Most pedig, a nyár közepén, egy kis bakonyi faluban vendégeskedett.
Egy gyermekkori barátját látogatta meg, és részt vett egy sporteseményen. Ő a sajószentpéteri születésű Jelényi Loránd. Életútja kalandokkal teli. Egész kis korában családjával bejárták az egész országot, a kalandvágy mindig benne volt. Gyermekkori álma volt, hogy Amerikában éljen. Tizennyolc évesen, 1988-ban disszidált, Görögországban, majd Olaszországban élt.
Húszévesen belépett a francia idegenlégióba, Amikor kitört a kuwaiti háború, őt is el akarták vinni, éppen akkor végezte el a kiképzést, s dönthetett, melyik regimenthez kerüljön. Francia Guyanát választotta, ám ekkor már kitervelte, hogy megszökik. Brazília felé vette az útját, kalandokban bővelkedő nyolcszáz kilométert tett meg stoppal, teherautók platóján és Macapá városában kezdett új életet, de valójában a háromezer kilométerre fekvő fővárosba, Brazíliavárosba szeretett volna eljutni. Keményen dolgozott, kapott fizetést, fekvőhelyet, kosztot, miután összejött a jegy ára, először az Amazonas torkolatánál fekvő Belémbe hajózott, majd stoppal ért el a fővárosba.
Ez 1991 áprilisában történt; bár a rendőrségtől kapott hivatalos papírokon az állt, két héten belül köteles vagyok az országot elhagyni, azóta is Brazíliában élek. Amikor eljöttem Magyarországról, a kommunista időben disszidensnek számítottam, a légióból való szökés pedig húsz év után elévül. Először egy kisvárosban, Tapauában éltem, az őserdő közepén, ide nem vezetett út, csak hajóval vagy repülővel lehetett megközelíteni. Családot alapítottam, ott neveltük fel a gyermekeinket, a fiam jogász, a lányom fogorvosi egyetemre jár, majd Manausba, Amazonas állam fővárosába költöztünk
– meséli Loránd.
A több mint kétmilliós Manaus a Negro és a a Solimões folyó összefolyásának közelében, a „vizek találkozásánál” fekszik. Ez egy különleges természeti jelenség, turisztikai látványosság, mert a Negro fekete és a Solimões sárgás vize mintegy hat kilométer hosszan keveredés nélkül fut egymás mellett. Az egykori sajószenpéteri kisfiú álma ebben a lenyűgöző, a világ legnagyobb esőerdejének központjában – mely nevét az itt élő manao indiánokról kapta – vált valósággá.
De hogy lett a világváros kedvelt Mikulása?
A mérföldkövek mindig karácsony táján történtek az életemben. Karácsonykor mentem el Magyarországról, az ünnepkor érkeztem Francia Guyanára, 1993 karácsonyán ismertem meg a feleségemet. Jelenlegi „foglalkozásom” is az ünnepkörhöz és a megelőző időszakhoz kötődik. Hét évvel ezelőtt az élettársamat felkérték a télanyó szerepére, ő csak akkor vállalta, ha mellette én lehetek a télapó. Akkor nem alkalmaztak, mondván, rövid a szakállam.
Dühömben megfogadtam, soha többé nem vágom le, ezt betartom a mai napig.
Az élettársammal akkor huszonöt napon át dzsipünkkel jártuk a dzsungelt, 3500 kilométert megtéve olyan indián falvak gyermekeinek vittünk ajándékokat, akik addig nem is hallottak a télapóról. Aztán megnőtt a szakállam, és „szerencsére” korán elkezdtem őszülni, így ideális Mikulássá váltam, bár kortársaim között fiatal télapónak számítok. Manaus legnagyobb plázájával hét éve van szerződésem, de emellett segítő manóimmal otthonukban is meglátogatjuk a gyermekeket, „összedolgozva” szüleikkel – meséli.
A hét év alatt 3500 levelet kapott a gyermekektől, mindegyiket maga olvassa el. Elérzékenyülve említi, sokan nem édességet, játékot, hanem élelmiszert, ruhát, tanszereket kérnek. A jótékonykodásban a barátai is segítenek, a világ minden részéről. Több esetben, s nemcsak a karácsonyi napokban, bekopognak az indián törzsekhez, és az ajtó előtt hagyják az ajándékokat. Vallja, nemcsak hosszú szakáll kell, hogy valaki Mikulás legyen.
Szeretettel, türelemmel fordulni a kicsik felé, inteni őket a jóra, karácsonyi varázslatot vinni nemcsak a gyermekek, de a felnőttek szívébe is. LED-lámpákkal díszített piros dzsippel – mely kötődik kedvelt hobbijához, az off roadhoz – járja a várost. Amikor a gyermekek a rénszarvasszánt hiányolják, elmondja, az a hideg északi országok télapójának járműve, de Brazília egy trópusi ország.
A Mikulás-kellékeket Magyarországon készítteti el. A közelmúltban személyesen kereste fel a Bazsiban élő Bárány Szilvesztert, magának 20-as évekbeli piros-fehér cipőt, manóinak piros csizmákat rendelt, piros-fehér-zöld színű bőrkesztyűiket Pécsett varrják.
80 centi hosszú szakálla „hozadékaként” szakállversenyekre jár. 2022-ben Las Vegasban Nevada bajnok lett. Első világversenyén a közelmúltban a németországi Burghausenben megrendezett világbajnokságon ezüstérmet kapott. Október elején utazik vissza otthonába. Most a családját, a barátait látogatja meg, útja során sokan megállítják, közös fotót kérve.
Nem kell karácsonyi időszaknak lenni, hogy a gyerekek megöleljenek, és beszélgessünk
– mondja.
A kis bakonyi faluba örömmel látogatott el. Megható volt az ott élő, harminckilenc éve nem látott, a közösségi oldalon „megtalált” iskolatársával, Fazekas Tiborral való találkozása. Részt vett a III. Borzavár Off-Road Találkozón, és jótékonysági céllal meglátogatott egy közelmúltban balesetet szenvedett cseszneki kislányt.
Kiemelt kép: Jelényi Loránd családi fotója
