A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeumot a püspök halálának harmincadik évfordulóján hozták létre. A kiállítás a püspök életét a szülőfalutól egészen a haláláig mutatja be, képet adva azokról a történelmi eseményekről, amelyek befolyásolták az erdélyi magyarság életét, kultúráját.
Lázár Csilla, a múzeum igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Márton Áron püspök „örökérvényű hőse az erdélyi magyarságnak”. Ezért tartották fontosnak, hogy létrehozzanak egy olyan emlékhelyet, ahol a püspök életével, szellemiségével, munkásságával a látogatók közelebbről is megismerkedhetnek, és levonják a maguk következtetését: hogyan érdemes élni akár nagyon nehéz történelmi körülmények között is.
A 13 évvel ezelőtt önkéntes alapon létrehozott múzeumot ma is önkéntesek működtetik. Lázár Csilla is szabadidejében végzi ezt a munkát. Azt is megemlítette, hogy nemcsak a közösségnek fontos a tárlat, de az önkénteseknek is sokat ad, példájával, hagyatékával egyaránt.
Márton Áron püspök írásos hagyatéka rendkívül gazdag, és szinte nincs az életnek olyan területe, amely kapcsán ne találnánk nála biztató vagy bátorító szavakat. Ő az utókorra vonatkozóan nem rendelkezett, de hogyha megtette volna, mi úgy gondoljuk, hogy azt hagyta volna ránk, hogy a közösséget erősítsük, és folytassuk a nevelést.
Részben ennek megvalósítására jött létre a Márton Áron Zarándokközpont, ami a látogatók fogadására is alkalmas, de helyi közösségi programoknak is teret biztosít – magyarázta a múzeumigazgató.
A kiállítás a szülőfalunak emléket állító résszel kezdődik, ahol megtekinthető a püspök egykori szülőházának makettje, ugyanakkor olyan életképek láthatók, amelyek megmutatják a 20. századi emberek hétköznapjait Csíkszentdomokoson, abban az időben, amikor Márton Áron gyerekként a gazdálkodó mindennapokat élte.
Az első teremben állítanak emléket az első világháborúnak is, hiszen Márton Áron 18 évesen vonul be katonának, és a háborús tapasztalat egy életre meghatározta azt, hogy mennyire tudja értékelni a békét és az egyetértést. Emellett a püspökszentelésnek emléket állító kiállításrész is ott kapott helyet, majd a második világháború zárja az első terem kiállítási anyagát.
„Márton Áron kapcsán fontos beszélni a második bécsi döntésről is, amely Erdélyt kettéosztotta, és amelynek következtében Észak-Erdély ugyan visszakerült Magyarországhoz, de Dél-Erdélyben maradt Gyulafehérvár és a püspöki székhely, és ott maradt Márton Áron is, aki próbálta tartani a lelket a Dél-Erdélyben rekedt magyarokban” – részletezte a múzeumigazgató.
A múzeum második termében tárolószekrényeket helyeztek el, amelyekben a látogatók egy-egy történettel ismerkedhetnek meg. Megtekinthető például az a gyertya, amely a püspök ravatalánál égett 1980-ban Gyulafehérváron, vagy a püspök svájci karórája, amelyet minden kétséget kizáróan ajándékban kaphatott, ugyanakkor külön kis szoba mutatja be Márton Áron püspök tízéves háziőrizetét, és titkosszolgálati megfigyelését.
Olyan dokumentumot szemléltetnek, amelyek a Securitaté levéltárából kerültek a múzeumhoz Denisa Bodeanu történésznek köszönhetően, és amelyek megmutatják, hogy milyen sok szinten megfigyelték a püspököt.
A múzeum legértékesebb darabja a püspök koporsófedele, amely a 2016-os boldoggá avatási folyamat részeként került a múzeumba, amikor a székesegyház kriptájából áthelyezték a koporsót az oldalhajójába, egy kőszarkofágba, az épen maradt koporsófedelet pedig Csíkszentdomokosra szállították.
„Mi nagyon nagy megtiszteltetésnek éltük meg ezt, és a látogatóknak is rendkívül megható darab, nem csak amiatt, hogy valóban a püspökre utaló tárgy, hanem a díszítése miatt is. Egy gyergyóremetei mester készítette, és nagyon szép szimbólumokat helyezett el rajta, az Alfa és Omega látható gyökérből kifaragva, illetve egy kereszt, amely, ha úgy tetszik, kard, ha úgy tetszik, gyökér, ha úgy tetszik, stóla” – részletezte Lázár Csilla.
A kiállítás utolsó terme a pince, ahol Márton Áron püspök börtönéveit, politikai perét mutatják be, illetve a vele egy perben elítélteknek állítanak emléket, ugyanakkor a falon olvasható visszaemlékezések segítségével betekintést nyújtanak a korabeli politikai börtönviszonyokba is.
Mint a múzeumigazgató elmesélte, Márton Áront 1949-ben tartóztatták le, az egyházmegye vezetősége sokáig semmit nem tudott róla, sokszor halálhírét is keltették. Ma már a dokumentumokból tudjuk, hogy hazaárulás vádjával életfogytiglani kényszermunkára ítélték, ám hat év börtön után végül szabadon engedték. Sokáig azonban nem lehetett szabadlábon, hiszen rövidesen elrendelték a háziőrizetét, amit több alkalommal meghosszabbítottak, így végül közel hat év börtön után még tíz év háziőrizet várt a püspökre Gyulafehérváron.
