A mohácsi csatáról és annak következményeiről született legújabb antropológiai, régészeti és történeti kutatások eredményeit mutatják be azon a négynapos nemzetközi konferencián, amelyet október 7. és 10. között rendeznek a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE).
Az SZTE-n több kutatóhely is foglalkozik az 1526-os eseményekkel. Az Embertani Tanszék Pálfi György vezetésével évek óta részt vesz a mohácsi tömegsírok feltárásában és az újratemetés előtti antropológiai vizsgálatokban. A kutatók az SZTE Igazságügyi Orvostani Intézetének szakértőivel együtt a csontmaradványokon talált sérüléseket is vizsgálják, hogy pontosabb képet kapjanak a halál körülményeiről.
Mit árulnak el a csontok?
A vizsgálatok során
több csontvázon olyan, a halál körüli időben keletkezett, célzott vágott sérüléseket azonosítottak, amelyek nem egyeztethetők össze a csatában szerzett sérülésekkel. Az eredmények alapján a kutatók szerint az áldozatok jelentős részét nem a harcokban ölték meg, hanem a csata után, fogolyként végezhették ki.
A III. számú tömegsírt 2021-ben tárták fel. A mintegy 300–350 ember maradványait rejtő sírban talált sérülések alapján a szakemberek úgy vélték, hogy az áldozatok, vagy legalábbis többségük nem a csatában vesztette életét. Pálfi György akkor arról beszélt, hogy
több sérülés a fej és a nyak hátulról, illetve felülről történő vágására utalt, ami kivégzésre engedett következtetni.
Azóta a vizsgálatok tovább folytatódtak. A III. tömegsír részletes feltárása 2020 és 2022 között zajlott, a IV. számú tömegsír teljes feltárása pedig 2024-ben kezdődött. A Janus Pannonius Múzeum régészei és az SZTE antropológusai együtt dolgoznak a maradványok kiemelésén és vizsgálatán. A kutatók nemcsak a sérüléseket rögzítik, hanem az életkorra, az életmódra és az egykori népességre vonatkozó adatokat is keresnek a csontokon.
Mohács a korabeli forrásokban
Az antropológiai eredmények mellett a történeti források vizsgálata is fontos része a kutatásnak. Kasza Péter, az SZTE BTK Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszékének vezetője a korszak neolatin történeti és irodalmi forrásait kutatja, valamint Brodarics István kancellár levelezésének kiadásával foglalkozik. Más szakemberek a magyar–Habsburg–oszmán kapcsolatokat, a Mohácshoz vezető diplomáciai folyamatokat, illetve a csata utáni történeti értelmezéseket vizsgálják.
Az október 7-én kezdődő Mohács–1526 – Szeged–2026 című konferencián a hazai kutatók mellett a csatában érintett országok, köztük Horvátország, Szerbia, Csehország, Ausztria és Bosznia szakemberei is részt vesznek.
Francia és német előadók mellett török történészeket is várnak a négynapos tanácskozásra. A konferencia a mohácsi csata 500. évfordulójához kapcsolódó kutatások egyik fontos szakmai fóruma lesz.
Tömegsír feltárása Mohácson, 2024-ben. A Mohács 500 projekt keretében, a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztály, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszék és a Duna-Dráva Nemzeti Park együttműködésében tárták fel a IV. számú tömegsírt a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen – Fotó: Zsolnai-Faragó Fanny