A június 12-én életbe lépő migrációs paktum beláthatatlan következményekkel járhat Magyarország számára. A brüsszeli szabálycsomag veszélyeztetheti hazánk szuverenitását, kötelező befogadási kvótákat erőltethet ránk és súlyos pénzügyi terhekkel sújthatja a magyar embereket.

Június 12-én hatályba lép az Európai Unió migrációs és menekültügyi paktuma – egy olyan jogszabálycsomag, amely a szakértő szerint nem megoldja, hanem mélyíti Európa migrációs válságát. A kötelező szolidaritási mechanizmus, a tagállami hatáskörök további szűkítése és a százmilliós bírságok réme egy olyan küzdelmet vetít előre, amelynek tétje nem csupán pénzügyi: a szakértő szerint végső soron az a kérdés, hogy ki dönt arról, kik éljenek a magyar társadalomban.

Hatalmas veszélyeket tartogat Magyarország számára

Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a CÖF-CÖKA elnöke a Magyar Nemzetnek elmondta, a migrációs és menekültügyi paktum bevezeti a kötelező szűrést és a gyorsítotthatár-eljárásokat a külső határokon, ugyanakkor torzítja a Dublin-rendszert és létrehoz egy kötelező szolidaritási mechanizmust.

A szakértő úgy fogalmazott:

bár a paktum szigorúbb határeljárásokat ígér, a gyakorlatban nem oldja meg a külső határok gyengeségét, a másodlagos unión belüli migrációt, az úgynevezett pullfaktorokat vagy a harmadik országokkal való együttműködés hiányát.

Ifj. Lomnici Zoltán hozzátette,

a paktum ehelyett belső újraelosztást erőltet, ami kiszolgáltatottabbá teheti a védelmi vonalban álló országokat, köztük Magyarországot a balkáni útvonalon. Hosszabb távon — mutatott rá — társadalmi-kulturális kockázatok is felmerülnek: demográfiai változások, integrációs nehézségek és közbiztonsági terhek jelentkezhetnek.

Célkeresztben a nemzeti szuverenitás 

Az alkotmányjogász szerint a paktum egyik legproblémásabb vonása, hogy a migráció kezelését – amely korábban nagyrészt nemzeti hatáskör maradt – további tagállami hatáskör elvonással kívánja megvalósítani anélkül, hogy valódi, hatékony külső határvédelmet vagy visszatérítési mechanizmust garantálna.

A jogi szakértő hangsúlyozta: ez Magyarország szempontjából nem pusztán technikai vagy eljárási kérdés, hanem a szuverenitás lényegét érinti: ki dönti el, kik éljenek a magyar társadalomban, és hogyan alakuljon a lakosság összetétele hosszú távon.

Ifj. Lomnici Zoltán emlékeztetett arra, hogy a magyar Alkotmánybíróság a 22/2016. (XII. 5.) és 32/2021. (XII. 20.) határozataiban hangsúlyozta a fenntartott szuverenitás vélelmét: az EU-csatlakozás nem jelenti a teljes szuverenitás feladását. Rámutatott arra is, hogy ha az unió nem gyakorolja hatékonyan a közös hatásköröket – például a külső határvédelmet –, a tagállamok fenntarthatják saját intézkedéseiket, különösen az alkotmányos identitás védelmében.

Súlyos pénzügyi terhet róhat a magyarokra

„A paktum különösen súlyos és többszintű pénzügyi terheket róhat Magyarországra”

– hangsúlyozta a szakértő.

A szolidaritási mechanizmus éves uniós szintű minimuma 30 000 főt érintő befogadást és legalább 600 millió euró pénzügyi hozzájárulást érint. Egyes források 420 millió euróról beszélnek a 2026-os referenciaszám kapcsán.

Lomnici Zoltán rámutatott: a hozzájárulás típusa „választható”, de a mechanizmus kötelező. Ha egy tagállam nem vállal relokációt, fejenkénti pénzügyi hozzájárulást kell fizetnie, becslések szerint 20 000 euró körüli összeget minden nem fogadott migráns után, plusz operatív költségeket.

A közvetett és hosszú távú költségek a szakértő szerint még súlyosabbak lehetnek:

• Határeljárások és infrastruktúra: a kötelező szűrés, fogvatartás és gyorsított eljárások jelentős nemzeti költségvetési terhet rónak a frontline vagy tranzitállamokra, Magyarországot pedig a másodlagos mozgások miatt érintheti a felelősségmegállapítás, ami visszatérítési kötelezettségeket és fogadóközpontok fenntartását vonhatja maga után.
• A korábbi és jövőbeli bírságok: az Európai Unió Bírósága 2024-es ítélete már egyösszegű. 200 millió és napi egymillió eurós pénzbírságot szabott ki Magyarországra a korábbi szabályszegések miatt, ezek egy része már levonásra került uniós forrásokból, és a teljes összeg kamatostul meghaladhatja az 500 millió eurót. A paktum nem teljesítése újabb kötelezettségszegési eljárásokat és forrásmegvonásokat – kohéziós alapok, helyreállítási alap – válthat ki.
• Integrációs és szociális terhek: ha akár korlátozott számú migráns marad az országban a másodlagos mozgások vagy jogi csapdák miatt, az hosszú távon a szociális rendszerre, az oktatásra, az egészségügyre és a közbiztonságra háruló költségeket generál, amelyeket a paktum nem fedez teljes mértékben. A tagállamok gyakran 25 százalékos önrészről számolnak be az uniós társfinanszírozású projekteknél.
• Geopolitikai és gazdasági hatások: a kötelező hozzájárulások gyengíthetik a magyar költségvetés mozgásterét, különösen a demográfiai programok, a határvédelem és a külső megállapodások finanszírozásában, miközben Magyarország hatékonyabbnak tartja a saját határvédelemre és külső partneri együttműködésre fordított összegeket, mint a belső újraelosztást.

Összességében a pénzügyi terhek nem csupán egyszeri befizetések, hanem folyamatos, kiszámíthatatlan nyomást jelentenek, amelyek alááshatják a nemzeti prioritásokat és növelhetik az EU-val szembeni függőséget – fogalmazott.

A június 12-i hatálybalépés után a Tisza-kormány részéről a végrehajtás mikéntje és az Orbán-kormányok következetes jogi-politikai ellenállásának fenntartása lesz a fő kérdés, „egy olyan küzdelem, amelyben a magyar alkotmányos önazonosság védelme kulcsfontosságú kérdésnek bizonyulhat” – zárta gondolatait ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász.

Címlapkép: depositphotos.com