Gyerekkorában építész akart lenni, aztán fölvették a színművészetire, a többi már történelem. Így is tervezett három házat, színészként pedig több mint hatvan évet töltött a pályán, s mára igazi élő legendává vált. A Kossuth-díjas Koncz Gábor az elmúlt évtizedekről mesélt a Kultúrnemzetnek.
Tizenéves korában szavalta el először a Nemzeti dalt a mezőkeresztesi tanácsháza előtt március 15-én, rövidnadrágban. Nagyon fázott, de nem érdekelte, boldog volt, hogy szavalhatott, mert tudta: ezzel megnyerte a versenyt, lesz még köze ehhez a pályához. Úgy is lett, Pestre érkezve huszonöt éven keresztül mondta a Petőfi-verset a Nemzeti Múzeum lépcsőjén.
Koncz Gábor a Kultúrnemzet podcastjében elárulta,
bár szülei szívesen vették volna, ha papnak vagy orvosnak megy, ő építész akart lenni. „Aztán sajnos felvettek a színművészetire” – fogalmazott viccesen, hozzátéve, azért sajnos, mert végül nem csinálhatta azt, amit gyerekkorában kigondolt: házakat tervezni. Igaz, hármat így is tervezett, többek között jelenlegi otthonát is.
Még a főiskolára járt, amikor elkezdett filmezni. A lendület később sem hagyott alább, egyik filmet csinálta a másik után, volt olyan év, amelyben kilencet is. Ráadásul nem is akárkikkel, Fábri Zoltánnal, Várkonyi Zoltánnal, Ádám Ottóval – akiktől rengeteget tanult, sok mindent köszönhet nekik.
A színészlegenda soha nem hallott történeteket is felidézett a beszélgetés során, elmesélte, hogyan vallotta be édesapjának, hogy színész lesz, hogyan udvarolt ás állított májusfát egyik első szerelmének és milyen volt a kulisszák mögött egy filmforgatás Fábri Zoltánnal.
Forrás: Magyar Nemzet
Borítókép: Koncz Gábor (Fotó: MW)
