Most is, mint sokadszor, érdeklődés hiányában elmaradt a világvége. Pedig a tudós jósok ezúttal nem bíztak semmit a véletlenre: november 13-a péntekre írták ki a jeles eseményt.
Bár nem történt meg az apokalipszis, de azért személy szerint engem ért egy-két kellemetlen dolog. Részint beütöttem a térdemet az asztal sarkába, másrészt belesuhantam egy traffipax éber lencséjébe, aminek anyagi vonzatát némileg szorongva várom. Pedig mindig éles szemmel figyelem az út mentén elhelyezett dobozokat és a gyanúsan félreállított, ám ravasz módon kamerákkal felszerelt autók sem tévesztenek meg, ám ezek az új sebességmérőket nagyon nehéz kisasolni, lévén nagyon könnyű összetéveszteni a hagyományos térfigyelő kamerákkal.
Vidar Speednek hívják ezeket az apró készülékeket, melyek akár egy villanyoszlop tetején is megbújhatnak, vagy éppen egy közeledési tábla tartószerkezetén lapulnak meg. Hogy a baj ne járjon egyedül, ezek a ketyerék nem pihennek, éjjel-nappal működnek.
A készülékek a szeptemberi felsőörsi premier után az országban több helyen, így a fővárosban is megjelentek. Szóval, hölgyeim és uraim, csak óvatosan a gázpedállal, mert ha nem vigyázunk, nem kell ahhoz péntek 13-nak lenni, hogy balszerencsés napunk legyen.