A Hotel Rómainak öt napig volt hívatlan vendége T. Róbert. Helyszíni riport.
Tudják, hogy itt fogták el az angyalföldi gyilkost? – kérdezem a romos kerítésen kifelé kapaszkodva a Hotel Római hátsó udvaráról a szomszédos csónakházban szorgoskodóktól. Az egypárevezős csónak felbakolva, a sportosan öltözött hölgy és két úr szorgalmasan kezelik titkosnak mondott kenceficével a fejre fordított csónaktestet. Az előző éjszakai esőnek még látható nyomai vannak, tócsák villannak itt-ott, a biciklisek óvatosan kerülgetik. A Római part felébredőben. Egyre többen sétálnak, többen már meg is mártóztak a szabad strandon.
Itt voltunk, amikor jöttek a civil ruhás rendőrök. Ők is ott másztak be az udvarra, a kapu melletti romos kerítésen. Valahol hátul bujkált, de nem itt kapták el. Most már jó helyen van – mondják az egypárevezős avatott karbantartói. A hölgy hozzáteszi: – Mi már akkor itt voltunk, amikor a hotel, no meg a Kikötő aranykorát élte. Tudja, akkora élet volt itt – mélázik el, a fejétingatva. – Most meg… Láthatja, hamarosan össze is dőlhet.
A Kikötő nevű étterem és bár híres vendéglátó hely volt egykor, csak úgy, mint a Hotel Római.
Az egykori MSZMP-, majd MSZP-fészek 2016 óta elhagyatott, de komoly történelme van.
Még az Esti Kurír című politikai napilap kiadójának vállalati üdülőjeként épült az 1920-as évek végén. A Szellemvárosok.blog.hu bejegyzésében olvashatjuk, hogy 1948-ban, a Rákosi érában a Szabadság üdülőtelep nevet kapta, az ’56-os forradalom után pedig MSZMP Római-parti Sporttelepre nevezték át, és így is működött tovább egészen a rendszerváltozásig.
„Bár a pártelit tagjai ritkán jártak ide – ők inkább a Balatont preferálták –, de egyes források szerint Aczél György is vendégeskedett a hotelben”
– olvasható a blogbejegyzésben.
Érdekesség, hogy még ma is találhatók a berendezésen Kádár-kori leltári táblácskák. Erről azt írja a blog: „A hotelt az 1980-as évek elején kibővítették, felújították és modernizálták, ám a bútorok egy részét nem cserélték le a rendszerváltás után sem, így fordulhatott elő, hogy a vendégek a hotel bezárásáig MSZMP-s leltári számmal ellátott asztalokon étkeztek.”
A szálloda a Hotel Római nevet 1991-ben kapta, a 90-es években több szocialista nagygyűlést is az épületben tartottak. S itt idegenforgalmi iskola is működött – bár továbbra is hotelként üzemelt –, ahol a diákok gyakorlati tudásra tehettek szert. Néhány iskolai tabló a mai napig megtalálható a hotelben.
Ezt a történelminek mondható épületegyüttest szemelte ki az angyalföldi gyilkos, aki vélhetően nem futott össze ötnapos bujkálása alatt az időnként itt lakó hajléktalanokkal.
A hotel mondhatni állandó lakói a hátsó udvarról megközelíthető árkádsor egyik pilléréhez eszkábáltak létraszerűséget: egy hosszában felállított, a közeli Duna-partról lopott padot, és kábelekből rögtönzött kötelet a felkapaszkodáshoz.
A földszinten ugyanis minden nyílászáró vasbeton acélból összehegesztett négyzetrácsos záróelemekkel van üzembiztosan lezárva. Az első emeletre azonban az említett készséggel könnyedén fel lehet mászni, ahogy azt a hajléktalanok is teszik.
T. Róbert azonban nem mászott, vagy csak nem volt hozzá mersze, mint az általa felemlegetett öngyilkossághoz, vagy csak nem akart vegyülni az állandó lakókkal. Mindenesetre talált az udvaron egy kerevetet, amelynek három elemét egymás mellé fektetve a szeméttel, üvegtörmelékkel, csavarlazítós flakonokkal teli árkádtalapzatra, „megvetette” az ágyát. Egy félüvegnyi víz még ma is ott hever az ágy mellett.
Visszatérve a Duna partra, a szabad strandhoz, önfeledten pancsol néhány gyerek a szülőkkel, az életmentők békésen kvaterkáznak, a közeli Fellini Kultúr Bisztróban szépen fogynak a grillétkek és a hideg italok. Rajtunk és a csónakházban szorgoskodókon kívül talán senki sem gondol arra, hogy az angyalföldi gyilkos a közelben bujkált öt napon át.
Kiemelt kép: Teknős Miklós
