Guinness rekord, ez nem is lehet kétséges. Illetve az lenne, ha ebben szeretett ellenzékünk dönthetne. Szerintük ugyanis az eltelt 14 év alatt a kormány egyetlen cselekedete, döntése, megmozdulása sem volt helyes. Még jó, hogy csak szerintük.

Ismerjük az ellenzéki toposzokat: a kormány lop, csal, hazudik, nyomorba taszítja az állampolgárokat, nem csinál semmit és azt is rosszul, a haverokat tömi pénzzel, végletesen elszigetelődött, és persze naponta legalább háromszor megbukott már, csak még nem tudnak róla. Ferenc Jóska mondását ismétlik, csak kiforgatva: minden nagyon csúf, minden nagyon rossz, semmivel sem vagyunk megelégedve.

Mert az igazság – szerintük – odaát van, az ő oldalukon. Persze ezt a nézetet az agymosott szavazóbázisunk nem hajlandó osztani, ezért képtelen a nagyon csodálatos ellenség választást nyerni ebben a sötét diktatúrában. A többség diktatúrája ez a kisebbség felett – bár ezt másutt demokráciának nevezik. Nálunk azonban más szelek fújnak, tehát ez diktatúra, még ha demokrácia is és punktum!

Mint ahogy az is vitathatatlan (?), hogy a gonosz fehér, keresztény, heteroszexuális képződmények – milyen undorító, hogy férfiak és nők! – mindent ellopnak, amiből egyenesen következik, hogy az Európai Unió kutya kötelessége lenne a kormány helyett a nagyon potens ellenzéki vezetésű önkormányzatokat közvetlenül pénzelni, mert csak azok folytatnak felelős gazdálkodást. Tessék megnézni Budapestet! Ott aztán valóban arra költenek, amire kell. Geri-karókra, sárga sávok ötletszerű felfestésére, negyven egynéhány tanácsadóra, szivárványos zászlók vásárlására és még sorolhatnánk. Ugye, mennyire cukik?

Alaposan átgondolják, mire költenek a Tarlóséktól megöröklött több, mint 200 milliárdból – ja, az már nincs, füstté vált, elszivárgott, elúszott az éterben mintegy varázsütésre. Csakis így történhetett, másként tudhatnánk, mire költötték. Mondjuk egy picinyke részéről tudunk, a Lánchíd felújítása elvitt plusz 5 milliárdot, hála a nagy szakértelemmel végzett előkészítésnek és mert vélhetőleg ebből csurrant-cseppent egyeseknek.

Mindegy is, nyilvánvaló, hogy ha a pénzek közvetlenül hozzájuk érkeznének, az maga lenne az áldás és igazság.

A kérdés mármost az, hogy ki fizeti a révészt? A helyes válasz ballibsi oldalról: maga a révész. Mert ki fizeti a cechet és az esetleges bírságokat, ha nem megfelelően bánnak az Uniótól kapott suskával? Na ki? Természetesen a kormány, ám mert olyan, hogy kormánypénz, nem létezik, minden adózó fizet.

Mondjuk, de csak elméletben, hogy épül a 4-es metró (akár a Luca széke, azaz csigalassúsággal, de mégiscsak épül) és mondjuk, hogy ebből a keretből csodák csodája, csak úgy eltűnik 167 milliárd. És tételezzük fel, de csak elméletileg, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) feltárta szabálytalanságok miatt az Európai Bizottság 76,6 milliárd forintos büntetést szab ki ránk. Gondolják, hogy ezt majd a főváros fizetné? Egy frászt, a költségvetés, azaz Ön meg én meg mindenki.

Mondjuk, de csak elméletileg, hogy van egy politikus, aki a korrupció és csalás elleni harc rettenthetetlen amazonja, aki ezt a korrupt kormányt az Európai Parlamentben naponta vádolja hisztérikus felszólalásaiban. De mondjuk, hogy közben olyan cégek összejátszásával, amelyek családja érdekeltségébe tartoznak, csal egy egészségeset és megpróbálja lenyúlni az elnyert uniós támogatást. Valamint mondjuk, hogy ez nem jön össze nekik, kiderül a turpisság, végül vissza kell fizetni a jogtalanul lenyúlt összeget és plusz a büntetést. Vajon ki fizet? A cégei? Egy frászt, a költségvetés, azaz Ön meg én meg mindenki.

És most mondjuk, hogy elérik az Uniónál, hogy ne a kormány, hanem közvetlenül a nagyon megbízható és a fentiek tükrében bizonyíthatóan hozzáértő önkormányzatok kapjanak pénzeket. De mi van, ha itt-ott becsúszik egy-egy stikli? Ha véletlenül lenyúlnak bizonyos pénzeket, ha túlszámláznak és lebuknak vele? Vajon ki fizet vissza és ki állja a büntetést? At önkormányzat? Egy frászt, a költségvetés, azaz Ön meg én meg mindenki.

Megint egy szépen hangzó abszurd ötlet. Persze nem kétséges, hogy kellemes lehetne azzal a bizonyos csalánnal más….verni, de köszi, én nem szeretném, ha az Önét, az enyémet meg mindenkiét vernék. Pedig nagyon szeretnék ám!

Egyezzünk meg valamiben, ellenzéki elvtársak és elvtársnők. Jobb minden úgy, ahogy van. Tudom, nagyon diktatórikus megoldás, hogy aki a pénzt kapja, az felelős is az elköltéséért, kibicnek viszont coki.

Értve vagyok?

Címlapkép: Donáth Anna Facebook