Fontos időközi választás közeleg Nagy-Britanniában. A makerfieldi voksoláson visszatérhet a nagypolitikába, Andy Burnham, Nagy-Manchester népszerű polgármestere, aki komoly kihívója lehet a jelenlegi kormányfőnek, az egyre inkább rogyadozó hatalmú Keir Starmernek.
A brit Munkáspárt (Labour) háza táján egyre nagyobb a zűrzavar. Keir Starmer miniszterelnök a megélhetési költségeket enyhítő és a helyi közösségeket célzó intézkedésekkel próbálja visszaszerezni az irányítást a politikai narratíva felett. A londoni elit figyelme azonban a június 18-ra kiírt makerfieldi időközi választásra, és a kormányzó párton belül egyre nyíltabban zajló hatalmi harcokra irányul – számol be róla az Origo a Central Fife Times brit helyi lapra hivatkozva.
A kormányfő pozícióját leginkább Andy Burnham, Nagy-Manchester polgármestere fenyegeti, aki a makerfieldi körzetben indulva térne vissza a nagypolitikába. Bár szövetségesei szerint Burnham nem indítana azonnal frontális támadást Starmer ellen, a baloldalon belül már nyílt titok egy lehetséges vezetőváltás.
Burnham nem akárki: a népszerű polgármestert az Észak Királyaként emlegetik. Nem része a londoni politikai elitnek, ami önmagában is hitelessé teszi sok észak-angliai szavazó szemében. A 2017 óta aratott három polgármesteri győzelme azt mutatja, hogy képes választásokat nyerni.
A körzet eddigi képviselője, a szintén munkáspárti Josh Simons képviselő néhány hete jelentette be, hogy lemond Burnham javára.
Bár Burnhamet korábban megakadályozták abban, hogy induljon egy idén megüresedett mandátumért, a Munkáspárt végrehajtó testülete jóváhagyta az indulását a makerfieldi időközi választáson.
Jellemző a munkáspárti káoszra, hogy Wes Streeting, aki a múlt héten mondott le az egészségügyi miniszteri posztról, egyenesen Starmer távozását követelve, már a saját gazdasági programját is nyilvánosságra hozta. Streeting a baloldaltól megszokott módon adóemeléssel, a tőkejövedelmek és a személyi jövedelemadó kulcsainak egységesítésével sarcolná meg a briteket, ami állítása szerint évi 12 milliárd fontot hozna az államkasszának.
Eközben Burnham csapatából érdekes, a hagyományos baloldali narratívával ellentétes, ám a választói akaratot jobban tükröző hírek szivárognak ki: a polgármester állítólag támogatná azt a szigorítást, amely a jelenlegi öt évről akár tíz-húsz évre is felemelné a bevándorlók letelepedési engedélyéhez szükséges várakozási időt.
Sokan szeretnék őt újra a parlamentben látni, nem utolsósorban azért, hogy leváltsa Keir Starmert […] Bizonyos szempontból ez hasznos próbatétel Burnham számára, mert ha nem tudja legyőzni a Reformot ebben a választókerületben, akkor őszintén szólva nem sok haszna lenne a Munkáspárt vezetőjeként
– fogalmazott a népszerű polgármester esélyeivel kapcsolatban Tim Bale, a londoni Queen Mary Egyetem politikaprofesszora.
Starmer magyarázza a bizonyítványát
A Starmer-kabinet kétségbeesetten próbálja elterelni a figyelmet a belső válságról. Rachel Reeves pénzügyminiszter az iráni háború okozta drágulás ellensúlyozására bizonyos élelmiszerek vámjának csökkentését, valamint augusztustól ingyenes buszközlekedést ígér a gyermekeknek – egyfajta politikai sebtapaszként. Steve Reed önkormányzati miniszter pedig a helyi közösségeknek adna több jogkört, például a kátyúzás, a köztisztaság vagy éppen a dohány- és szerencsejáték-üzletek számának korlátozása terén.
Starmer a The Times hasábjain próbálta védeni kormánya becsületét. Sikerpropagandájának központjában egy friss, az Öböl-menti Együttműködési Tanáccsal (GCC) kötött kereskedelmi megállapodás áll, amely elmondása szerint évi 3,7 milliárd fontot hoz a brit gazdaságnak, a választások óta pedig összesen 360 milliárd fontnyi befektetést biztosított a jelenlegi munkáspárti kabinet.
A kormányfő azzal vádolta az előző kormányokat, hogy gyengítették az ország nemzetközi kapcsolatait.
A makerfieldi kampány azonban kegyetlen tükröt tarthat a Munkáspártnak. Burnhamnek nemcsak a konzervatív Michael Winstanley-vel, hanem a jobboldali, szuverenista Reform UK jelöltjével, Robert Kenyonnal is meg kell küzdenie egy olyan légkörben, ahol a választóknak egyre inkább elegük van a londoni baloldal belső hatalmi játékaiból és a folyamatos adóemelési tervekből.
Mint arról beszámoltunk, az első nagy pofont már megkapta a Munkáspárt a nemrégiben lezajlott helyhatósági választásokon. A katasztrofális vereség után több miniszter is lemondott, maga Starmer azonban egyelőre kapaszkodik a bársonyszékébe.
Borítókép: Facebook/Keir Starmer