A front elől menekülő ukrán férfiak beszéltek a szörnyű megpróbáltatásaikról, akik nem hisznek a statisztikáknak.

A Focus arról ír, hogy Andrij hatezer dollárt fizetett azért, hogy megszökjön Ukrajnából, Vaszil bujkált, Mykola külföldön volt, amikor kitört a háború, és egyszerűen nem tért vissza. Mint tudjuk, az ukrán kormány embertelen sorozást rendelt el a háborúban tapasztalt kilátástalan helyzet miatt, egyre csak fogynak a besorozható emberek.

„Néhány évvel az orosz invázió előtt jöttem Berlinbe, hogy építőmunkásként dolgozzak. Nyugat-Ukrajnából származom, és mostanra

a falunkban szinte már nem maradt férfi. Vagy a fronton vannak, vagy hozzám hasonlóan külföldön”

– mondta Mykola, aki hozzátette: „Neheztelek az ukrán államra, amiért nem ad nekünk semmilyen szociális garanciát, ugyanakkor azt kéri, hogy térjünk vissza az országba, hogy megvédjük azt. Nem érzem kötelességemnek, hogy ezt tegyem, mert nem értek egyet a jelenlegi politikával”. Hangsúlyozta:

nem hisz a statisztikáknak, szerinte sokkal magasabb a hallottak és a sebesültek száma,

mint ahogy azt az ukrán kormány állítja.

„Az ukrán politikusok gyermekei viszont egyáltalán nem harcolnak. Ők elrejtik a fiaikat, de az egyszerű embereket a frontra küldik” 

– mesélte. Kiderült például, hogy az unokatestvérét besorozták és eltűntnek nyilvánították, mivel azonban a holttestét nem találták meg, a felesége nem kaphatja meg az ukrán kormány által ígért támogatást.

Vaszil leszögezte, hogy nem érzi magát árulónak. Most a toborzótisztek szó szerint az utcán, a forgalomban és az ellenőrzőpontokon

vadásznak az emberekre, ezért a lehető legkevesebb alkalommal merészkedik nyilvános helyre,

mondta.

Andrij a Focusnak vallott: hatezer eurót fizetett a szabadságáért és életéért cserébe. A hazájában gyávának és hazaárulónak tarthatják, mondta, de mások véleménye nem sokat számít neki. „Azt hiszem, jobb élő háborús ellenállónak lenni, mint halott hősnek. És úgy gondolom, hogy sokan azok közül, akik elítélnek, 

valójában irigyek rám. Én élvezem a szabad ember életét, míg mások rettegve várják nap mint nap, hogy behívják a frontra.

Én bátrabb voltam náluk azzal, hogy elmenekültem. Kockázatos volt, de megtettem – főleg a feleségem és a gyerekeim miatt.” 

Íme, egy részlet a sorozásról:

Via Mandiner

Kiemelt kép: A 72. ukrán gépesített dandár katonái gyakorlatoznak a kelet-ukrajnai donyecki régióban húzódó front közelében 2024. március 18-án, az Ukrajna elleni orosz háború alatt. MTI/EPA/Olga Kovalova