A több milliárd forintnyi lefoglalt készpénz megtalálása önmagában még nem elegendő annak megállapításához, hogy az összeg bűncselekményből származik, és egy konkrét személyhez köthető – hívta fel a figyelmet ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász. A szakértő szerint a hatóságoknak azt is bizonyítaniuk kell, hogy ki rendelkezett ténylegesen a pénz felett, és milyen kapcsolatban állt annak megszerzése a feltételezett bűncselekménnyel.
A Seszták Miklós nevével összefüggésben nyilvánosságra került, több milliárd forint értékű készpénz lefoglalása számos büntetőeljárás-jogi és bizonyítási kérdést vet fel. Különösen fontos annak tisztázása, hogy milyen feltételek mellett lehet egy megtalált pénzösszeget konkrét személyhez kötni, miként kell azt bűnjelként kezelni, és milyen bizonyítékok szükségesek ahhoz, hogy a vagyon végül az államhoz kerüljön.
Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász részletesen ismertette a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket és az Alkotmánybíróság gyakorlatát. A szakértő egyik fontos megállapítása, hogy a nagy összegű, elrejtett készpénz erős közvetett bizonyíték lehet, de önmagában általában nem elegendő a bűnös eredet kétséget kizáró megállapításához.
Nem elegendő pusztán a megtalált pénzösszeg
Ifjabb Lomnici Zoltán rámutatott: a büntetőeljárásban főszabály szerint
a vádlónak, vagyis az eljáró hatóságoknak kell bizonyítaniuk, hogy a vagyon bűncselekményből származik, és az érintett személy azt a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerezte.
A szakértő szerint az elrejtés körülményei, például az erdőben történő elásás vagy egy mezőgazdasági épületben való elhelyezés, jelentős bizonyító erővel bírhatnak. Különösen akkor, ha mindez vagyonnyilatkozati, jövedelmi vagy pénzügyi ellentmondásokkal párosul.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy automatikusan megfordulna a bizonyítási teher.
A büntetőeljárás alapelvei szerint a terhelt nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, a kétséget kizáróan nem bizonyított tény pedig nem értékelhető a terhére. A hatóságoknak ráadásul nemcsak a bűnösségre utaló, hanem az érintett javára szóló körülményeket is fel kell tárniuk.
Van ugyanakkor egy fontos kivétel, ez pedig a szabályozott kiterjesztett vagyonelkobzás. Ebben az esetben megdönthető törvényi vélelem érvényesül, vagyis bizonyos feltételek fennállásakor az eljárás alá vont személynek kell igazolnia, hogy a vagyona nem bűncselekményből származik. Ez azonban nem általános szabály, hanem kizárólag a törvényben meghatározott esetekben alkalmazható.
Nem feltétlenül az ingatlan tulajdonosa rendelkezett a pénzzel
A lefoglalt készpénz eredetének tisztázása mellett külön kérdés, hogy miként lehet egy konkrét személyhez kötni az összeget, ha azt nem az érintett saját ingatlanában vagy gazdasági társaságának telephelyén találják meg.
Ifjabb Lomnici Zoltán szerint
a büntetőjogi vagyonelkobzás szempontjából nem kizárólag a polgári jog szerinti formális tulajdonjog a mérvadó.
A döntő kérdés az, hogy ki rendelkezett ténylegesen a vagyonnal, ki birtokolta, ki rendelkezett az elrejtéséről, illetve ki húzott belőle hasznot. A helyszín tulajdonjoga önmagában nem bizonyítja, hogy az ott megtalált pénz az ingatlan tulajdonosáé. Ugyanakkor fontos közvetett bizonyíték lehet a hozzáférés, az utasításadás, a tanúvallomások, a pénzügyi mozgások és a korábbi tárolási helyek együttes vizsgálata.
A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a vagyonelkobzás olyan esetben is alkalmazható, ha a bűncselekményből származó vagyon időközben más személyhez került. Amennyiben azonban az érintett harmadik személy jóhiszeműen, ellenérték fejében szerezte meg a vagyont, a törvény védelemben részesíti.
Szigorú szabályok vonatkoznak a pénz lefoglalására
A több milliárd forintos készpénz lefoglalása és nyilvántartása szintén szigorú eljárási szabályokhoz kötött. A büntetőeljárásról szóló törvény alapján a lefoglalás célja a bizonyítás, illetve az elkobzás vagy vagyonelkobzás biztosítása. A megtalált pénzről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyben rögzíteni kell többek között a megtalálás helyszínét, körülményeit, a pénz mennyiségét, címleteit és állapotát.
A gyakorlatban fénykép- és videófelvételek is készülhetnek a helyszínről, a rejtekhelyről és a lefoglalt összegről, hogy a bizonyítékok később is megfelelően felhasználhatók legyenek.
Érdekesség, hogy a bankjegyek egyedi sorozatszámainak teljes körű rögzítése nem minden esetben kötelező. Ifjabb Lomnici Zoltán szerint a pontos összeg, a címletek és a körülmények dokumentálása, valamint a bűnjeljegyzék összeállítása önmagában is elegendő lehet. Részletesebb azonosítás akkor indokolt, ha a pénz nyomon követése vagy a bizonyítás szempontjából ennek jelentősége van.
A lefoglalásról készült jegyzőkönyvet az érintett is megtekintheti, aláírhatja, és észrevételeket tehet. Az aláírás megtagadása nem teszi érvénytelenné a dokumentumot, de a megtagadás tényét rögzíteni kell.
Nem kerül automatikusan az állam tulajdonába a pénz
A lefoglalt összeg Magyar Államkincstárba történő befizetése kapcsán a szakértő egy fontos jogi különbségre hívta fel a figyelmet.
A pénz kincstári elhelyezése ugyanis nem jelenti azt, hogy az összeg az állam tulajdonába kerül, és nem azonos a vagyonelkobzással sem.
Kizárólag technikai és biztonsági célú hatósági letétbe helyezésről van szó.
A vonatkozó szabályozás szerint a bizonyítási eszköznek nem minősülő külföldi készpénzt legkésőbb a lefoglalást követő harmadik munkanapon át kell adni a Magyar Államkincstárnak, amely az összeget hatósági letétként kezeli.
A magyar forint esetében főszabály szerint a lefoglalást elrendelő hatóság bűnjelkezelőjének letéti számláján történik a pénz kezelése, bár biztonsági vagy egyéb indokok alapján ettől eltérő megoldás is lehetséges.
A kincstári letétbe helyezés tehát nem szünteti meg a lefoglalást, nem változtatja meg a tulajdonjogi helyzetet, és az eljárás érdemi menetére sincs közvetlen hatással. A pénz további sorsáról kizárólag az eljáró hatóság vagy a bíróság dönthet. Amennyiben a bíróság jogerősen vagyonelkobzást rendel el, az összeg az államhoz kerülhet, ha pedig megszüntetik a lefoglalást, a jogosult részére vissza kell adni.
Harmadik személyeknek is vannak jogaik
Ifjabb Lomnici Zoltán kitért arra is, hogy milyen lehetőségei vannak azoknak, akiknek az ingatlanában vagy területén a készpénzt megtalálják, de nem érintettjei a büntetőeljárásnak. A büntetőeljárásról szóló törvény szerint a vagyoni érdekelt önálló eljárási jogokkal rendelkezik.
Bizonyítékokat terjeszthet elő, indítványokat és észrevételeket tehet, továbbá jogorvoslattal élhet a lefoglalással, a zár alá vétellel vagy a vagyonelkobzással szemben.
A szakértő hangsúlyozta: a jóhiszeműen, ellenérték fejében szerzett vagyonra nem rendelhető el vagyonelkobzás. A harmadik személynek ugyanakkor igazolnia kell a jóhiszeműségét és azt, hogy ellenérték fejében jutott a vagyonhoz. A Kúria gyakorlata szerint ráadásul nem lehet olyan vagyonra vagyonelkobzást elrendelni, amely igazoltan a sértettet vagy más jóhiszemű harmadik személyt illeti meg.
A politikai nyilatkozatoknál is érvényesül az ártatlanság vélelme
A folyamatban lévő büntetőeljárások nyilvánosság előtti kommunikációja kapcsán ifjabb Lomnici Zoltán az ártatlanság vélelmének alkotmányos követelményére is emlékeztetett. Az Alaptörvény és a büntetőeljárási törvény alapján senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét a bíróság jogerős ügydöntő határozata meg nem állapítja.
A szakértő szerint a hatóságok tájékoztathatják a nyilvánosságot a nyomozásról és a gyanúról, ez azonban nem jelentheti az eljárás alá vont személy bűnösségének előzetes kimondását.
A politikai szereplők kommunikációját ugyan védi a véleménynyilvánítás szabadsága, de ha állami szervek vagy hatóságok a bűnösséget tényként állítják, illetve a lefoglalt pénzt már bizonyítottan bűnös vagyonként mutatják be, az sértheti az ártatlanság vélelmét és a tisztességes eljárás követelményét.
Több a kérdés, mint a válasz a Seszták-ügyben – Fotó: MTI/Derencsényi István