Vasárnap tartják az előrehozott nemzetgyűlési választás első fordulóját Franciaországban. Két dolog biztos: a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés nyerni fog, s a választás után Franciaországra zűrös időszak vár.
A június 9-ei európai parlamenti választáson súlyos vereséget szenvedett Emmanuel Macron elnök pártszövetsége: az aktuálisan Együtt névre hallgató liberális-centrista koalíció mindössze 14 százalékot ért el, ami a második helyre volt elegendő. Eközben a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés a fiatal, feltörekvő Jordan Bardella vezetésével 31 százalékot szerzett, s ezzel 30 képviselőt tud az Európai Parlamentbe küldeni,
az egész EU legnagyobb pártjává válva az Unió törvényhozásában.
A harmadik helyen a szocialisták, a negyedik helyen az újbalosok futottak be, míg a gaullista jobboldali Republikánusok 7 százalékot értek el.
Még meg sem számlálták a szavazatokat, amikor Emmanuel Macron beszédet intézett a franciákhoz. Gyors politikai huszárvágással bejelentette a Nemzetgyűlés feloszlatását és előrehozott választások kiírását, az első fordulót június 30-ra kitűzve.
A hírre felbolydult a francia közélet.
Egyértelmű lett, hogy a jobboldalnak érdemes lenne egyesíteni az erőit,
hogy történelmi léptékű győzelmet tudjon aratni Macronék, valamint a baloldal fölött. A szervezkedés rögtön a választás utáni napon megkezdődött – a nagy összeborulásból viszont nem lett semmi, bár kisebb léptékű megállapodásokat sikerült tető alá hozniuk.
Míg a Nemzeti Tömörülés maradt az élen és menetelt tovább a vasárnap várható győzelem felé, addig a tőle jobbra álló kis jobboldali pártot, a Marine Le Pen unokahúga, Marion Maréchal és Eric Zemmour fémjelezte Rekonkvisztát szétrobbantotta a helyezkedés, és hasonló történt a Republikánusokkal, ahol a Le Penék felé nyitni akaró Ciotti pártelnök ellen lázadt fel a mérsékelt vezetők sora. Végül aztán a Rekonkvisztából kitették Maréchalt és társait, akik Le Pen felé mozdultak el, és a republikánus Ciotti is elért egy megállapodást Le Penékkel, hogy 62 körzetben nem indulnak Le Pen-es jelöltek a republikánusokkal szemben.
Velük szemben a szintén töredezett baloldal rögtön június 10-én felfedezte egymásban az elvtársat,
és a harmincas éveket felidézve bejelentették az Új Népi Front baloldali szövetségét, amely a szocialistáktól az újbalosokon át a kommunistákig egyesített mindenkit – fő célként a Le Pen féle „szélsőjobb” elleni összefogást és győzelmet megjelölve. Az egymással vitatkozó jobboldalon el is hangzott érvként, hogy velük szemben a balosok aztán nem finnyáskodnak az egymással és a hatalomért való összefogás során.
A csatába induló seregek tehát összeálltak: a Nemzeti Front és segéderői, a nagy francia balos koalíció, valamint Macron elnök megroggyant politikai hátországa csap össze a vasárnapi első fordulóban, majd pedig egy héttel később, július 7-én sor kerül a második fordulóra is.
A tét a nemzetgyűlési, vagyis törvényhozói többség megszerzése, és ezzel a kormányfői pozíció kiharcolása
Macron elnök mellett, pontosabban vele szemben. A francia elnöki rendszerben néha előfordult a „kohabitáció”, amikor is két külön párti elnöke és kormányfője volt Franciaországnak. Ez egyrészt a demokrácia erejét jelzi, másrészt viszont egyértelműen megnehezíti, szélsőséges esetben ellehetetleníti az EU egyik vezető hatalmának hatékony kormányzását.
Vasárnap a Nemzetgyűlés 577 tagjáról döntenek a franciák, ahová egyéni körzetek megnyerésével kerülnek be a képviselők. Ha egy jelölt az első fordulóban megszerzi az érvényes szavazatok abszolút többségét, valamint az összes regisztrált szavazó 25 százalékának támogatását, akkor azzal bejut a Nemzetgyűlésbe. Ha ezt egy adott körzetben nem éri el az első helyezett, akkor sor kerül a második fordulóba, ahol a két legsikeresebb jelölt jut be, valamint további olyan jelöltek, akik az összes regisztrált szavazó több mint 12.5 százalékának támogatását elnyerték. A második körben pedig értelemszerűen a legtöbb szavazatot szerző jelölt győz.
A francia választási rendszer közismerten előnybe hozta eddig a nagy, centrista pártokat
a radikális kihívókkal, különösen a mindenkori Le Pen-féle mozgalommal szemben; hiszen ha éppen az ő jelöltjük került be a két legnépszerűbb jelölt versengésébe, a második fordulóba, akkor a bal- és jobboldali centristák, valamint akár a szélsőbal is összefogott ellenük a második fordulóban. Le Penék így mindig is alulteljesítettek a valós választói támogatottságukhoz képest a francia választásokon.
Kérdés, mi lesz most, amikor immár ők a messze legnépszerűbb erő Franciaországban, miközben várhatóan sok helyen lesz velük szemben egynél több ellenjelölt a második fordulóban, egyrészt a Macron-féle koalíció, másrészt a baloldal részéről. Óriási kérdés, hogy az egyébként nagymértékben Macron-gyűlölő balosok ezúttal mennyire állnának oda fogukat szívva Macron jelöltjei mellé a második fordulóban – vagy éppen fordítva, Macron támogatói mennyire lennének hajlandóak egy balos jelölt mellé pártolni Le Penékkel szemben.
Az előrejelzések szerint évtizedek óta nem látott mértékű részvétel várható, és rendkívül sok háromszereplős versengés marad majd a második fordulóra. A fenti kérdések ezért nagyon fontosak és élesek lesznek a francia és ezzel az európai politika kilátásai miatt is.
A legutolsó felmérések azt mutatják: Le Penék és szövetségeseik a voksok mintegy 32-37 százalékát szerezhetik meg az első fordulóban.
Velük szemben az összefogott baloldal tud erőt felmutatni, 27-29 százalékon mérik most őket. Emmanuel Macron Együtt nevű koalícióját stabilan 20 százalékon áll ezekben a hetekben. Ezen három erő egyéni körzetekben elért első fordulós eredményei, majd – várhatóan – Macron és a baloldal egyezkedései és játszmái fogják befolyásolni aztán a második forduló esélyeit.
Az általános társadalmi támogatottsági erőviszonyok tehát világosak, a voksolás viszont az 577 egyéni körzetben fog eldőlni, Párizs gettóitól az előkelő kertvárosokon át az ipari körzetekig, a tengerpartokig és a hatalmas ország mindentől távoli, kiürülő vidékeiig.
A kétfordulós választási harc azonban nem a végső, hanem az első lesz;
elképesztő politikai fordulatokat hozhatnak még a következő hetek Franciaországban, amely ezzel egyidőben még holmi párizsi olimpiával fogadja majd a nagyvilágot helyben és a világ képernyői előtt.
Hogy aztán a nyár végére, történelmi fejleményként Macron elnök és egy Le Pen-párti kormányfő különös párosa fogja-e tovább irányítani – vagy rángatni – Franciaország kormányát – nos, a franciák erről fognak dönteni a következő napokban.
Kiemelt kép: Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés (RN) párt vezéralakja a pártelnök párizsi sajtóértekezletén 2024. június 24-én. Franciaországban június 30-án és július 7-én előrehozott kétfordulós parlamenti választásokat tartanak. MTI/EPA/Mohamed Badra
