Tizenkét év irányítás. Egyszer azt találta mondani – már a „rendszerváltozás” utáni években – Petrovics Emil, az Operaház főigazgatója, hogy intézményt vezetni végső soron nem lehet demokratikusan. Volt is belőle felzúdulás, pedig pusztán annyi történt, hogy kimondta, az elképzelésekről a döntést mindig a vezető hozza meg. A választás lehet demokratikus, a döntés felhatalmazás alapján személyes. És ezt elmondhatjuk hazánk irányítóiról és a képviselőnk személyéről is. Ennyit a fékek és ellensúlyok követelőinek. Négyévente, illetve a népszavazásokon és a nemzeti konzultációk alkalmával nekünk is megadatott, hogy közvetlenül döntsünk egy-egy kérdésről és élhessünk demokrácia adta jogainkkal. Hogy ez a felhatalmazás hova vezetett, hogy sokan voltunk-e és elegen, erről beszélgetünk a meghívottjainkkal.
Az operaház igazgatója helyretette a háborgó Rost Andreát
Az énekesnő azon háborgott, hogy nem engedik fellépni, miközben épp most lépett fel. Ókovács Szilveszter egy bejegyzésében hívta fel a figyelmet arra, hogy Rost Andrea operaénekesnő Kadarkai Endre műsorában azt nyilatkozta: „Nem lát engem a közönség se a MÜPÁ-ban, se a Zeneakadémián, se az Operában. Most az Eiffelben lesz egy koncertem, dehát, … Olvass tovább