Történelmi pillanathoz érkezett a magyar tudományos élet, hiszen hazánk a Hunor magyar űrhajós program keretén belül csaknem fél évszázados szünet után újra magyar embert küld a világűrbe – jelentette be Ferencz Orsolya, az űrkutatásért felelős miniszteri biztos.
Az alapján, hogy 1980-ban – a keddi sajtótájékoztató vendégeként jelen lévő – Farkas Bertalan űrrepülése milyen erős katalizátorként hatott a magyar tudományos életre, igen megalapozott a mostani űrhajós program legfőbb célkitűzése, hogy hosszan tartó, felívelő pályára állítsa a magyar tudományt és high-tech ipart – foglalta össze a program hosszú távú törekvéseit.
Ferencz Orsolya kérdésre azt is elmondta: komplex kutatási programokat hajtanak majd végre, az Európai Űrügynökséggel összhangban élettani, gyógyszerfejlesztési és sugárvédelmi kutatásokat végeznek.
Magyarország űrstratégiája három pilléren alapul. Az első az űrszektorban rejlő, a nemzetgazdaság egészét érintő innovációt és fenntartható növekedést ösztönző lehetőségek kiaknázását jelenti. A második hazánk nemzetközi szerepének erősítését, kapcsolatainak szélesítését, illetve a koordináció szervezeti kereteinek megteremtését jelenti, a harmadik pedig az űrszektor prosperitásához elengedhetetlen, tudásalapú társadalmi és gazdasági feltételek, illetve az infrastrukturális háttér fejlesztését.
Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnöke szerint az űrkutatás területén hazánk kiemelkedő teljesítményt tud felmutatni. A magyar űrkorszak közvetlenül a második világháború után született meg, amikor Bay Zoltán 1946-ban rádiójelekkel elsőnek mérte meg a Föld és Hold közötti távolságot. Maróth Miklós elmondta: a kormány a legjelentősebb hazai űrkutatási és űrtechnológiai műhelyt, az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont Űrkutatási Laboratóriumát jelölte ki ennek az összetett programnak a koordinációjára, végrehajtására, valamint szakmai vezetésére. A Hunor-programmal az űrhajós-válogatás, -kiképzés és a Nemzetközi Űrállomáson folytatott kísérletezés is felkerült a ELKH-ban fellelhető képességek széles palettájára.
Az űrhajós programra eredetileg 240-en jelentkeztek, hogy a következő magyar űrmisszió részesei legyenek. A jelöltek szakmai múltját tekintve rendkívül széles spektrumon mozogtak, hiszen volt közöttük mélytengeri archeológus, matematikus, mérnök, pilóta, jogász, orvos, de még filozófus is. A nagyon szigorú szellemi, fizikai és pszichológiai szűrők hatására a jelöltek száma végül négyre szűkült. Közülük kerül ki az az egy űrhajós, aki 2024 végén vagy a következő esztendő elején csatlakozhat a Nemzetközi Űrállomás személyzetéhez, és bekapcsolódhat az ott folyó tudományos munkába.
„Számunkra a világűr meghódítása nem cél, hanem hivatás” – mondta a négy jelöltet bemutató sajtótájékoztatón Magyari Gábor, az űrhajósok kiválasztásáért és kiképzéséért felelős vezető. A csaknem egyéves válogatási folyamaton tesztelték a jelentkezők szellemi teljesítőképességét, fizikai teherbírását, személyiségük stabilitását, tudományos munkaszínvonalát, és hogy képesek-e csapatban ugyanúgy együttműködni, mint ahogyan vezetni is, amikor kell.
Négyen a legjobbak között
Schlégl Ádám, Cserényi Gyula, Kapu Tibor és Szakály András űrhajósjelöltek
A négy jelölt számára a következő napokban idehaza folytatódik a kiképzés, az amerikai Houstonban lévő bázisra 2024 februárjában utaznak ki, hogy ott készüljenek fel az űrutazás konkrét feladataira.
Jezsó Ákos teljes beszámolóját a hirado.hu portálon olvashatják el.
Kiemelt képen: Farkas Bertalan, Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos, Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) elnöke.
Fotók: hirado.hu/Horváth Péter Gyula
