Komáromot lefokoznák, a magyarok lakta területeket továbbdarabolnák az új szlovák közigazgatási koncepció szerint. Technokrata rendezkedés vagy soviniszta húzás? Az bizonyos, hogy a magyarokat nem segítik az új tervek.

Szlovákia, illetve a nagy elválás előtti asszonynevén Csehszlovákia jó pár államigazgatási reformot át- és túlélt már, nem beszélve a római katolikus egyházmegyék botrányos, 1977-es és 2008-as reformjáról, amely egyértelműen a tömbmagyar vidék „függőleges” feldarabolását célozta. Őry Péter politikus, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke, a közigazgatási reformok szakértője lapunk kérdésére úgy fogalmaz:

„Ahány átszervezés ebben az országban volt, az mindig hátrányosan érintette a magyarságot”.

A nemzetközi vállalásokat, a kisebbség arányainak megbontását tiltó, általa is aláírt keretegyezményeket jellemzően figyelmen kívül hagyta Szlovákia.

Ilyen volt az 1996 és 2000 között végrehajtott államigazgatási reform, a járások és kerületek meghatározása. A színszlovák területeken ugyanis láthatóan volt lehetőség kis járások létrehozására, de az 1960-ban megszüntetett magyar járásokból egy sem alakult újra.

A szlovákok lakta selmecbányai járás például 16 600 fővel is elüzemelhet, Galánta vidékén viszont kétszer ennyi magyar nem kaphatott saját járást.

Sok helyen csíptek le településeket és sorolták be őket vegyes lakosságú járásokba,

jellemzően költségvetési okokra hivatkozva, nyilván nem függetlenül attól, hogy a szétosztott magyarokat az asszimiláció könnyebben emészti fel: a Szenci, Galántai, Vágsellyei és más járásokhoz terelt települések jártak így. A kerületek a járások határai mentén jöttek létre, hasonló logika alapján – elég ránézni a térképre.

Most pedig egy új, a belügytől kiszivárgott közigazgatási reform borzolja a kedélyeket. A Denník N napilap magyar nyelvű szerkesztőségéhez, a Napunkhoz eljutott róla a részletes anyag – a Csallóközi Falvak és Városok Társulásához viszont nem –, s a lap semleges-pozitív hangvételben mutatja be a fejleményeket és terveket.

A dokumentum szerint folytatódna a korábbi logika összevonásokkal és átsorolásokkal a „reform”. Megszűnne például a Komáromi járás, és a mostaninál nagyobb Érsek­újvári járás jönne létre, vagyis lefokoznák a magyar többségű várost,

a szintén magyar többségű Somorját pedig hozzácsapnák a Pozsonyi járáshoz. A kerületeket is átrajzolnák, így a korábbinál is kisebb esély lenne elnyerni egy megyefőnöki széket Nagyszombatban. Az is kiderült, hogy a terven a nyilvánosság és az érintettek kizárásával már 2021 óta dolgozik a belügy. A fő indok az, hogy a 2000-ig zajló reformokat nem fejezték be tisztességesen, illetve jogos kritikák is sorakoznak a Vladimír Mečiar-féle rendezéssel szemben.

Őry Péter szerint a koncepción már most látszik, hogy a magyarlakta járások, régiók széttrancsírozásáról szól.

Hangsúlyozza: nem lehet véletlen a hagyományosan magyar többségű Dunaszerdahelyi járás sorvasztása, a Felső-Csallóköz Pozsonyi kerülethez és Galánta vidékének a Nagyszombati kerülethez sorolása. A reform nyomán érezhetően csökkenne a magyar képviselők száma. Ha az átalakítás település­egyesítésekkel is jár, a további következmény több tíz, de inkább száz polgármesteri szék elvesztése lehet. „Finoman leépítik a magyar nyelv használatát, a magyar nyelvű oktatást. Ahogy az érdekérvényesítésünk gyengül, menne a levesbe az összes kulturális intézmény, a színházak és a múzeumok – sorolja. – Az elképzelés ráadásul nem tükrözi a természetes régiók valós állapotát.”

 „Nincs hőzöngő, hangos magyarellenesség, helyette, mint a vízilabdában, felszín alatti, alattomos rúgások vannak”

– érzékelteti Őry Péter. Ebben nem volt kivétel Igor Matovič kormánya sem, elég csak a kettős állampolgársággal kapcsolatos hozzáállására gondolni.

Abban mindkét megszólalónk egyetért: mivel a szétesett szlovák kormánynak hónapjai vannak hátra, a koncepció egyelőre elakad a tervezet szintjén. Garancia persze nincs rá, hogy így is marad, Tokár Géza szerint ha a következő kormány a magáénak érzi, végigviheti. Még veszélyesebb Őry Péter szerint, hogy fű alatt, mindenkit megkerülve valósítanák meg, ami olyan erők mozgására figyelmeztet, amelyek folyamatosan munkálkodnak a magyarság visszaszorításán. Erre egy válasz lehet a politikus szerint: megfogalmazni a felvidéki magyarok saját igényeit, vagyis egy önigazgatási koncepciót regionális szinten.

Civilek Info: Az a baj a Trianon békés rendezésével, hogy közben lopakodó módon folyamatosan szüntetik meg a tömbmagyarság lehetőségeit a saját identitásának ápolásával kapcsolatban. Jellemző az a „hurrá optimizmus – elsősorban a baloldal részéről, melyet soha nem érdekelt a nemzeti sors-, mely az EU-ba való belépésünket kísérte és kíséri még ma is Trianon vonatkozásában.  A baloldal saját bevallása szerint is csak a 93 ezer négyzetkilométerben érdekelt, ahol a köztársaság állampolgárai laknak, ahogy ők szívesen nevezik a belhoni magyar embereket! Az Európai Unióba és a Schengeni zónába való belépésünkkel egyszer és mindenkorra feledni szándékoznak a trianoni tragédiát. Hiszen a határok átjárhatósága, a tőke és munkaerő szabad mozgása majd megoldja a nemzetiségi kérdéseket is. Legyenek csak ők hosszú távon szlovákok, románok, szerbek, horvátok, szlovénok és osztrákok. Mért fáj az a baloldalnak, hiszen genezisükben alaposan előkészítették a haza megcsonkítását. Ma sem gondolkodnak másként.

Nekünk azonban fáj. (Vö: Magyar az, akinek fáj Trianon-Illyés Gyula) A nemzeti oldal egyik legfőbb kihívása, hogy megmaradjon a magyarság lehetőleg a történelmi hazában. Hogy a testvéreink mellett kiálljunk és minden anyagi, szellemi, szervezeti segítséget megadjunk megmaradásukhoz. Mert kötelességünk Szent István országának megőrzése bárhol is húzódnak az államhatárok. A manapság divatos és elszabadult relativizmus-dömpingben ez egy szilárd pont. A globalizmus és a föderatív Európa koncepcióival szemben csak a történelmi nemzet tud megállni, nyelvével, kultúrájával, hagyományainak és hitének megőrzésével.

Hja, hogy azt lehet kisebbségi körülmények között is? Nem lehet, az látszik! Az egységes, egy nyelvű nemzetállami törekvések – egy nyelv, egy ország – szisztéma erőszakosan vagy alattomban mindig előkerül. Emlékeztetőül hadd idézzem, hogy a Magyar Királyságban számos kisebbségi jog megvalósulhatott. Az 1868-as Eötvös-féle nemzetiségi törvény a legprogresszívabb volt az egész világon. Mindezt a jó szándékú nemzeti liberális törekvést azonban az ugrásra kész szomszédos államok kihasználták és egy tragikus pillanatban ellenünk fordították. 

A Kárpát-medence egy olyan történelmi tér, ahol csak a nemzetiségi jogok teljes és maradéktalan megadása,  működő autonómiák kiterjesztése és kölcsönös elismerése, az utódállamok részéről a magyar kisebbség fennmaradásának és fejlődésének a biztosítása lehet az egyetlen járható út és nem a globalizmusban való feloldódás, a nemzeti jegyek eltörlése, vagy beolvasztása. Az Ukrajnai háború egyébként jól mutatja az intoleranciának a következményeit, láthatjuk ezt sajnos Kárpátalján is.

A magyar nemzeti kormány reményeink szerint mindig ki fog állni a határon túli magyarság mellett, míg el nem éri a célját. Trianon nem meghaladható, további sumák vagy nyílt kiterjesztését pedig meg kell akadályozni minden áron!

Forrás és teljes cikk: Mandiner

Kiemelt kép: Shutterstock