Tizenkét év irányítás. Egyszer azt találta mondani – már a „rendszerváltozás” utáni években – Petrovics Emil, az Operaház főigazgatója, hogy intézményt vezetni végső soron nem lehet demokratikusan. Volt is belőle felzúdulás, pedig pusztán annyi történt, hogy kimondta, az elképzelésekről a döntést mindig a vezető hozza meg. A választás lehet demokratikus, a döntés felhatalmazás alapján személyes. És ezt elmondhatjuk hazánk irányítóiról és a képviselőnk személyéről is. Ennyit a fékek és ellensúlyok követelőinek. Négyévente, illetve a népszavazásokon és a nemzeti konzultációk alkalmával nekünk is megadatott, hogy közvetlenül döntsünk egy-egy kérdésről és élhessünk demokrácia adta jogainkkal. Hogy ez a felhatalmazás hova vezetett, hogy sokan voltunk-e és elegen, erről beszélgetünk a meghívottjainkkal.
Ókovács Szilveszter: Száz év késéssel záródik a cipzár
Az Állami Operaház főigazgatója a pártpolitikától igyekszik magát távol tartani, de az Opera ügye is a közügyekhez tartozik. „Ha egy pártszövetség meghatározza a maga értékrendjét, a kormányba is hasonló szemléletű miniszterek és államtitkárok kerülnek, s végül az intézmények élén is a hasonló gondolkodásmód jelenik meg. Nincs abban semmi elvetendő, hogy … Olvass tovább
