A veszélyek, amelyek a következő években várnak ránk

A felszín alatt – az Agenda 2030 nevet viselő koncepció még nagyobb veszély az emberiségre, ránk, magyarokra nézve is, mint önmagában a gazdasági és energiaválság vagy a háború – írja publicisztikájában Fricz Tamás politológus.

Orbán Viktor azt mondta: a veszélyek korszakába léptünk.

Igaza van.

Ezek közül természetesen a legfontosabbak a leginkább láthatók és érzékelhetők mindannyiunk számára. Ilyen az orosz–ukrán háború és annak minden embertelen következménye, ilyenek az Oroszországgal szemben kivetett szankciók, amelyek a célzott országot ugyan nem rendítik meg, de Európát, a szankciókat kivető kontinenst annál inkább. Elég nagy veszélyt jelent az az európaiaknak, ha a föléjük ültetett vezetőik, az úgynevezett brüsszeliták – de leginkább globalista érdekek elkötelezettjei – öngyilkos politikát folytatnak az európai országok és népek számára.

Veszélyes kor ez azért is, mert energiaválság van, ami láthatóan átalakult már gazdasági válsággá, tehát nem véletlenül mondja azt Krisztalina Georgieva, az IMF elnöke, hogy a világ egyharmada recesszióba süllyed, s ebbe beleértendők a legfontosabb nagyhatalmak, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína is. Ez megrendítő erejű lehet a világ egésze számára, s ezeknek a hatásai alól nyilvánvalóan mi sem vonhatjuk ki magunkat teljesen, de kicsit megnyugtató módon jó esélyeink vannak arra, hogy másokhoz képest kisebb károkat elszenvedve ússzuk meg a „hét szűk esztendőt”.

Természetesen nem lehet elfeledkezni a 2020 tavaszán kezdődött pandémiáról sem, ami az emberáldozatokon kívül szintén gazdasági nehézségeket okozott, bezártak gyárak, kis- és középvállalkozások, kereskedelmi és turisztikai veszteségek keletkeztek, nem beszélve a bezártságból adódó pszichológiai és lelki következményekről, főként a fiatalabb korosztályokban. És sajnos a pandémiának még nincs vége, nagyon jól tájékozott emberek, mint például Bill Gates vagy Anthony Fauci továbbra is azzal riogatnak bennünket, hogy újabb, még az eddigiekhez képest is veszélyesebb vírusok jelenhetnek meg a Földön – s ha ők mondják ezt, akkor joggal ijedünk meg ezektől a nem is biztos, hogy teljesen alaptalan jóslatoktól.

Mindezek éppen elég okot adnak arra, hogy a 2023-as évet a veszélyek évének nevezzük el, nem beszélve arról, hogy a további évek is jelentős bizonytalanságot rejtenek magukban.

Azonban jómagam úgy látom, hogy másfajta, a nyilvánosság előtt nem eléggé ismert, a közvélemény előtt nem eléggé feltárt veszélyek is leselkednek ránk, amelyek nem elsősorban a gazdasági bajokból következnek.

Itt már többről és másról van szó: megszerveződött és hatalmas erőre tett szert az elmúlt években és évtizedekben egy globális, nemzetek és államok felett álló pénzügyi elit, amelyik elsősorban a teljes életünket akarja átalakítani úgy, hogy közben még gondoskodik is arról, hogy ne haljunk éhen, sőt egyfajta egzisztenciális biztonságban legyünk. Helyette pusztán annyit kérnek majd tőlünk, hogy veszítsük el az eddig meglévő közösségi és egyéni identitásainkat, legyünk egy világtársadalom porszemei, akik nem okoznak gondot a világuralomra törekvő erőknek.

A globális elit egy bonyolult szerkezetű, összetett konglomerátummá vált az elmúlt időszakban, amely egyszerre működik intézményesen és hálózatos formában, s olyan brutálisan hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, amelyeket az egyszerű halandó fel sem tudni fogni. A globális elitet mostanában azért nevezik egyre többen davosi elitnek, mert e világhatalmi szerveződésnek időközben a zászlóshajójává vált a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF), amelyik az évi rendes közgyűléseit – általában januárban – a svájci Davosban tartja. Erre a gyűlésre ebben az évben január 16-a és 20-a között került sor. Általában minden évben 2000–2500-an vesznek részt ezen a rendezvényen, s itt megjelennek a világ legbefolyásosabb személyiségei, olyan vezetők, akik valóban döntő mértékben tudják alakítani az emberiség sorsát ezen a földön.

Elég talán annyit itt elmondani, hogy a WEF-hez kötődik a világ legnagyobb transznacionális cégei közül szinte mindegyik (!), nagyjából 1600, a hagyományos kormányok WEF-es szereplőinek száma 364, megjelenik 246 civil szervezeti vezető, s a média és a sajtó legbefolyásosabb képviselő közül 234 személy.

Milyen következtetést lehet ebből levonni?

A legfontosabb megítélésem szerint az, hogy paradigmaváltást kell végrehajtanunk a világ működésének megismerésében. Ennek lényege, hogy be kell látnunk politikai, gazdasági, szociológiai és társadalmi szempontból is, hogy ma már a világ alakulását nem pusztán az államok határozzák meg, s még csak nem is a hagyományos nagyhatalmak – melyeknek persze jóval nagyobb befolyásuk van az események alakulására, mint a kisebb államoknak –, hanem a globális, elsősorban pénzügyi elit vezetői, szereplői, résztvevői, mert az államok politikusai ezer szálon kötődnek, sőt függnek ettől a globális elittől.

S mi ebben az igaz veszély az emberiségre nézve?

Nem kevesebb és nem több, mint azok a célkitűzések, amelyeket egyre markánsabban fogalmaznak meg a globális elit különféle szervezetei és meghatározó személyei.

Ezek pedig a következők:

– a zöldforradalom, tehát a teljességgel karbonmentessé tett gazdaság és társadalom víziója;

– az újabb járványok, vírusok és pandémiás helyzetek révén az emberek erőteljes ellenőrzésének a megindokolhatósága, akár felhasználva a kínai „tapasztalatokat” is;

– egy általános világvaluta bevezetése, természetesen kártya formájában, amely kiiktatná és megszüntetné a készpénzt, s ez által teljes kiszolgáltatottságba taszítanák az embereket;

– a „veszélyes”, „szélsőséges” nézetek terjesztésének a megszüntetése egy általánossá tett, tényellenőrzésnek nevezett, de valójában az internetes és nem internetes világot átfogó cenzúra bevezetése, amely úgymond a fake newsoktól óvja meg az emberiséget;

– a transzhumanizmus életbeléptetése, ami a mesterséges intelligencia, magyarul a robotok és az emberek egyfajta összekapcsolása, az ember egyfajta tökéletesítése, Istenné tétele, s e folyamat megszünteti a hagyományos értelemben vett Homo sapienst.

Mindezek a célok, amelyekről egyre nyíltabban beszélnek, a jelenlegi válságokat tovább mélyítik.

Először is: a létező globális felmelegedésért a klímahisztéria jegyében egyedül az antropogén hatásokat okolva, tehát az emberi szén-dioxid-kibocsátást felelőssé téve, egy az egyben tönkreteszik a hagyományos ipart és gazdaságot, amellyel kizárólag azok a nagy cégek járnak végül jól – kivonva magukat a korlátozó intézkedések alól –, melyek többek között a WEF-ben tömörülnek, s egyben kiszolgáltatott helyzetbe sodorják az embereket, akik végül maguk fogják kérni a davosi elit segítségét.

A globális elitnek mind gazdaságilag, mind politikailag és ideológiailag is érdeke, hogy az orosz–ukrán háború tovább folytatódjon, mert ezzel annak az orosz birodalomnak az ellenállását kívánják megtörni, amely nem fogadja el a WEF vízióját a nemzetállamok megszüntetéséről és a világkormány létrejöttéről.

De nem folytatom. Az Agenda 2030 nevet viselő koncepció, melyet az ENSZ hirdetett meg, s Davos magáévá tett, megítélésem szerint talán még nagyobb veszély az emberiségre, s ránk, magyarokra nézve is, mint önmagában a gazdasági és energiaválság vagy a háború.

Mindezek mögött ugyanis a világ átalakításának hosszú távú koncepciója húzódik meg.

Nem a javunkra.

Forrás: Fricz Tamás / Magyar Nemzet

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)