A Schadl–Völner-per négy évvel a vádemelés után is elsőfokú ítéletre vár, Magyar Péter pedig az igazságszolgáltatás felgyorsítását ígéri. A több évig tartó korrupciós és gazdasági büntetőeljárás azonban korántsem magyar sajátosság: Németországban, Svájcban és Nagy-Britanniában is komoly vita zajlik arról, hogyan lehetne úgy gyorsítani a rendszert, hogy közben ne sérüljön az alapos bizonyítás és a tisztességes eljárás.
Magyar Péter szerint elfogadhatatlan, hogy Magyarországon ennyire hosszú ideig tarthat, mire egy ügyben megszületik a jogerős ítélet. A miniszterelnök a büntetőeljárási szabályok szigorítását, az eljárási határidők rövidítését, valamint a bíróságok és a nyomozó szervek megerősítését is a lehetséges intézkedések közé sorolta. A vita egyik apropója a Schadl–Völner-per: a vádemelés 2022-ben megtörtént, a két fővádlott ügyében azonban négy év elteltével sincs elsőfokú ítélet.
Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy önmagában a jogszabályok megváltoztatása nem feltétlenül gyorsítja fel az eljárásokat. Először azt kellene feltárni, miért lassú a rendszer. Az elhúzódás mögött ugyanis a nyomozói, ügyészi és bírói kapacitáshiány mellett az ügyek bonyolultsága, a szakértői vizsgálatok, a hatalmas bizonyítási anyag és a jogorvoslatok is állhatnak.
Mit mutat az európai átlag?
Az Európai Bizottság 2026-os igazságügyi eredménytáblája jó viszonyítási pontot kínál. Pénzmosási ügyekben 12 tagállamban átlagosan egy éven belül lezárul az elsőfokú eljárás, tíz országban egy-két év szükséges hozzá, három tagállamban viszont három évnél is hosszabb az átlag. Vesztegetési ügyekben hat tagállamban nagyjából egy éven belül, tízben egy-két év alatt születik elsőfokú döntés, négy további országban pedig legalább két évig tart az eljárás.
A Bizottság maga is megjegyzi, hogy a vesztegetési ügyek összetettsége tükröződik az eljárások hosszában. Ezek ráadásul átlagok: egy sokvádlottas, nemzetközi pénzmozgásokat, céghálózatokat és óriási digitális bizonyítási anyagot érintő ügy ennél lényegesen tovább tarthat.
Németország: négy éve tart a Wirecard-per
Az egyik legjobb példa a német Wirecard-botrány. Markus Braun volt vezérigazgató büntetőpere több mint négy éve folyik, miközben már 260-nál több tárgyalási napot tartottak és több mint 220 tanút hallgattak meg.
A Financial Times éppen a Wirecard-ügy kapcsán foglalkozott a német igazságszolgáltatás lassúságával. A lap által megszólaltatott szakértők szerint a probléma nem korlátozódik erre az egyetlen perre: a szövetségi rendszer széttagoltsága, az eljárási szabályok, valamint a rendkívül alapos, bíróság által vezetett bizonyítás egyaránt lassíthatja a nagy gazdasági büntetőügyeket.
A Deutsche Welle szerint mindehhez súlyos kapacitásprobléma társul. A Német Bírói Szövetség úgy számol, hogy mintegy kétezer ügyész hiányzik a német rendszerből, miközben körülbelül egymillió nyitott ügy vár feldolgozásra. A szervezet arra figyelmeztetett, hogy a helyzet éppen a pénzügyi és szervezett bűnözés elleni fellépést gyengítheti.
Még látványosabb a Cum-Ex adóbotrány. A kölni ügyészség mintegy 1700 terhelttel foglalkozik. A Tagesspiegel a Handelsblatt kutatására hivatkozva arról írt, hogy a jelenlegi tempó mellett akár évtizedekig tarthat az ügykomplexum büntetőjogi feldolgozása. A probléma akkora, hogy Észak-Rajna–Vesztfáliában külön, 43 millió eurós bírósági épületet is kialakítottak a Cum-Ex-perekhez, mégsem sikerült futószalagon tárgyalni az ügyeket.
Ausztria: hónapok az átlagban, nyolc év egy gazdasági óriásügyben
Ausztriában az igazságügyi minisztérium szerint 2025-ben a büntető főtárgyalások átlagos időtartama mindössze 4,4 hónap volt. Ez azonban szintén elfedi a nagy ügyek sajátosságait. A Wienwert ingatlanvállalat ügyében például 2017 őszén kezdődött a nyomozás, és csak 2025-ben jutottak el a vádemelésig. Az akták mintegy 380 ezer oldalt tettek ki, a szakértői anyag önmagában nyolcezer oldalas volt, 22 gyanúsítottat és hét jogi személyt érintett az eljárás. Az osztrák bíróság külön vizsgálta a hosszú időtartamot, és megállapította, hogy a gyorsítási kötelezettség nem sérült, mert a késedelmet az ügy objektív bonyolultsága okozta.
Franciaországban is lehet egy évtized egy nagy pénzügyi ügy
A francia UBS-ügy még beszédesebb. A bank franciaországi tevékenysége 2004 és 2012 közötti időszakot érintett, az elsőfokú ítélet csak 2019-ben született meg, az ítélőtábla 2021-ben döntött, majd a Semmítőszék 2023-ban részben hatályon kívül helyezte a pénzügyi szankciókat, és visszaküldte az ügyet új eljárásra. A történet végül csak 2025-ben zárult le egyezséggel. Ez jól mutatja, hogy egy komoly adócsalási, pénzmosási vagy banki ügyben a jogorvoslatokkal együtt akár tíz évnél is hosszabb idő telhet el a vizsgált cselekmények és a végleges lezárás között.
Romániában is évekig tartanak a korrupciós ügyek
Románia korrupcióellenes ügyészsége, a DNA már korábbi kimutatásaiban is azt találta, hogy a jogerős ítéletig vezető eljárások jelentős része több évig húzódik. Egy átfogó statisztikájuk szerint az érintett vádlottak 55 százalékánál három éven belül zárult le az ügy, míg más ügyek négy évnél is tovább tartottak. Egy későbbi elemzésben már jelentős számban szerepeltek öt évnél hosszabb eljárások is.
Nagy-Britanniában már a tárgyalásra is éveket várhatnak
Angliában és Walesben más jellegű probléma alakult ki. A Spotlight on Corruption gazdasági bűnügyekről készített jelentése szerint az ügyészségnek egy összetett gazdasági büntetőügyben két-három évet is várnia kell pusztán arra, hogy tárgyalási időpontot kapjon.
A háttérben a több mint 70 ezres bírósági ügyhátralék, a bírói tárgyalási napok és az ügyvédek hiánya, valamint a gazdasági ügyek óriási bizonyítási anyaga áll. A szervezet szerint a késedelem már a büntetőjog visszatartó erejét is gyengítheti, ezért többek között speciális gazdasági bíróságok létrehozását és a digitális infrastruktúra fejlesztését is megfontolásra érdemesnek tartja.
Svájcban akár az elévülésig húzható egy ügy
Svájcban pedig már az ország főügyésze kongatta meg a vészharangot. Stefan Blättler a Reutersnek arról beszélt, hogy az elavult eljárási szabályok lehetőséget teremthetnek a gazdasági büntetőügyek olyan mértékű elhúzására, hogy közben bekövetkezik az elévülés.
A probléma egyik forrása a bizonyítékok zárolása körüli jogvita. Az ilyen ügyek mintegy 90 százalékában végül az ügyészség javára döntenek, de egy-egy vita éveket emészthet fel. A svájci tapasztalat ezért különösen jól mutatja, hogy a védelemhez való jog biztosítása és a hatékony büntetőeljárás között nehéz megtalálni az egyensúlyt.
Nem az a kérdés, hogy gyorsítani kell-e, hanem hogy hogyan
A nemzetközi kép alapján tehát a Schadl–Völner-per négyéves elsőfokú eljárása hosszúnak számít, de egyáltalán nem példátlan egy nagy gazdasági vagy korrupciós büntetőügyben. Az ilyen korrupciós eseteknél a 3–5 éves eljárás Európában sem rendkívüli, a különösen bonyolult ügyek pedig akár 8–10 évig is elhúzódhatnak. A trend valóban a gyorsítás irányába mutat, de nem elsősorban úgy, hogy politikai döntéssel néhány hónapos határidőt szabnak a bíróságoknak. Az Európa Tanács CEPEJ-programjai a digitális ügykezelést, a bírói és ügyészi erőforrások jobb elosztását, az ügyek súly szerinti kezelését, a specializációt és a felhalmozódott ügyhátralék célzott felszámolását ajánlják.
Címlapkép: depositphotos.com