A ’80-as években, amikor a március 15-i be nem jelentett tüntetéseken végigjártuk a belvárost a Petőfi szobortól a Batthyány térig, vagy amikor Nagy Gáspárnak a cenzorok ostobaságán átcsusszanó versét olvastuk Nagy Imréről („egyszer majd el kell temetNI…”) úgy képzeltem, ha egyszer megbuknak a kommunisták, én egy nemzeti pártra fogok szavazni. Nem hittem benne túlzottan, de eljátszottam a gondolattal. – fejti ki gondolatait Ungváry Zsolt a vasarnap.hu oldalán.

Törvényszerű volt tehát, hogy a rendszerváltáskor az MDF mellett tettem le a voksomat, örültem a szabad választásnak, és biztosra vettem, hogy ezzel mindenki így van. A taxisblokád sokként ért. Felfoghatatlannak tűnt, hogy amikor a hazafiatlan diktátorok, a szovjeteket behívó egypárti elnyomók ellen kellett tiltakozni, pár százan meneteltünk az Alkotmány utcán, a Margit hídon. És amikor demokratikus felhatalmazású kormányunk van, egy benzináremelés miatt kint van a fél ország a barikádokon. – folytatja Ungváry

A Blokád című film hiánypótló, remek alkotás. És a reakciók rávilágítanak arra, mennyire ráfért a bizonyos kérdésekben még mindig az akkori ellenzéki narratívát képviselőkre egy kis felvilágosítás. Farkasházy Tivadar (aki mindannak az ellentéte, ami mi vagyunk) kesereg és háborog ezen. Az általa idézett kritikákból (egyébként mind ellenzéki orgánumból való, Népszavától a 24.hu-ig) azt szűri le, hogy a filmben „Göncz Árpád hazaárulásra készülő, bomlott elméjű gonosz, Antall József hős a NER új kurzusfilmjében.” „Antall Józsefből higgadt hőst, Göncz Árpádból kártékony bohócot csinál a Blokád.” „Antall Józsefnek szobrot állít, Göncz Árpádból hülyét csinál az új kurzusfilm. A harmadik percében már ott tartunk, hogy annyira ellenszenves, hogy legszívesebben pofán vernénk.”

Jó reggelt! Mi ezt 32 éve tudjuk. Nekik meglepetés lehet a saját Árpi bácsis buboréklufijuk kipukkadása, de igazából csak a helyükre kerülnek a dolgok. Ahogyan 56-ról is tudtuk, hogy nem ellenforradalom, bármit is írjanak a tankönyvek. A maguk fura igazságát képviselők harsányságát túlkiáltja a csendes többség ezúttal is. Mint például április 3-án.

És hát miféle kurzusfilm? Az MDF már rég megszűnt, Antall halott. A Fidesz és Orbán Viktor akkor ellenzékben voltak, s bár nem álltak látványosan a blokád mellé, mint az SZDSZ, azért a Parlamentben keményen nekimentek a kormánynak ők is. A Farkasházy féléknek az a kurzusfilm, ami lerántja a leplet a globalisták, liberálisok, hazaárulók ármánykodásáról, kapcsolatrendszeréről. Az a kurzusfilm, ami az igazságot mutatja, mert a hazugságok kurzusa hálistennek nálunk lejárt. (Nyugaton most szökken szárba.)

Jellemző, hogy a nagy toleránsok számonkérik egy színészen, milyen szerepet játszik. Emlékszem, gyerekként gyűlöltem szegény Kaló Flóriánt, aki a Palacsintás királyban a gonosz főszakácsot játssza, de az ilyesmit tízéves korára kinövi az ember. A történelem nem matematika, ahol egy megoldás van az egyenletre, de az én emlékeimmel, akkori érzéseimmel, hangulatommal nagyon rímel ez a film. II. János Pál pápa megnézte Mel Gibsonnak a liberális fősodor által sokat támadott Passióját, és állítólag csak annyit mondott utána:

„Így történt.”

Forrás és teljes cikk: vasarnap.hu

Kiemelt kép: Blokád c. filmplakát