában Novák Katalin köztársasági elnök asszonyt, aki egy órával ezelőtt jött ki a Szentatya dolgozószobájából, ahol négyszemközt beszélgetett Ferenc pápával. Rögtön ezzel szeretném kezdeni az interjút: a tervezéssel szemben nem volt szükség tolmácsra, lévén ön beszél spanyolul. Hogyan fogadta a Szentatya az ön spanyol nyelvismeretét?

– Sok szeretettel köszöntöm én is a rádióhallgatókat, és köszönöm a lehetőséget, hogy itt beszélgethetünk. Még valóban tele van a szívem boldogsággal, mert egy nagyon értékes találkozón, egy magánaudiencián lehettem ott a Szentatyánál.

Az utolsó pillanatban jött az az ötletem, mert a spontaneitást én sem kerülöm, és Ferenc pápa is híres arról, hogy a spontán dolgokban partner, tehát az utolsó pillanatban jött az az ötletem, hogy végül is miért használjunk segítséget, ha reményem szerint a spanyollal is elboldogulok.

Úgy érzem, jó döntés volt, a Szentatya nagyon értékelte ezt, hosszan, azt hiszem legalább negyven percig voltam benn nála, végig négyszemközt, és ez olyan hangulatot teremtett, már önmagában az, hogy csak ketten vagyunk az ő szobájában, hogy tényleg őszinte hangot tudtunk megütni egymással, és ami ott elhangzott, az tulajdonképpen innentől kezdve valójában csak a kettőnk kincse marad, mert kettőnk számára marad meg teljes egészében.

– Rögtön az elején beszéltünk arról, most talán a háború tükrében is, hogy miért „egy lehetőség” az, hogy női vezető áll Magyarország élén. A Szentatya elmondta, hogy milyen nagyra értékeli a női vezetőket, és hogy az ő megítélése, meggyőződése és személyes tapasztalata szerint akkor, amikor baj van, amikor konfliktusok vannak a világban, amikor szükség van adott esetben a női megérzésre, a női finomságra, a nőknek arra a képességére, hogy konfliktusban álló felek között is tudnak közvetíteni, vagy éppen a gyereknevelésben tanultakból is sokat tudunk meríteni; akkor, amikor egy helyzet megoldásához hozzálátunk, tehát egy ilyen helyzetben milyen sokat számít az, hogy vannak női vezetők.

Ezért is üdvözölte Ferenc pápa kifejezetten is azt, hogy női államfő áll most Magyarország élén, és ezzel kezdte a beszélgetést. Megerősítést éreztem a szavaiban, hiszen magam is úgy éreztem, hogy nőként, pláne három gyermek édesanyjaként egy nehéz, bizonyos értelemben kilátástalannak tűnő helyzetben is ez a női megközelítés adott esetben tud segíteni: kibillenteni magunkat egy saját, berögzült konfliktusból, egy-egy megrekedt tárgyalásból, hogy valami előrelépést eredményezzünk.

Én abban kértem a Szentatya imádságát is, és segítségét, hogy miként tudnék Magyarország államfőjeként ebben a nehéz nemzetközi helyzetben eredményesen fellépni a béke érdekében.

Hiszen mindkettőnk számára, és mondhatom, hogy a Vatikán és Magyarország számára is fontos, hogy béke legyen itt a szomszédunkban, Ukrajnában, Európában és a világ konfliktussal terhelt részén, mert ez a közös érdek. Ennek reményében és ennek érdekében szólalunk fel és cselekszünk.

– Rátekinteni egy háborús konfliktusra politikusként, egy dolog. Rátekinteni ugyanarra nőként, családanyaként, már minősít és másít. Mit ad az ön női és családanyai mivolta a politikai megítéléshez?

– Maradjunk a háborús konfliktusnál. Három gyermekünk van, a legidősebb felnőtt fiatalember, most volt januárban tizennyolc éves. Ez azt jelenti, hogy ha háborús helyzet adódna, akkor adott esetben őt is besoroznák, és elvinnék a frontra. Ezért anyaként ezt mélységesen át tudom érezni, milyen egy felnőtt és egy közel felnőtt fiú anyukájának lenni, és milyen most azoknak a kárpátaljai magyar anyáknak, akik a fronton tudják a gyerekeiket, s nem tudják, hogy látják-e még őket valaha. Milyen azoknak a kárpátaljai vagy ukrajnai, vagy éppen oroszországi anyáknak, akiknek el kell köszönniük, el kell búcsúzniuk a férjeiktől, a testvéreiktől, a gyerekeiktől, és milyen dolog a háborúban a frontra küldeni a fiainkat. Erről is beszéltünk Ferenc pápával, hogy mit jelent, milyen többletet ad az a kiváltság, az az isteni ajándék, hogy mi, nők életet adhatunk, és édesanyák lehetünk. Ehhez kapcsolódóan volt szó a családokról, a hagyományos családok segítéséről, illetve arról, hogy méltatlanul milyen kevés szó esik ma arról, hogy mennyit jelent családban élni, mennyit jelent ez az ajándék, az életadás képessége.

Hogy mennyit jelent, ha férfi és nő összeköti az életét, hogyha házasságban szentesítik meg a kapcsolatukat, ha kitartanak hosszan egymás mellett. Mi a férjemmel idén ünnepeljük a huszadik házassági évfordulónkat, és ő most is elkísért a Vatikánba.

Szó volt tehát erről is, ahogy egyébként szóba került a Szentatya jövő évi látogatása is.

– Vagyis…

– Merthogy személyesen is átadtam a Szentatyának egy meghívólevelet, és megerősítettem azt, hogy szeretnénk, ha jövőre Magyarországra látogatna. Mégpedig ezúttal a tavalyi látogatásához képest – amit a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson élvezhettünk és lehettünk érte hálásak, de ugye az nagyon rövid volt – most egy hosszabb látogatásra jönne el Magyarországra. Kifejeztem neki azt a vágyunkat, azt a reménységünket, hogy a látogatása megvalósuljon jövőre, és a Szentatya megerősítette abbéli szándékát, hogy Magyarországra jöjjön. Azt mondta, hogy szerepel a tervei között egy magyarországi látogatás a jövő évre, és az még az év első felében megvalósulhat.

– Bízzunk benne! De visszatérve még a családhoz, gondolom, hogy a családról szóló személyes tanúságtétel mellett szóba került a magyar családmodell is, ami példaértékű nemcsak Európában, hanem világszerte. Ennek Ön, éppen Ön volt a legjelesebb képviselője!

– Nyolc évig adatott meg nekem, hogy a magyar kormányban a családokért dolgozhassak, gondolkozhassak és tehessek azért, hogy Magyarországon könnyebb legyen gyermeket vállalni és gyermeket nevelni, illetve hogy elhárítsuk azokat az akadályokat a fiatalok elől, melyek a gyermekvállalás, a családalapítás útjában vannak, hiszen a fiatalok alapvetően – főként Magyarországon – szeretnének gyereket, szeretnének családban élni.

Látjuk ennek az eredményeit is – és erről is beszéltünk a Szentatyával –, hiszen kétszeresére nőtt a házasságkötések száma. Ha belegondolunk abba, hogy tíz évvel ezelőtt csak 35 ezer házasságkötés volt Magyarországon, most meg már a 72 ezret is meghaladta a tavalyi évben…

– Ezt elmondta a Szentatyának? Ha igen, hogyan fogadta?

– Elmondtam neki a számokat, és nagyon meglepődött, mert ő egyrészt pont erről beszélt, és szomorúan fogalmazta meg, hogy a házasság mennyire „kiment a divatból”, például Olaszországban vagy Európa-szerte, a fejlett világ jelentős részében lemondanak a házasságról. Éppen arról beszélt, hogy miért van az, hogy bár az együttélést sokan választják, a házasság szentségéről mégis lemondanak. Ezért lepte meg annyira, hogy Magyarországon a tendencia éppen ezzel ellentétes, és hogy ilyen jelentős emelkedés volt.

– Van egy olyan szervezet, melynek neve Katolikus Törvényhozók Nemzetközi Hálózata. Ez egy olyan szervezet, melynek hosszú ideje tagja vagyok, bár én protestáns vagyok, én egy hitvalló református keresztény ember vagyok, de aktívan részt veszek ebben a szervezetben, és most van az éves találkozónk. Ez a találkozó nem a nyilvánosság bevonásával zajlik, ezért nem is tudom elmondani, kik a résztvevői, de annyit mondhatok, hogy a világ minden részéből jönnek, az Egyesült Államokból, Afrikából…

– Ferenc pápa éppen most fogadja őket…

– Igen, éppen most vannak ők a pápai audiencián, én tavaly szintén részt vehettem Ferenc pápánál a közös audienciánkon, most ők ott vannak, és utána találkozunk Frascatiban. Ott van egy olyan alkalom, amikor néhány napon keresztül pont ezekről a fontos kérdésekről úgy beszélünk, hogy amikor azt mondom, hogy a nyilvánosságnak nem is kizárásával, de nem a nyilvánosság előtt zajlik, akkor ez azt jelenti, hogy megvan az a szabadságunk, hogy a lehető legnyíltabban beszéljünk a minket fenyegető jelenlegi veszélyekről, legyen szó a háborúról vagy éppen erről az ideológiai hadviselésről, amiről szó volt, vagy az életellenességről, és hogy megerősítsük a szövetségünket, hogy érezzük azt, hogy nem egyedül küzdünk mindezekért, hanem egyrészt az Úristen áldásával, és ez a legfontosabb eleme a találkozónak, a közös keresztény hitünkkel. Az összekötő kapocs Jézus Krisztus, aki bennünket összeköt itt ennél az együttlétnél. Tehát Őhozzá szólunk, Belé kapaszkodunk, az Ő segítségét kérjük, és ez az, amiről szintén szó volt Ferenc pápánál is.

– Kedves elnök asszony, kedves Katalin, hálásan köszönöm ezt a személyes beszámolót, köszönöm, hogy megosztotta, miről is beszélgettek a Szentatyával, és az előbb említett isteni áldást kérem a hallgatók nevében, töltse el ez ön szívét, munkáját és szolgálja az ország javát, köszönöm!

– Köszönöm szépen a beszélgetést.

A teljes interjút a Magyar Kurírban olvashatják el.