Sokféle, az Európai Unió jelenét és jövőjét firtató kérdésre keressük naponta a válaszokat, persze hiába, mert aki azt állítja, hogy biztosan ismeri a jövőt, az nem mond igazat. Boros Imre közgazdásztól is sokszor, sokféle formában kérdezték és kérdezik, hogyan értékeli a közösség helyzetét, így azonban talán soha nem tették fel neki a kérdést:

Mikor esik szét az Európai Unió? Mert az már biztos, hogy gazdaságilag padlón van.

Azon nem lehet vitatkozni, hogy az alapítók eredeti céljaitól nagyon messze eltávolodott az Európai Unió. Az eredeti célok valóban kohéziót (összetartó erőt) teremtettek az érintett országok között, ami meg most folyik, az a széthullás felé tart, legalábbis ebben a formájában. Az, hogy széthullik vagy esetleg újra rendeződik, véglegesen még nem dőlt el. Egyelőre a széthullás valószínűbb, mint egy új kohézió megszületése. Nagyon sok múlik a jövő évi európai parlamenti választáson, ahol, ha öszejön egy enyhe patrióta többség, lehet remény. Nem mondom, hogy jobboldali, mert jobbnak és balnak az én értelmezésemben ma már semmi jelentősége sincs. A jobboldalinak címkézett pártok ugyanolyan globalisták, mint a baloldali, meg a zöld meg minden egyéb ilyen csoportosulás.

Ön ezt már régóta hangoztatja és egyre többen a globalista kifejezést használják a valaha baloldalinak vagy liberálisnak nevezett pártokra. Sajnos az sem vitatható, hogy az úgynevezett jobboldali, vagy néppárti alakulatok között is bőséggel akadnak olyanok, amelyek programja, mentalitása a globalistákhoz sorolja azokat is.

Az a fajta baloldal, ami valaha volt és történelmileg alapvetően nemzeti keretek között inkább a munkavállalói érdekvédelem mellett tört lándzsát, az már régen nincs.

A piacok globalizálódódtak, következésképpen két lehetőség van a pártok előtt. Vagy a globalizmus érdekei mellé állni, vagy a nemzeti keretek között működő rendszer mellé.

Németországban például ez jól látható, ahol a CDU és a CSU is ma már inkább globalista. Nevében még ott a kereszténység, gyakorlatában viszont ez nem látszik. Azt gondoltam, hogy kész, vége, a németeknél nem lesz változás, de úgy látszik, mégis történik valami. Előre tört a 10 éve alakult úgynevezett AfD (Alternatíva Németországért) nevű párt, amelyet mindennek elmondtak, nevezték kirekesztőnek, nácinak, Európa-ellenesnek, ezt mi már ismerjük a magyar gyakorlatból is. Az AfD az évek során több átalakuláson ment át és mára világosan megfogalmazta az unióval kapcsolatos krédóját. A globalisták – pont úgy, ahogy a hazai globalisták a magyar kormánypártokról állítják – azzal vádolják őket, hogy szét akarják verni az Uniót. Ezzel szemben azt vallják, hogy vissza kell alakítani eredeti állapotába, vagyis a résztvevő nemzetek egyenrangú szövetségévé. A magyar patriota oldal is ezt képviseli. Mi sem akarunk kilépni.

Pedig egyre többen kérdezik, mi értelme van egy olyan társasághoz tartozni, amelyik ellenséges velünk?

Igen, sok ismerősöm is erről kérdez, de még nincs itt az ideje, hogy erről gondolkodjunk. Nem is lenne jó, ha odáig jutnánk, mert a tagságnak, ez nem tagadható, sok előnye is volt, tán még ma is van. Lassan 20 éve vagyunk EU-s tagország és megtapasztalhattuk az előnyöket is. Nem csak az anyagiak miatt, de ott vannak az utazási lehetőségek, a sokoldalú ismeretszerzés, a  munkavállalás, tőkebefektetők érkezése, tehát voltak előnyei. Ugyanakkor

az is igaz, hogy ma már el lehet mondani, hogy ebben a formában a hátrányok lassan túlsúlyba kerültek. A kérdés csupán az, hogy megfordítható-e ez a folyamat avagy nem.

Reménysugár, hogy vannak erők, amelyek megindultak a kívánatos irányba. Meglátjuk, mi lesz. A nagy országok nélkül – és itt elsősorban Németországra gondolok, mert mégis a motorja az egésznek – ez nem megoldható, de mellé állunk azoknak, akik ebbe az irányba mozdítanák az ügyet.

Nem vagyok szakértője sem az Uniónak, sem az európai politikai és gazdasági működésnek, de egyszerű polgárként nem tölt el reménnyel az, amit naponta tapasztalok. Nem reménykedem abban, hogy a nekünk járó, de visszatartott pénzekhez hozzájutunk, de abban sem nagyon, hogy az Unió vezetése váratlanul tisztességessé válik. De még abban sem, hogy valaha is egyenes választ adnának jogos kérdésekre. Példa erre, hogy amikor Orbán Viktor azt tudakolta, hová lett az Unió 7 évre elosztott, de alig 3 év alatt eltűnt pénze, Ursula von der Leyen cinikusan azt válaszolta: Az Európai Unió pénzügyi működése átlátható. Ez a válasz, nesze semmi, fogd meg jól.

Ursula mondhat szépeket, Gyurcsány Ferenc is ezt tette annak idején. Sőt azt is bevallotta, hogy trükkök százaival maradhattak csak kormányon, azt pedig, hogy honnan jött a pénz, jobb, ha nem tudják a párttagok. Ezeket a válaszokat ismerjük, Ursuláé is ilyen, semmiben sem különbözik a magyar globalista oldal szövegétől. Ez a mi (az Unió vezetői) ügyünk, mondhatni az uniós Cosa Nostra ügye, nem kell tudnotok róla. Ez óriási tévedés, aminek remélhetőleg meg is lesz a következménye. Ami pedig azt illeti,

hogy megkapjuk vagy nem kapjuk a pénzünket, úgy gondolom, hogy ettől a bizottságtól nem fogjuk megkapni.

Ámde a hétéves finanszírozási periódus 2027-ig tart, a jövő évben viszont európai parlamenti választások lesznek. Új bizottság alakul, vízválasztó lesz, hogy azzal a bizottsággal és az új parlamenttel lehet-e majd kezdeni egy egészséges visszarendeződési folyamatot avagy sem. Akkor jutunk el egy döntést igénylő helyzethez, aminek az ideje még nincs itt. Persze, hogy mérgelődünk, meg vagyunk bántva, dühítő, hogy hátrányban vagyunk, hogy  méltatlanul bánnak velünk. Ez így van, ezen ne vitatkozzunk, de

kérdés, hogy magunkat akarjuk-e büntetni vagy nem?

A magyar globalisták is azt szajkózzák, amit az Unió korifeusai részben az Oroszország elleni szankciókat, részben a sötétzöld filozófiát erőltetve: meg kell szabadulni a fosszilis energiaforrásoktól, minden energia legyen úgynevezett megújuló.

Ott vagyunk, ahol a part szakad. Csak egy példa. Nekilendültek a háztartások és a vállalkozások is a napenergia bázisú energiatermelésnek és mi történt? A hálózat képtelen felvenni a megtermelt energiát. Miért? Mert eladták az egész rendszert nyugati befektetőknek, akik a bezsebelt nyereséget nem forgatták vissza hálózatfejlesztésbe, hanem kivitték tőlünk. Az elmaradással valamit kezdeni kell, tehát a mostani kormánynak kell mélyen a zsebébe nyúlnia, jó ideig iszonyú pénzeket kell a hálózatfejlesztésre fordítani. Ezek után

ez a politikai gengsztercsapat, politikai marketing brigád lényegében semmi másról nem beszél, mint, hogy Magyarországot az energiafüggetlenségtől végleg megfossza.

Gőzerővel támadják például a paksi bővítést, mondván, hogy az oroszokat ki kellene űzni innen. Nem számít nekik, hogy a Roszatom a legnagyobb játékos az atomreaktorok területén, tehát messze veri minőségben és tételszámban is például az amerikai Westinghouse -t. Arról nem is szólva, hogy Paks I. is orosz bázison áll, amivel semmi probléma nem volt évtizedekig. Történtek kisebb bővítések, kapacitás növelések, akkor az nem bántott senkit. Most azt akarnák, hogy valaki kedvéért üljünk át egy másik lóra. Ugyanúgy járnánk, mint amikor a MIG bázisról áttértünk a Gripenre. A MÍG pilóták feleslegessé váltak és 10, 20, 30 milliárd forintért újra kellett a pilótákat képezni. Az se volt egy zseniális ötlet, bár törvényszerű volt, hiszen NATO tagország lettünk. De az utóbbi kényszerű változtatás volt, az előbbi meg butaság lenne.

Ha már az energetika okán az Európai Unió magatartásáról beszéltünk, nem mehetünk el szó nélkül a pénzszórás mellett. Tény, hogy pótbefizetéseket várnának, ami jelzi, hogy eltűnt a pénz a kasszából. Nem mellékesen jogos a gyanú, és Miniszterelnök úr is azt gyanítja, hogy az ukrajnai feneketlen zsákba folytak az euró milliárdok, másként lehetetlen, hogy két és fél év alatt sikerült kimeríteni a 7 évre szóló költségvetést.

Az Európai Unió 7 évre tervez költségvetést, 7 évre előre megmondják, hogy mennyi a büdzsé. Csak hasra ütve mondok egy számot, tegyük fel, hogy ezerötszáz milliárd euró. Ezt bontják le éves keretre annak alapján, hogy az adott országoktól mennyi befizetés várható, mennyi jön be vámokból, satöbbi, és mi feleltethető meg azoknak a fejlesztési terveknek, amiket előzetesen az Unió fogad el. Elég szép, világos menetrendje van normálisan a dolgoknak, csakhogy úgy tűnik, ebből a csapásból kitért az unió szekere, mégpedig alaposan. Egy-két dolgot tudunk. Tudjuk például, hogy átforgattak forrásokat az ukránok fegyverkezésére, de mindez nyilvánosan, átlátható módon egyetlen uniós testületnek se és a kormányfők és államfők tanácsának se lett elővezetve.

Orbán Viktor ezért jogosan teszi föl a kérdést, hogy hol a pénz.

Él a jogával, hiszen ő az Európai Uniót vezénylő első számú testületnek, a miniszterelnökök és államfők tanácsának a tagja. Ez a legfőbb uniós szerv, az Európai Parlament az csak egy klubdélután szerű összejövetel, már ami a hatalmi funkciókat illeti. A hatalom elvben a Tanácsnál van, amelynek a magyar miniszterelnök az egyik képviselője. Mellesleg nem csak ő, mások is kérdezik, hogy hol a pénz, tessék elszámolni.

Ilyen kérdés már az orosz-ukrán háború előtt is felmerült, a vakcina-vásárlással kapcsolatban.

Tessék csak emlékezni rá, hogy az úgynevezett közös oltóanyag beszerzést néhány SMS üzenettel el lehetett intézni, ami 36 milliárdos kiadást jelentett az EU-nak. Ez az összeg nagyjából egyenlő a Magyarországnak járó 7 éves forrással. Viszont sehol sem találni az ügyben lefolytatott üzenetváltást, az sms-eket. Ezzel minden rendben van, ugye? Ha engem akarnak valamivel megtalálni, hiába törlöm ki a telefonomból az üzeneteket, hiába dobom el a készüléket, a szolgáltató kötelezettsége minden országban fennáll, biztonsági okokból évekig meg kell őriznie az üzeneteket.

Ha mégsem találják, ott biztosan az államhatalom fölötti kezek intézik azt, hogy ne kerüljenek elő.

Ennek a derék asszonynak, von der Leyennek nagyon magas szinten vannak támogatói és miután ő ilyen értékes ember, ezeket az „apró bakikat” elnézik neki. Viszont ezzel zsarolhatóvá válik, azt csinál, amit parancsolnak neki. És lám, szóba jött a neve, mint a NATO lehetséges következő főtitkára.

Ilyen értékes ember nincs még egy a földkerekségen, mint von der Leyen. Egyébként elég ostoba.

Ha jól emlékszem, volt ő német hadügyminiszter is.

Ott is volt egy kis balhéja, úgy 200 millió euró erejéig, az is eltűnt és ott se volt cellainformáció, tehát ő már kipróbálta, hogy a cellainformáció eltüntető.

Nagyon jó szakember lehetett, mert nemrégiben kiderült, hogy a nagyszerű német hadsereg alkalmatlan arra, hogy meg tudja védeni Németországot.

Erre nem tudok nemet mondani. Na most ezek után NATO főtitkárt akarnak csinálni belőle, ami nem veszélytelen dolog. A NATO főtitkára a tagországok kötelékeiben szolgáló NATO kompatibilis egységek mozgatásában komoly befolyásoló tányező. Erre most nagyon nagy szükség van, főleg, ha az orosz-ukrán háborút sikerül bizonyos köröknek kiszélesíteniük. Ursula von der Leyen pedig, erről már beszéltünk, tökéletes kiszolgálója, mondhatni alárendeltje ezeknek a köröknek. Nem másért, nem a szakértelméért, hanem ezért alkalmas a posztra.

Végül térjünk hazai ügyeinkre. Schiffer András, aki nem vádolható kormánypártisággal, nemrégiben azt vetette fel, hogy ha nem fizet az Unió, akkor ne fizessünk mi se az Uniónak.

Elméletileg megtehetnénk, technikailag nem lenne akadálya. Nem utalunk és kész. Ezzel a mérgünket ki is adtuk magunkból. Csakhogy

ezzel szinte végleges érvet szolgáltatnánk arra, hogy egyáltalán ne fizessenek nekünk.

Sokkal okosabb, és ebben joggal lehet reménykedni, hogy egy következő parlament, ha esetleg más lesz a felállás, ami nagyon valószínű, és egy más összetételű bizottság ezt az ügyet érdemben rendezi. Ettől nagyon félnek a brüsszeliták, a globalisták, ezért indítottak frontális támadást a magyar és a lengyel soros elnökség ellen, ami ugye 2024 első és második félévében esedékes. Az első félévben lesznek a választások, a másodikban következik a magyar elnökség. Akkor, amikor megalakul az új EP, kiakakul az új Európai Bizottság, megválasztják annak az elnökét. A soros elnökség viszont azzal jár, hogy az adott ország tematizálhatja az uniós témákat, amit pedig a soros elnökség megszab, azt nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról. Ezért próbálják magát a soros elnökség kialakult rendjét megváltoztatni, és nagy fájdalmuk, hogy ehhez nincs semmiféle lehetőségük. Az ilyen változtatást az Európai Tanácsnak kellene jóváhagynia, ott viszont egyhangú döntésre van szükség, márpedig a magyarok és a lengyelek ehhez nem járulnának hozzá. Azaz a jelenlegi szabályok alapján igenis be fogjuk tölteni a soros elnökséget, méghozzá számunkra a legjobbkor.

Sajnos volt már rá nem is egy példa, hogy Brüsszel a saját szabályait is felrúgta, hogy felléphessen a keresztény-konzervatív magyar kormány ellen. Volt Sargentini jelentés, amit úgy fogadtak el, hogy a szavazásnál tartózkodókat figyelmen kívül hagyták, mintha ott sem lettek volna. Van 7-es cikkely szerinti eljárás is, holott azok a vádak, amelyek alapján megindították, a szemen szedett hazugságok gyűjteménye…

Na és? A Sargentini jelentéstől esett a magyar életszínvonal? Jelentgessen csak nyugodtan, most már persze nem ő, de jelentkező mindig akad. Kit érdekel? A 7-es cikkely szerinti eljárás jó arra, hogy bosszantsanak minket, de másra sem. Egyedül a pénzek visszatartásának van hatása, de végső soron eddig is átvészeltük valahogy és hosszabb távon azt is meg kell kapnunk, viszont

a szekatúráért majd valakinek felelnie kell.

Ha már pénzek, nos itt van az a több mint 4 milliárdnyi külföldi támogatás a magyar globalistáknak, meg Karácsony Gergely láthatatlan dobozkái 500 millió forinttal, fonttal és euróval.

Tudjuk, hogy a 4 milliárd és az 500 millió is azért érkezett, hogy a parlamenti választáson a magyar globalisták átvegyék a hatalmat. A külföldiek egy részének, akik ezt a pénzt fizették, nem tetszik a jelenlegi magyar demokratikus kormány. Az ő bajuk. Ami viszont külön az 500 milliót illeti, az ennél még cifrább. Készpénzről, jórészt külföldi pénzekről van szó, amit egyetlen személy fizetett be a számlára. Itt a bibi. Ha ekkora összegről, összegekről van szó, azok eredetét igazolni kellene. Ezt a bank köteles lenne számon kérni. Miért nem így történt? Ez itt a nagy kérdés és ettől kezdve a dolog már a bűncselekmény gyanúját veti fel.

Nem is könnyen érthető, hogyan merték ezt megtenni.

Úgy, hogy még mindig nem a következmények országa vagyunk. Azért is nézhetnek mindenkit madárnak, találhatnak ki olyan sületlenséget, hogy mikroadományokból jött össze ez az irdatlan összeg, mert azt hiszik, hogy nem üti meg senki a bokáját. Nagyon remélem, hogy ezúttal nem így történik majd és igenis lesznek büntetőjogi következményei az ügynek, mert ha ez most is elmaradna, a jövőben is szemrebbenés nélkül megtennék mindazt, amit a törvények tiltanak. Ez pedig megengedhetetlen.

Szerző: Ifj. Tóth György

Fotó: civilek.info