A Voks 2025 a nagyon pozitív ellenzék szerint – élükön a tiszás magyarimádókkal – értelmetlen, felesleges. Csak kormánypropaganda, hogy ne az ország „valódi bajaival” foglalkozzanak az emberek. Igen, értelmetlen, álprobléma, ahogy az volt az illegális migráció, a gyermekvédelem és minden más is, amit ez a kormány csinált. Mert itt minden úgy rossz, ahogy van. No persze.

Minek is ilyen felesleges dolgokkal foglalkozni, mint Ukrajna gyorsított EU-s felvétele? Hiszen a magyarnak hazudott Péter (vagy Pjotr, hogy az ukránbarát palit valódi nevén nevezzük) világosan megmondta, hogy ez a távoli jövő kérdése és nincs itt semmi látnivaló. Persze a „távoli” relatív dolog, egy 110 esztendős polgárnak 2029 valóban távoli dátum. Egy 18 évesnek már nem annyira.

Szerinte a felvétel csak akkor jöhet szóba, ha Ukrajna megfelel a feltételeknek. De hát Ursula von der Pfizer megmondta, hogy már megfelel. Mert ott tombol a demokrácia, eltűnt a korrupció, felszámolták a világ egyik legkegyetlenebb maffiarendszerét, elárasztja az országot (már amennyi van még belőle) a sajtószabadság és szent a szabad véleménynyilvánítás, nem beszélve a vallásszabadságról, ami egyenesen töretlen. Így látja, mert így kell látnia, ha meg akar felelni a nem létező háttérhatalom parancsának.

Így igaz, hiszen csak minden ellenzéki pártot és véleményt tiltottak be és a hozzájuk ömlő pénzeknek már csak a felét lopják el. Érvényesül az egyenlőség, mert akinek van elég pénze, megússza a sorozást, csak a „selejt”, a szegény ember kerül a frontra. Csak minden ellenzéki tévét, rádiót, nyomtatott és internetes hírforrást hallgattattak el, és csak azokat az egyházakat tiltották be, amelyek a békét hirdették. Az ukrán maffia sem létezik nagyon, csak annyira, amennyire igény mutatkozik rá bűnözői körökben. A szétosztott vagy ellopott fegyverek is csak szeretetajándékok, növelik a közbiztonságot.

És ugyebár azt is hangoztatja Pjotr Vengerszkij, hogy a magyar kormány a felvételi folyamatot bármikor blokkolhatja, kivéve akkor, ha nem. Ha mondjuk végrehajtják ma már nem is titkolt szándékukat, hogy az EU-s alapszerződésére nagy ívben téve megkerüljék a magyar ellenszavazatot.

Vagyis nincs miért aggódnunk, mert Ukrajna nem csatlakozhat. Csak soron kívül taggá válhat, ami ugye nem ugyanaz. Viszont nem is más.

Mi a fenének töltenénk ki a Voks 2025 szavazólapot? Elvégre Ukrajna gyorsított csatlakozása csak csupa jót hozna nekünk és egész Európának is. Sok finom, az Unióban már régen betiltott növényvédő szerrel kezelt (nem mellesleg bizonyítottan rákkeltőek), génmanipulált élelmiszert, olcsó, bérletörő munkaerőt (amely a jelenlegi bérek hatalmas csökkentését is jelenti), ici-pici ukrán maffiasereget emberrablásokkal, szabad drogkereskedelemmel, szervkereskedőkkel, sokszoros energiaárakkal, majd – hab a tortán – kicsike háborúval, hiszen az Unió tagjai éppen úgy, mint a NATO-ban, kötelesek minden segítséget megadni tagállamaiknak.

Kivéve persze a gyevi bírót, azaz Magyarországot. Rajtunk nemhogy segíteni nem szabad, de tönkretételünkhöz zöld utat kaptak az Unió diktátoraitól.

Hát akkor minek az a Voks 2025? Ott van az a nagyon korrekt tiszás szavazás, azon kiderült, hogy hazám polgárai, beleértve engem is, oda vannak a gyönyörtől, hogy mindazt a szépet és jót, amit nekünk ígér az ukrán tagság, boldog örömmel fogadjuk.

De ha ennyire nem számít a Voks 2025, a bölcs vezér, Ukrajna szerelmese miért nem bíztatta agyhalott híveit arra, hogy töltsék ki az ívet és szavazzanak igennel? Ezt nem értem. Mi akadályozta meg az ellenzéket abban, hogy hangot adjanak a kormány „propagandájával” szembeni ellenszenvüknek? Miért alakítottak brigádokat arra, hogy lopják ki a postaládákból a szavazólapokat? Ha annyira biztos a Nagy Vezér abban, amit a gyanús kis szavazásuk eredményezett, mi akadályozza meg abban, hogy megmutassa a NER-lovagoknak, mennyivel többen vannak Ukrajna, mint Magyarország pártján?

Persze aki logikát keres egy megrögzött hazudozó szavai és tettei mögött, annak elment az esze.

De annak is, aki nem tölti ki a Voks 2025 ívet és nem mond nemet Ukrajna gyorsított tagfelvételére.

Szerző: Ifj. Tóth György